Skip to main content

Nem elég hatalmon maradni

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


NapTévé: A parlament elfogadta a Zétényi–Takács-féle törvényjavaslatot, amelynek értelmében három bűncselekmény esetében megszűnik az elévülés, vagyis bármikor felelősségre vonhatók az elkövetők emberölés, hazaárulás és halált okozó súlyos testi sértés esetében, amennyiben ezeket a bűncselekményeket 1944. december 21-e és 1990. május 2-a között követték el. Mit jelent az elévülés a büntetőjogban, illetve mit jelent az, hogy e három bűncselekmény esetében megszűnik az elévülés?

Kutrucz Katalin: Nem meg szűnik az elévülés, hanem újból kezdődik, és így a büntethetőség is. Az elévülés egyébként azt jelenti a büntetőjogban, hogy a bűncselekmény elévülése után egy idővel már nem lehet felelősségre vonni azt a bizonyos embert, aki elkövette.

NapTévé: Ezeknek a bűncselekményeknek az esetében mennyi volt eddig az elévülés? Mondjuk például az ’56-ban elkövetett emberölés alól mikor mentesülhetett valaki elévülés alapján?

Súlyosabb emberölések alól 20 év.

NapTévé: Tehát 1976-ot vagy azt követőien tulajdonképpen már nem lehetett felelősségre vonni emberölésért?

Igen.

NapTévé: Milyen típusú magatartások és bűncselekmények tartoznak ebbe a kategóriába?

Tipikusabb esetei az ’56-os őszi vérengzések. Ismert cselekmények pl. a sortüzek Balassagyarmaton, Mosonmagyaróváron, Salgótarjánban és az ország több városában, amikor ártatlan embereket mészároltak le. Egyébként a rekonstrukciók azt is megmutatják, hogy az embereket hátulról lőtték le, tehát fel sem merülhet, hogy ezeknek az embereknek bármiféle támadó szándékuk volt.

NapTévé: Ez gondolom az október 25-i esetre a parlament előtt is igaz. Halált okozó súlyos testi sértésen mit kell érteni?

A halált okozó súlyos testi sértésre inkább példákat mondanék. Talán így jobban érzékelhető. Nagyon sokan voltak, akiket egyszerűen agyonvertek a börtönökben. Nem lehet bizonyítani, hogy kifejezetten a halálukat akarták volna. Csak kínozni akarták őket, de a verésekből és hadd ne részletezzem, hogy milyen módszereket alkalmaztak, következett végül is a halál.

NapTévé: Miféle magatartással lehetett elkövetni a hazaárulást? Most nemcsak 1956-ban, hanem korábban vagy később is.

Ez egy hosszabb kifejtést igénylő jogi kérdés. Megpróbálok azért röviden felelni, de nem lesz teljes értékű a válaszom, mert ahhoz másfél órára lenne szükség. Hazaárulások az olyan esetek például, amikor idegen csapatokat hívnak be, hogy segítsenek a…

NapTévé: Tehát ezen az alapon a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány teljes stábja felelősségre vonható, mint a magyar szuverenitást a szovjet csapatok a behívásával sértői döntéshozó.

Erre nem tudok választ adni, mert ez a bűncselekmény – kénytelen vagyok jogi fogalmat használni  célzatos bűncselekmény. Hazaárulás csak akkor lehet, ha kifejezetten abból a célból követték el, hogy Magyarország függetlenségét sértsék. Ez majd a bűneljárás során lesz bizonyítási kérdés. Most csak azt tudom mondani, hogy vagy igen vagy nem. A konkrét eseményektől függ.

NapTévé: Be lehet-e vonni e körbe esetleg azokat a politikusokat; minisztereket, pártvezetőket, akik olyan nemzetközi katonai, gazdasági egyezmények előkészítői voltak, amelyek az ország politikai, katonai szuverenitását sértették? Ebben az esetben szóba jöhet a hazaárulás?

Ehhez nagyon konkrét esetet kellene látni. Az az érzésem, hogy csak nagyon szűk körben. Nagyon kevés olyan eset lesz, amelyben valaki hazaárulással vádolható.

NapTévé: Ennyi idő eltelte után hány bűncselekmény és büntető eljárás jöhet szóba: tízezres, százezres…?

Nem, de ezt egészen pontosan megmondani nem lehet. Az én meggyőződésem szerint nem lesz három számjegyűnél magasabb.

NapTévé: Tehát ezer alatt marad ez a szám?

Igen, egészen biztos.

NapTévé: Vajon élnek-e a tanúk, hozzáférhetők-e a dokumentumok, vagy bizonyíthatók-e harminc, negyven vagy ötven évvel ezelőtti bűncselekmények úgy, hogy azokra jogszerű ítéletet lehessen alapítani?

Vannak olyan bűncselekmények, amelyek bizonyíthatóak, megvannak a dokumentumok. Nekem is vannak ilyen dokumentumaim. De lesznek olyan esetek is, amikor nem bizonyíthatóak, de a büntető eljárási szabályokat be kell tartani.

NapTévé: Ha nem lehet bizonyítani, akkor mi történik?

Ha a bizonyítási nehézségek már az eljárás közben látszanak, akkor meg kell szüntetni az eljárást.

NapTévé: Tehát tömeges méretű felelősségre vonásra nem lehet számítani?

Nem is az a célja ennek a törvénynek. Alapvető célja, legalábbis az én véleményem szerint az, hogy egyetlenegy hatalom se lehessen biztos abban, hogy bármilyen szörnyű bűnöket elkövethet. Ezek a bűnök nemcsak a szó etikai értelmében vett bűnök, hanem tételes törvényekben megfogalmazott nagyon súlyos bűncselekmények, mint amelyekről most is szó van. Tehát egyetlen hatalom se bízhasson abban, hogy ilyen súlyos bűncselekményeket elkövethetnek, s csak elég erőszakosnak kell lenni, és hosszú ideig kell hatalmon maradni ahhoz, hogy a felelősségre vonás lehetősége megszűnjön.




















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon