Ki innen!

Ám a Beszélő a felgyorsult időben is vátesznak bizonyul néha. Sajnos. Három héttel ezelőtt filozofáltunk az ország új tekintélyelvű kormányzásáról. „Etnocentrizmus, romantikus történelmi nosztalgiák, idegengyűlölet…” – írtuk. S íme, október 6-án reggel „drótot kaptunk”: a BM nagyszabású rendőri akcióra készül az országban összegyűlt külföldiek ellen, amit megfelelő sajtókampánnyal fog kísérni.

Ittrekedtek

Félreértések elkerülése végett, ha megannyira szabadelvűek vagyunk is, belátjuk, hogy a világ földönfutóinak sorsát válság sújtotta kis hazánk nem képes elboronálni. Nálunk jóval gazdagabb államok is drasztikusan védekeznek a menekültáradat ellen. Mi még nem igazán tudtunk felkészülni demokratikus jogállamiságunkra, kicsit későn ébredtünk rá, hogy immár vonzó ország, szabad ország vagyunk. Pedig már tavaly ilyenkor szállingózni kezdtek hozzánk távoli földek rémállamainak menekülő polgárai. Nem is beszélve a közelebbiekről, akik nem éppen szállingóztak. A bejáratokat a hivatalba lépő új kormány nem zárta el időben, a kijáratokat viszont annál dinamikusabban reteszelték el szomszédaink.

Vajúdnak a hegyek

Az ellenőrizetlen, rendezetlen, megszámlálatlan sereg itt rekedt. Valamit kétségtelenül tenni kell. Nálunk a Belügyminisztérium az idegenekért is felelős. A két BM (a két Horváth) közötti folytonosság egyik letéteményesének – a rendőr-főkapitányságnak – már kora nyáron is volt legalább egy bágyadt kísérlete, hogy demonstrálja: vége a lazaságnak. Egy frissen érkezett közel-keleti truppot asszonyostul és gyerekestül megpróbáltak feltartóztatni a repülőtéren, bár érvényes vízumuk volt. A BM fegyveres alakulatai kissé sárosak az ügyben, ugyanis ők állapították meg, hogy az érvényes vízum csak álca, és az arabok a lelkük mélyén menekülési terveket dédelgetnek. Még a nevezetes kommandósokat is bevetették, hadd gyakorlatozzanak a fiúk, ne csak mindig homokzsákokkal. Aztán a gyakorlat elmaradt, a (szintén folyamatos) közigazgatási államtitkár inkább az illetékes nagykövetet hívta, s az incidens elsimult. Ekkortájt jutott a fülünkbe az is, hogy a már majd egy éve nálunk dekkoló angolaiak tartózkodási engedélyét is be akarják vonni. (Beszélő, 25.) Az arabok végül bejöttek, sőt nekimentek a nyugati határnak, az angolaiak maradtak, aztán alighanem jöttek újabb arabok, újabb afrikai feketék is.

A BM-nyilatkozatok 30 ezer illegálisan itt tartózkodó idegenről beszéltek. A MÁV fenyegetőzni kezdett, hogy bezárja a pályaudvarokat. A nyugati szomszéd Ausztria megerősítette határvédelmét, s naponta tucatjával adta vissza a magyaroknak a rajtunk keresztül menekülőket. Legalábbis ezt nyilatkozták a határőrök, az irigylésre méltóan jó kapcsolatokkal rendelkező Népszabadságnak – a monstre rendőrakciót megelőző szombati számban (okt. 6.).

Hétfőn, október 8-án kezdődött az akció.

Vasárnap este és hétfőn reggel ellátogattunk a pályaudvarokra (bár a Szeta és a Menhely Alapítvány munkatársai révén tudtunk már egyet s mást), láttunk vagy kétszáz békésen alvó embert; öregeket, fiatalokat, kamaszokat és csecsemőket, leginkább valamilyen archaikus balkáni kultúrák fiait és lányait, alighanem főleg romániai cigányokat. Közöttük erdélyi magyarokat, néhány vietnamit és őshonos, nagyon lepusztult hajléktalanokat. Láttunk-hallottunk ébereket is, hangosakat, nyugtalanokat, vagy egy tucatnyit. (Köztük egyetlen arabos külsejű „bankárt”. Bolondozott a hervatag lányokkal, és nagy-nagy pénzkötegeket húzogatott elő elegáns kabátja alól.) S hallottuk-láttuk, amint a Fekete Doboznak nyilatkozó, magát erdélyi menekültnek mondó férfira rátámadt egy harcias nőnemű pályaudvari „személyzet”, és rikácsolva kívánt neki meg az „egész bandának” géppuskát. (Erről ne feledkezz meg, Nyájas Olvasó, mikor a MÁV hírül adja, hogy a hajléktalanok egyre agresszívebbek a pályaudvari személyzettel szemben. Mint pl. az okt. 16-i Magyar Hírlap 11. oldalán.)

Az akció

Magáról a rendőrakcióról nem tudunk rosszat mondani. Civilizált intézkedéseket láttunk, inkább demonstratív jelenlétet, mintsem brutalitást. Egy-egy ellenkező előjelű, s a közelmúltból oly ismerős jelenetről hallottunk, nem tudtuk ellenőrizni, ezekről tehát szó ne essék.

Háttérzene a hangulat kedvéért

Nézzük meg ellenben a rendőri akciót kísérő sajtókampányt! Tapasztalhattuk – múlt heti számunkban be is számoltunk róla – a tájékoztatást a belügyminiszter erősen kézben tartotta. Nemcsak azt kívánta szabályozni, hogy ki nyilatkozik, hanem azt is, hogy kinek. (Kissé túlteljesítve a miniszterelnöki elvárást, miszerint a kormányapparátusok ne nyilatkozzanak összevissza.)

Hétfőn délelőtt a Népszabadságnak már exkluzív interjút adott Horváth Balázs. (NSZ okt. 9.)

A miniszter több tízezer gazdasági menekültről beszélt, akiknek kevés kivételtől eltekintve nincs annyi pénzük, hogy ellássák magukat. Így „ezek az emberek előbb-utóbb a nemzetközi bűnözés hálójába kerülnek… A BM-nek törekednie kellett arra, hogy a nemzetközi bűnözés ilyenfajta importjának elejét vegye.” „Az illegálisan itt tartózkodókat visszaküldjük azokba az országokba, ahonnan jöttek… részükre azonnal kiállítjuk a kiutasítási végzést, és a lehető legrövidebb időn belül útnak is indítjuk őket.

Hétfő délután a kiválasztott újságírókkal megejtett sajtóbeszélgetésen Horváth Balázs már a hazánkban tartózkodó bűnelkövetőkkel szemben folytatott akciónak nevezte a hónapok óta előkészített intézkedéssorozatot. (Amelytől egyébként – meglepetésre – finoman elhatárolta magát: ezt nem a kormány találta ki, nem is ő, hanem a közigazgatási államtitkár, a határőrparancsnok és a rendőrfőkapitány. [MH, okt. 9.] Ennek némiképpen ellentmond Lezsák Sándor, az MDF alelnöke: „Nem ért bennünket meglepetésként a belügyminiszter intézkedése a hazánkban illegálisan tartózkodó külföldiekkel kapcsolatban, mert az MDF elnöksége már nyáron, június–júliusban tárgyalt a kormányprogramról, s ennek részeként a belügyminiszter intézkedési csomagjáról.” [NSZ, okt. 11.])

Arról tehát meggyőződhettünk, hogy a nagyszabású akciónak mind a gazdája, mind pedig deklarált célja legalábbis kérdéses.

Figyelemre méltó azonban, hogy a hétfő esti 1. Tv-híradó, amelyik beszámolt a pályaudvari és piaci rendőrakcióról, zaftosan tálalt egy friss szegedi bűntényt, amelynek főszereplői külföldiek. Áldozatai között azonban magyarok is voltak, köztük egy gyerek. A gyanúsítottak arab diákok, a tanúk azonban némák, mert rettegnek az araboktól. A gyilkosság áldozata jugoszláv. A rendőrség a jugoszláv kollégák segítségét kéri, mivel ő meg a jugoszlávok vérbosszúakciójától tart. A Tv-híradó ugyanakkor mélyen hallgatott a nem kevésbé vérfagyasztó, s ugyancsak hétfőn nyilvánosságra hozott mezőkovácsházai gyilkosságról, ahol egy magyar kamasz feldarabolta a testvérhúgát. Erről a három nagy országos napilap (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság) közül csak a keddi Népszabadság írt (rendőrségi kapcsolatait már az előbbiekben elirigyeltük).

Eközben a „több tízezer külföldi” a belügyminiszter szerint 50-100 ezerre szaporodott, feltehetően osztódás útján. (MH, okt. 10.) Mindennap, minden újság ír valamit a gyanús külföldiekről, arabok, törökök, bolgárok, sőt görögök úsznak a kommunikációs csatornákban, ennyi libanoni, ennyi hindu Ferihegyen, de már vissza is küldtek amannyit, jöttek újak. Senki nem tudja kiszámolni, hogy hányan és hol, hányszor vesszük számba ugyanazt. Belép a képbe a MÁV is. Sajtóbemutatón borzasztja el az újságírókat (a hatás kedvéért erős rendőri védelem mellett) a pályaudvaron alvókkal. Mellesleg a tényleges főtömegről, a romániai cigányokról szemérmesen hallgat rendőrség és sajtó. Cigányellenességből erre a hétre elég annyi, amennyit a kampányfinisben Horváth Aladár SZDSZ-képviselő ellen adagol Horváth Balázs és az MDF.

A hangulat alakul

Csoda-e, ha a nagy igyekezettel magdolgozott közvéleményt olyan röplapokkal puhítja tovább valamelyik fővárosi MDF-szervezet (csak futólag volt a kezemben), hogy Demszky Gábor a menekülteket akarja lakáshoz juttatni, Mi a helybelieknek adnánk lakást?! Hogy pestlőrinci lakók tiltakoznak a szovjet laktanya hajléktalanszállássá alakítása ellen, s ha ez nem elég, „kocsikkal, emberkordonnal védik az utcák bejáratát az idegenek elől”?! (MH, okt. 11.) Csoda, ha a bérházunkban kóválygó gyanús fiatalembereket kikergető harcias szomszédasszonyom, végveszélyben érezvén nyugalmát, így kiált: „ezek cigányok! Nem is cigányok. Külföldiek!!!” (Pedig cigányok voltak szegények, s mellesleg szerintem sem jóban sántikáltak.)

Mérlegkészítés

A rendőrségi akció fővárosi gyorsmérlege egyébként a következő: előállítottak 1200 külföldit, közülük 750-et vizsgálati fogságba helyeztek. Ezeknek fele román, 15%-a lengyel állampolgár. 179 embertől megvonták a tartózkodási engedélyt „tiltott árusítás, koldulás, a megélhetési alap hiánya” miatt. Közülük 140 román állampolgárt azonnal elvittek a román határra.

600 személyt kiutasítottak. Hogy kiket, miért – nem tudni (forrás: MH, okt. 13.).

Kicsit gyanús, hogy nem az előállítottak, kitoloncoltak mintegy harmadát kitevő román állampolgár-e az a bizonyos cigány tömeg, amelyről nem esett szó. Számoljunk egy kicsit! Már amennyire a lebegtetett adatokból lehet. Ha összesen 779 személyt utasítottak ki vagy vonták meg tőlük a tartózkodási engedélyt, akkor legalább 29 fő alaposabb vizsgálat nélkül esett áldozatul e döntésnek, melyet az „elsődleges szűrést” végző kerületi kapitányságok hoztak. Nagy Károly ezredes, a BRFK igazgatásrendészeti vezetője hozzáteszi: „Az igazán kvalifikált bűnözők nem mozognak az utcán, felderítésükre az efféle látványos fellépés nem is alkalmas… Egyébként 18 valutázót így is sikerült tetten érni.”

Tessék ezt, kérem szépen, összevetni Horváth Balázs idézett nyilatkozataival! S tessék eldönteni, hogy mi volt ez??? Egy biztos. Az MDF kampányfogása nem. Ezt Horváth Balázs határozottan cáfolta. Pedig bizonyos szavazóbázis lelkének alighanem jólesett.

Lapzárta után kaptuk meg a BM sajtótájékoztatójáról származó országos összesített adatokat. Eszerint összesen 130 főt utasítottak ki az országból. Viszont – mint láttuk – csak Budapestről 600-at. (MH, okt. 13.) Az összesen 1834 előállított közül 172 személyt engedtek el. Ebből Budapesten 450-et? A világosan összevethető pontos adatok közlése e tárcának még mindig nem az erőssége. Az intézkedések 83,48%-a román és lengyel állampolgárokat érintett. (1531 fő.) A félelem felkeltésére oly alkalmas török, arab stb. tömegek mintegy elillantak. Eljelentéktelenedtek. Köddé váltak. Fantomokká.