Skip to main content

Egy csepp győzelem

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A sajtó és az ellenzék (mi is sajtó és ellenzék vagyunk) folyton folyvást magát sajnálja, magát félti, hogy szabadságát eltiporják, hangját elnémítják, jogait semmibe veszik. Pedig a független sajtó épp a napokban aratott fényes győzelmet a Magyar Demokrata Fórum – a kormányzó párt – elnöke fölött. Egész pontosan: a Zala Megyei Bíróság mint másodfok (dr. Hajdú Ildikó bíró elnökletével) jogerős határozatban 10 ezer forint pénzbírságra ítélte Czupi Gyula könyvtárost, a nagykanizsai MDF elnökét, mert nagy nyilvánosság előtt becsületébe gázolt Vízvári József liszói illetőségű újságírónak. (Plusz perköltség.) A Kanizsa c. hetilap hasábjain folytatott vitában ugyanis az agyongyötört Czupi Gyula keserűségében kijelentette, hogy bár mindig szívesen áll a tisztelt sajtó rendelkezésére, de Vízvári Józsefet nem tekinti újságírónak, még kevésbé etikus újságírónak. (A per első- és másodfokú tárgyalása között Vízvári József háromrészes megsemmisítő cikksorozatot tett közzé a Zalatájban az MDF-ről. Az ugratásra mindig éber helyi SZDSZ-vezér viszont azzal riogatta a szelíd és széles körben kedvelt Czupi Gyulát, hogy gondolt-e már a büntetett előélettel járó joghátrányokra.)

A kormányzó párt tekintélyfölényétől el nem vakított független bíróságnak a sajtó csorbítatlan jogait védelmező döntésére, vagyis a demokrácia alapintézményeinek példás működésére csak az vet némi árnyat, hogy Vízvári József a következő küldeményt találta a postaládájában:

Önt ellenségként kezeljük!

Ön megtámadta az ország felemelkedését célzó Demokratikus törekvéseinket, ezért mindig a sarkában leszünk.

Le fogunk csapni abban a pillanatban, amikor elérkezettnek látjuk az időt rá!

Magyar Demokratikus Igazság Szolgáltató Szervezet Akció Csoportja


Szerencsére a szabad sajtó szóban forgó közkatonája vagy 120 kilós sportember, házőrző kutyája pedig 64 kilós kuvasz; s magabiztosan várják, kell-e még védeni a sajtó jogait. Én meggondolnám a dolgot a Magyar Demokratikus Akciócsoport helyében!







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon