(dr. Eöry Karácson), (Salamin András), Eörsi János

Nyomtatóbarát változat

Kedves Kőszeg Ferenc!

Mindenekelőtt köszönöm, hogy Önnek írt korábbi levelemnek helyt adott újságjában. Az már nyilvánvalóan a szerkesztő leleményét mutatja, hogy levelemet Eörsi János rágalmazó cikke veszi körül, megkísérelve mondandóm hitelét rontani. A szerkesztő nem érte be ennyivel, a Naptévében leadott Beszélő-reklámban szeptember 6-án a világgal is közölte mindezt. Kérem, engedje meg, hogy tényszerűen visszautasítsam a lap szerkesztőjének, Eörsi Jánosnak célzatos „tévedéseit”.

A cikkíró elsőként nagycsaládos mivoltomat tűzte tollhegyére, mintha gyermekeim csupán „kampányeszköznek” születtek volna. Mindezt – egyéni stílusának megfelelően – azzal a megjegyzéssel fűszerezte, hogy a gyermekek „más forrás szerint három feleségtől származnak”. Hogy mi szüksége volt a nemcsak a szülőket, hanem a gyermekeket is sértő hazugságra, csak ő tudhatja. És hogy kétgyermekesként gúnyt űz a nagycsaládból, az az elmúlt időszak nevelésének lehet terméke.

A cikkíró fontosnak tartotta, hogy lakásunkkal is foglalkozzon. Mivel az újságban a ház képe is megjelent, hozzáteszem, a házat öcsém tervezte, aki Makovecz Imre építésziskolájában nevelkedett. Ha valaki a megadott cím felé sétál, tekintse meg a házat építészeti szemszögből is. A cikkírót sajnálatos módon nem a ház esztétikája ragadta meg, hanem az építés anyagi háttere. Nem tudom, milyen „megbízható” adatforrásokra támaszkodott, de a közölt adatok HAMISAK. Bizonyára elkerülte a figyelmét az informálódás során az a tény, hogy nagycsaládommal négy esztendőn keresztül egyszobás lakásban várakoztunk arra, hogy a korábbi tanácsi rendelkezések értelmében mint nagycsaládosok nagyobb cserelakást kaphassunk. A lakásnévjegyzéken kategóriánkban első helyen voltunk, de lakáscsere-lehetőséget nem kaptunk. Végül a tanácsi megoldás az volt, hogy a régebbi névjegyzéket ad acta tették. Így kényszerültünk építkezni.

Az építkezéssel kapcsolatban Eörsi János cikkében közli, „állítólag 20 millió forintos ráfordítással” építettük lakásunkat. Hogy az állítólagos adat saját „jóindulatú” becslése, vagy mások súgták, nem tudom. A tények azonban az alábbiak. Építkezésünk anyagi bázisát az eladott egyszobás öröklakásért kapott összeg, az építkezéskor felvehető maximális OTP- és bankkölcsön, munkahelyi kölcsönök, szociális támogatás jelentették. Ez mind összesen mintegy hárommillió forintot jelentett. Mindezt egészítette ki a család folyamatos kétkezi munkája. Való igaz, hogy nagyon eladósodtunk. A cikkíró, úgy tűnik, ebben is „bakot lőtt”. A lakásépítéssel kapcsolatos számadatoknál 1988. évre vonatkozóan a cikkíró megemlít egy összeget: „félmillió forintos jelzálogot jegyeztek be az ingatlanra.” A jelzálogban szereplő összeget azonban nem családunk, hanem egyedülálló építőtársunk kapta.

Eörsi János cikkében hosszan foglalkozik az Infort egyesülés 1986 óta folyt tevékenységével. A Naptévében a Beszélőt reklámozó hirdetés az ügyet „a 80-as évek végének hírhedt panamájának” nevezte, és – mint a cikkben is – hangsúlyozta, hogy „Salamin András volt a fejlesztési igazgatóhelyettes”. A cikkíró a konklúziót az „Infort” fejezet végén adja: „Csak nem állítunk olyan képtelenséget, hogy a váltóból épült a nagycsaládi ház?”

Kedves Kőszeg Ferenc! Mindez nyilvános rágalmazás, az Ön szerkesztette lapban. Szívből sajnálom, hogy szamizdatmúltjával lapjuk megengedi ezt. Tény ugyanis, hogy az említett időszakban, a hivatkozott váltó aláírásakor nem is tudtam az Infort létezéséről, így nem is voltam Infort-alkalmazott. 1989 őszén léptem be előadóként, 1990. májusában lettem a fejlesztési igazgatóhelyettes, és elsősorban a technikai kérdésekkel kellett foglalkoznom. A budapesti városházán is e minőségemben vettem részt a tárgyalásokon. A cikkíró nyilván tudta, de nem tartotta szükségesnek megemlíteni azt, hogy 1990 decemberében igazgatóhelyettesi megbízatásomról viharos körülmények között lemondtam, mert nem értettem egyet az Infort pénzügyi gazdálkodásával. Tehát így épülhetett családom kitartó munkája helyett „váltóból” a lakásunk, amelynek használatbavételi engedélye 1988-ban, az Infortba lépés ELŐTT már a kezünkben volt.

A szerző külön fejezetben foglalkozik az Infotop Kft.-vel, arra utalva, hogy az MDF-frakcióval szerződésben állt. A kft.-nek soha nem volt és jelenleg sincs semmilyen szerződéses kapcsolata az MDF-frakcióval. Ez ténykérdés. Hogy ezek után mi értelme lehetett az újonnan alakult céget hazug információkkal a lapban lejáratni, ennek eldöntését a tisztelt olvasóra bízom.

A cikk igyekszik felmelegíteni a mintegy 60 újságcikkben „elemzett” témát: a frakció informatikai rendszerének ügyét. Megértem, hogy Eörsi János nem örül, hogy az ügy nyugvópontra került, hogy a szakértők másképpen vélekednek a szakmai kérdésekről, mint ő, az újságíró. Mindezekre nem azért nem térek ki, mert egyetértek a rendszerrel kapcsolatos Eörsi-„szakvéleménnyel”, hanem mert e témában már mindent leírtak.

Kedves Kőszeg Ferenc! Talán ha nem a frakciónál dolgoznék, kevesen tudnák, hogy egyáltalán létezem. Eörsi János érdeklődése feltehetően nem személyemnek, hanem környezetemnek szól. Levelem talán újabb flekkek, rágalmak megjelenését váltja ki, felajánlom segítségemet a személyemre vonatkozó állítólagos információk pontosítására, ha ezt igénylik. Csupán egy kérésem van: ne Eörsi János keressen meg.

Szívélyes üdvözlettel:
Salamin András


Igazsággal a hazugság ellen!

A Beszélő szeptember 7-i (de már 5-étől kapható) számában Eörsi János cikket írt „Salamin patyolatban” címmel, amelyben igen „eredeti” módon házasította össze a számos, névvel és névtelenül szerepeltetett céget és személyt egymással amolyan „Bicska Makszi véd- és dacszövetség”-szerű maffiózókká.

Dr. Kézdy Árpád talajmechanika-professzorunktól annak idején – a hatvanas évek közepén – a műszaki egyetemen megtanultuk megkülönböztetni nemcsak a talajfajtákat, hanem a hazugság fokozatait is, amelyek tudvalevőleg a „kishazugság”, a „nagyhazugság” és a „statisztika”. A tudomány mai állása azonban ma már lehetővé, sőt szükségessé teszi egy még magasabb, mondhatni szuperfokozat bevezetését, amelynek terminusa a „szemérmetlen hazugság”!

Magyar anyanyelvünk csodálatos kifejezőkészsége segít felfogni ezen magas fokozat mély értelmét. A tudományos meghatározáshoz azonban racionális egzaktság is szükségeltetik, ezért – első közelítésben – ezennel megkísérlem az előzetes meghatározást imigyen:

„Szemérmetlennek” (al. pimasznak) minősítendő az olyan hazugság, amelynek az ellenkezője sem igaz, aminek tehát az ellenkezője is hazugság.

Eddig a száraz definíció, amelyet azonban közelebbről megszemlélve mindjárt szembetűnik, hogy a garantáltan vegytiszta valótlanság tárgyunkat olyanná teszi, mint a tanulságos tévéfilm háromfejű sárkányának a negyedik feje. Hiszen az „ellenkezője sem igaz” állítás cáfolata értelmetlen, következésképp az ilyen állítás tulajdonképpen megcáfolhatatlan! Ha pedig valami cáfolhatatlan, akkor már olyannyira „szinte” igazság, hogy miért ne lehetne mindjárt – pláne ha valakinek úgy tetszik – „színigazság”?!

Mintha ezen szerény okfejtés a napi tapasztalat próbáját is kiállná, mert hiszen éppenséggel lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy a „szemérmetlen hazugság” bajnokai – manapság, hogy, hogy nem, egyre gyakoribb balsikereik dacára – a cáfolhatatlan igazság színében szeretnek leginkább tetszelegni!

A „mit is tehetnénk” nem mai eredetű kérdésére persze nem könnyű a válasz. Mindenesetre a „régi” Magyar Nemzetből az emlékezetes DIURNUS-intelem legalább vigasztaló, mondván: „A rágalom a becsületesek kiváltsága. Légy büszke rá, hogy érdemesnek tartanak megrágalmazni. Mondd meg, őszintén: hallottál-e már gazemberről, akit nagy buzgalommal mocskolnak? Na ugye, hogy nem.”

Igencsak megszívlelendő a minapi példa is, hogy hogyan kell, pontosabban miért nem szabad a mindenkori „csetnikvajdák” sületlenségeivel foglalkozni.

Ha nem is recept, de mégis útmutatás a Napkelet betlehemi jászolt látogató bölcseinek tanácsa: „Satyéna Jayéd Anritam”, vagyis: „Igazsággal kell győznöd a hazugságon.” Mert ellenkező esetben – mondja a folytatás – az győz le téged!

Ezért volt és marad mindig időszerű „Iustitia”.

dr. Eöry Karácson

Salamin András, ha jól értem, a nagycsaládosságával azt akarja mondani, hogy egy angyal. Tehát a családi állapot nála nem szociális jellemző, nem érdekvédőként és programadóként lépett és lép most is föl nagycsaládos gyanánt, hanem hogy ne áskálódjanak ellene, mert aki bántja, annak a család, magántulajdon, állam se szent.

Mármost az ember, nagycsaládos, tehát jó is, következésképp, mi sem természetesebb, tehát tisztességesebb, minthogy a családnak otthont kell teremteni, evégből kölcsönt kell fölvenni, megterhelve a telek családra eső részét (a szomszéd félmillióját nem számítva 1,1 millióval), az ember nyakig úszik a tisztességes adósságban, tehát a szükséges anyagiak előteremtéséhez sem férhet gyanú. Semmiképpen nem állíthatjuk – mint ahogy cikkemben is cáfoltam –, hogy Infortváltóból épült a családi ház. A házat egyébként, amint most olvashatjuk, Makovecz szellemisége lengi be, tehát nincs is benne piszkos anyag. Infortváltó azért sem jöhet szóba, mert az Infort ’89 áprilisában érvényesítette vállait a kezes bankoknál, és Salamin András csak ugyanaz év augusztusában ment át ehhez a céghez – átkéréssel – a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalattól (amelyet ne tévesszünk össze a váltókibocsátó Fővárosi Földhivatallal). Tisztes homály fedi, mit tett Salamin András az Infort felvirágoztatása érdekében, bár tény, hogy ’90 végén olyan küldöttség tagja volt, amely igyekezett meggyőzni a főváros új tisztségviselőit arról, hogy ha folytatják a százmilliókat gyümölcsöző együttműködést, az Infort nagyvonalúan eláll a fővárossal szembeni, vesztésre álló 152 milliós perétől. Ezzel egy időben, mint most megírja, súrlódása volt Infortbeli kollegáival; ám – talán mert valamiből törleszteni kellett a tisztes adósságot – csak ’91 tavaszán lépett át az MDF-hez. Itt csakugyan nem mint Infotop Kft. vállalt mellékes munkákat (ezt én sem írtam), hanem maga, családja és az Infotopos kollegák révén, egyénileg, szerzői-jogdíjakért.

Mindez világos, mint a nap, tehát tisztességes is. Csak nem értem, mit cáfol Salamin András. Azt sem értem, mit bizonyít a Pressdok-ügyet (azaz a jogtalan szoftver-eltulajdonítást) kivizsgálni hivatott MDF-es bizottság ténykedése. Igaz, ennek tisztességéről a kivizsgált Salamin András – egykori ügyvédjével, Kónya dr.-ral együtt – személyesen gondoskodott. Mindketten részt vettek ugyanis a bizottsági jelentés megszövegezésében…

Eöry Karácsonnak csak annyit: én az Infortról csak az igazat, a színtiszta igazat írtam.

Eörsi János

• Visszabeszélő