Skip to main content

Felfutó védőjátékosok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Országszerte új klubcsapatok szerveződnek, ilyenek meg olyanok, valami újfajta (??) védőjáték gyakorlására. Az MDF-központból irányított R-gárdák fogantatásának titkairól már fellebbentette a fátylat a 168 óra. Az ügybuzgó balatonszárszói ex-MSZMP- és MDF-vezér révén megismerkedhettünk a vezető kormánypárt helyhatóság-választási előkészületeinek e sportos oldalával. Ambiciózus kisgazdavezérek egyenesen a bevezetett proficsapatokat (katonaság, rendőrség) akarják megszállni, hogy jogos (ön)védelmi igényeiket kielégítsék, a lakosság pedig – harmóniában a Belügyminisztérium ajánlásaival – önvédelmi csoportokba tömörül.

A debreceni regionális rádióműsor július 7-én megszólaltatott egy tettre kész férfit, aki önjellemzése szerint mintegy 90-100 kilót nyom. „Nem önkéntes rendőrségről van szó, hanem egy szülői felügyeletről… hogy a hazatérő gyereket a busztól hazakísérjék. A főbb útvonalakon járkálnánk, hogy mindenki tényleg hazament-e.” A rendőrség képviselője helyesli a dolgot.

E sorok írója nemcsak az MDF R-gárdáiért, nemcsak az elkötelezett kisgazda rendőrökért nem lelkesedik maradéktalanul, hanem azokért a tekintélyt parancsoló 100 kilós szülőpótló felügyelőkért sem, akik 40 kilós gyermeket ellenőrizni kívánják az utcán, hogy eléggé siet-e hazafelé. Sőt, kimondottan viszolyog, amint elképzeli a gyermekek közötti szokásos civódásokat, melyekbe egy felelősségteljes mázsányi férfiú a helyes világrend nevében beavatkozik. Már-már kevésbé félti gyermekét a lejmoló csövesektől, kiktől ígérete szerint az idézett rendfenntartó védené meg, mint magától az imponáló testtömegű védelmezőtől. Különösen, ha hozzáképzeli, amit szintén a hivatkozott debreceni rádióriportból tudott meg: a rendőrök gyorskiképzést ajánlanak az önkéntesgárdáknak: „egyes cselekményeket hogyan tudnak felismerni, felderíteni, hogy hogyan reagáljanak erre”. Tart tőle, hogy az agresszió nem csökkenni, hanem szaporodni fog a köztereken e sokféle, sokcélú közegek nyomán. A rendőrállam államosított agressziójától megszabadult élet szabadságát valahogy nem kívánja újabb, más elvek alapján fölálló testületek felügyelete alá helyezni, s főképpen nem korlátozatlanul. S a különféle gárdák bátorításának ellensúlyaként az egyén szabadságát, bizalmát és méltóságát kívánná bátorítani.

Közös életünk nagy játékterén elszántan küzdenek más felfutó védők is. Sokan örömmel s megnyugvással fogadták az oktatásügyi tárca és 35 egyház megállapodását az iskolai hitoktatásról. Úgy látszik azonban, hogy a katolikus egyház nem látja befejezettnek ezt a vitát. Még meg sem száradt a tinta a megállapodáson, amikor Paskai bíboros a hitük miatt szorongattatásban élőkhöz írott pásztorlevelében kifejtette: a katolikus egyház következetesen ragaszkodik álláspontjához – mely, ha nem csalódom, a minisztérium korábbi álláspontjával azonos. Órarendi óraként, a bizonyítványba vezetve, a hittant oktató egyházi személyeket a tantestületbe integrálva kívánja a hittanoktatást. Holott ez a kisebb egyházak híveinek érdekeit is mélyen sérti, hisz nyilvánvaló, hogy csak a népesebb felekezetekből jut minden (vagy sok) iskolába hittantanár. A bíboros s a Kereszténydemokrata Néppárt néhány képviselője a megfelelő parlamenti bizottságban máris jelezte, hogy a vitát nem tekintik befejezettnek, s úgy ítélik meg, hogy a katolikus egyházat még mindig védeni kell. Felfutó védelem.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon