(kőszeg)

Nyomtatóbarát változat

Ki ne emlékeznék Bornemissza Gergőre? – kérdezte egykor Mándy Iván hőse, aki piciknek írt.

Ki ne emlékeznék Horváth Balázsra, a víg kedélyű belügyminiszterre? – kérdeztük mi is, akik nagyoknak próbálunk írni. Hajdanában, amikor a rendszerváltást még nem akadályozták sötét erők, ez a belügyminiszter azt ígérte, hogy „a rendőr-minisztérium belügyminisztériummá válása szükségképpen azt is eredményezi majd, hogy feleslegessé válik a rendőri rendfokozat a minisztérium dolgozói, így például a gépírónők és a gondnokok számára is”. (Népszava, 1990. augusztus 26.)

Egy lépés hátra…

Bizony így volt valamikor. A régi Belügyminisztériumban a gépírónők is törzsőrmesterek voltak, a civil életből jött irányítók pedig őrnagyok és alezredesek. Képesítési problémát ez a gyakorlat egy pillanatig sem jelentett, hiszen a politikai nómenklatúra tagjai munkájuk mellett mind elvégeztek valamilyen katonai főiskolát, hogy a világforradalom kitörésekor nyomban felölthessék az egyenruhát. A mai BM egyik kulcsfontosságú részlegének vezetője, amikor 1982-ben a KISZ KB-ból a BM sajtóosztályára került, még aznap rendőr őrnagy lehetett, lévén jó ideje kezében a Zrínyi Katonai Akadémia diplomája.

No de a rendszervált(oz)ás mindennek véget vetett. Megvalósulni látszott az ellenzék régi követelése, a Belügyminisztérium civilesítése. E törekvéssel a megújhodott minisztérium reformbarát szakmai vezetői is egyetértettek – annál inkább, minél közelebb került a választás napja. Horváth Balázs olyan forradalmi lendülettel kezdett hozzá a civilesítéshez, hogy meg se nézte a vonatkozó jogszabályokat. A minisztérium hivatásos állományú tagjainak szolgálati beosztását miniszteri utasítással polgári munkakörré minősítette át. A döntés sértette az egyenruhátlanított minisztériumi rendőrök érdekeit, ezért a Független Rendőrszakszervezet bírósághoz fordult, hangsúlyozva azonban, hogy a változás tartalmát nem kifogásolja. Az ügyben végül a parlament döntött: a törvény felhatalmazta a minisztert a szolgálati beosztás átminősítésére. A javaslat lényegével, a civilesítéssel minden párt egyetértett. A minisztériumban a múlt év őszétől őrmesterek és őrnagyok helyett előadók és osztályvezetők dolgoztak.

Két lépés előre

Így volt ez kerek egy évig, szeptember 18-ig. Szeptember 19-én a minisztérium Rendészeti Hivatalának korábban hivatásos állományú munkatársai visszanyerték rangjukat, ismét rendőrök lettek. Az intézkedésre csendben került sor, a sajtó sem értesült, nem írt róla. A tavaly elfogadott törvény szerint „a polgári munkakörben foglalkoztatott munkaköre ellátása során rendfokozatát nem használhatja és egyenruhát nem viselhet, továbbá nem tarthat szolgálati fegyvert”. A visszakatonásított tisztviselők értelemszerűen mindezt megtehetik. „Szerencséd, hogy őrnagy úrnak szólítottál” – mondta a hétfejű sárkány a zsörtölődő tapsifülesnek, és kibiztosította maroklőfegyverét.

Van azonban egy bökkenő. Minden rendőr az Országos Rendőr-főkapitányság állományába tartozik. Az országos rendőrfőkapitány a minap mintegy nyolcvan rendőrt vezényelt a Belügyminisztériumba, a Rendészeti Hivatalba, azzal a feladattal, hogy felügyeletet gyakoroljanak az országos rendőrfőkapitány felett. A parancs végrehajtásához a tisztviselő-rendőröknek nem kellett felállniuk az íróasztaluk mellől, hisz eddig is a Belügyminisztériumban dolgoztak, csak nem volt elöljárójuk a főkapitány, akit – jogi eszközökkel – irányítaniuk kell.

A jogbűvészeti mutatvány mindenesetre ismét közelebb hozta egymáshoz a rendőrséget és a minisztériumot. Tavaly a kormány az önkormányzati hatásköri törvény egy bekezdésével a belügyminiszter közvetlen irányítása alá akarta helyezni a rendőrséget. Kétharmados törvényről lévén szó, a parlament ezt a felhatalmazást nem adta meg a minisztériumnak. Korinek László, a Rendészeti Hivatal vezetője kijelentette: „a Rendészeti Hivatal nem a kormány kinyújtott keze lesz, amely belekotor a rendőrség működésébe.” (Beszélő, 1991. július 27.) A pécsi jogászprofesszor szerint a rendőrség kézivezérlése csak válsághelyzetben indokolt. Álláspontja, úgy tetszik, eltér a belügyminiszterétől. Az utóbbi úgy véli, „a rendőrség közvetlen irányítását a mindenkori belügyminiszternek kell ellátnia”. (Magyar Nemzet, 1991. január 29.)

A parlamentben és a szakmában vitatott kérdést dr. Boross Péter rövid úton, férfiasán eldöntötte. A szeptemberben kiadott 16/1991. számú miniszteri utasítás értelmében: „A miniszter irányító és felügyeleti jogkörében bármely szervezési hatáskört magához vonhat, a vezetők szervezési döntését megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti.”

Hogy mikor van válsághelyzet, azt én határozom meg – mondta Luegger bécsi polgármester, és nagy pacsit adott a kis Schickelgrubernek.

• Belföld