Skip to main content

–Solt–

–Solt–: Piros szegfű… rekontra!


Az országgyűlési választások és a helyhatósági választások szabályai különböznek, de jelentősen módosult magának az önkormányzati választásnak a rendszere is 1990-hez képest, ezért sem a ’90-es önkormányzati választások eredményeivel, sem a ’94-es parlamenti választások eredményeivel nem lehet összevetni a mostani adatokat. Vegyük sorra a két önkormányzati választás rendszeréből adódó különbségeket:

Különbségek

1.




–Solt–: Ki innen!


Ám a Beszélő a felgyorsult időben is vátesznak bizonyul néha. Sajnos. Három héttel ezelőtt filozofáltunk az ország új tekintélyelvű kormányzásáról. „Etnocentrizmus, romantikus történelmi nosztalgiák, idegengyűlölet…” – írtuk.

–Solt–: Rekviem egy politikai embrió fölött


A legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt szerelminek éppen nem nevezhető, ám józan megállapodásának egyik kis gyümölcse, a családiasan csak PTB-nek vezett Pártatlan Tájékoztatási Bizottság szívós, hosszas parlamenti vita után meg nem születésre ítéltetett.

Az MDF alapítói, akik egy nagy hagyaték, a Nemzeti Média örököseinek tudhatták magukat, s nyilvánvalóan fájt is a foguk erre a jussra (részben bele is ültek, mint afféle legkisebb királyfi), elejétől fogva nem titkolták, hogy ellenükre van a frigy, s aggasztja őket e magzat, aki megszületésével korlátozni fogja a


–Solt–: Politikai optika

Beszélgetés Örkény Antal szociológussal


 Vajon kiderült-e ebből az 1989 eleji vizsgálatból, hogy számíthat-e állandó közönségre a Beszélő, egy liberális szellemű politikai hetilap?

– Ha egy mondattal válaszolnék, azt mondhatnám, hogy igen. ’89 tavaszán a maihoz képest sokkal zavarosabb időszakban egy kísérleti szituációt teremtettünk ezzel a vizsgálattal. Abban nem hittünk, hogy léteznek ideológiák a társadalomban, inkább optikákat kerestünk, semmint ideológiákat. Felkínáltuk a vizsgált személyeknek végül is három nagy nézetrendszer vagy ideológia elemeit.


–Solt–: Iskolaalapítók esete az állami vagyonnal


Előttem fekszik egy lista. 28 tételt tartalmaz, különféle iskolakísérletek jegyzékét. (Az összeállítás hetekkel ezelőtt készült. Azóta minden bizonnyal terebélyesedett.) A politikai szabadság első fuvallata szülők és pedagógusok szívét dobbantotta meg: közel az idő, amikor a gyerekek azt tanulhatják az iskolában, ami igazán fontos, és úgy, ahogy igazán jó.

Van ami már megy

Leggyorsabban az egyházaknak ment. A nagy felekezetek sorban kaptak engedélyt középiskolák alapítására, de nemcsak engedélyt, hanem épületeket is az államosítottak ellenébe.




–Solt–: Fizetőképes kereslet

Budapesti kilakoltatások 2.


A Budapesten foganatosított kilakoltatások áldozatai legtöbbször most is az önkényes lakásfoglalók. Az alábbi eset még alighanem kuriózum, ám meglehet, hogy a közeljövőben nem is lesz olyan ritka. A tulajdoni átalakulás előtti utolsó pillanatban a budapesti bérlakás ázsiója nagyot nő, s a jó üzlet reménye merész lépésekre sarkallhatja a lakáshivatalokat.

F. P.-né 25 évnél is régebben lakik egy Lenin körúti, tágas, első emeleti, kétszobás, utcára néző lakásban. 1982 óta ő a főbérlő. Kétségtelen, nem a háztulajdonosok álma az ilyen: ’82 óta eléggé lecsúszott.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon