Skip to main content

Beszélő hetilap, 39. szám, Évfolyam 3, Szám 39

(dr. Eöry Karácson) - (Salamin András) - Eörsi János: [Olvasói levelek és szerkesztőségi válasz]

solt: Egy csepp győzelem

nwa [Pleszkán Éva–Nagy W. András] - pé: Jugoszlávia / Szovjetunió / Iliescu két álma / Történelmi lecke történelemtanárkáknak / Expo

Bragyova András - Lövétei István: A demokrácia diszkrét búja

Eörsi János: Privatizációs patthelyzet

Upor: Expozíciók

Köllő János: Itt a vég – kielégítés!

B. T. [Bauer Tamás]: Aláírók

F. Havas Gábor: Egy tiszta hang

Fejtő Ferenc: „Tervükről lebeszéltem volna őket”

Fejtő Ferenc levele Jeszenszky Gézához

–up– [Upor Péter]: Dombóvári kiszorítós

Szabó Lívia: Tájkép a végeken

Kérdező Gyurka: Megkérdezem…

(kőszeg): Ismét rendőr lett a rendőr…

Csendes döntések a Belügyminisztériumban

: Nincsenek csodafegyverek

Mink András: A függetlenség mítosza

Mióta „függetlenek” a függetlenek?

Vajna János: Mikor a szeretők veszekednek…

Vágvölgyi B. András: Bosnyák keserves

Három boszniai pártvezér nyilatkozik lapunknak

Tálas Péter: A lengyel–litván affér

Vitalij Moszkalenko: Marxizmus a Kara-kum sivatagban

Moszkvai hangulatjelentés

Langmár Ferenc: Egy úriemberi megállapodás végére

Király Béla: Házőrző vagy kismacska?

Révész Sándor: Ez se, az se…

A főváros szociális programjáról

Dr. Fekete Gyula: Ne féljünk a szociális bizonyítványtól!

A főváros szociális programjáról

Román József: Lánctörők! – Mese habbal?

A Fehér Ferenc-interjúhoz (Beszélő, aug. 31.)

Könczöl Csaba: A „sivatag” és az ő „oázisai”

Román József írása kapcsán

polgár [Kozák Gyula]: Volna

Vajda Lajos halálának ötvenedik évfordulójára

Hajdu István: Kirendezett terek

(Gartner M. Imre): [Olvasói levél]

(Pető Gábor Pál) - a szerkesztő: [Olvasói megjegyzés, szerkesztőségi válasz]

(Báder Katalin): [Olvasói levél]

[Kisbali László]: Legyen a szabadság az egész nemzeté közösen

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon