Skip to main content

Pszt! A miniszterelnök nyilatkozik

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Dr. Antall egy előzékeny influenzába burkolózva elérte, hogy a fél éve sejtetett, s végül két egymást gyorsan követő lépcsőben végrehajtott, kilenc miniszterét (három tárca nélkülit), négy politikai államtitkárát, öt hű MDF-frakciótagot és egy kormányhű kisgazda frakcióvezetőt megmozgató kormányátalakítását csak utólag, napokkal később kelljen indokolnia. A hírek szerint a parlamenti MDF-frakció sem kapott korábban tájékoztatást, de még az MDF-elnöksége sem, a koalíciós partnerekről nem is beszélve. Az MDF elnökségét össze sem hívták alakuló ülése óta, pontosan úgy, ahogy Lengyel László, az ezúttal visszafordított Kasszandra jövendölte az országos gyűlés hajnalán. Az MDF-választmány egy órával korábban hallhatta a párt- és miniszterelnök magyarázatát, mint az ország a rádión keresztül.

A még a szokottnál is fenségesebben tépett mondatokból figyelmesebb szövegelemzéssel viszonylag sok információt lehet kihámozni. Fáradságos munkánk gyümölcsét megosztjuk az olvasóval.

1. Andrásfalvy, Siklós és mindenekelőtt Kupa miniszter urak nem viselkedtek elég engedelmesen a miniszterelnökkel, tőlük tehát nemcsak meg kellett szabadulni, őket kicsit meg is kellett alázni. Andrásfalvy és Siklós nem mondhattak le, s lényegében Kupát is a miniszterelnök küldte el.

Kiváltképp megengedhetetlen, hogy Kupa a nemzetközi pénzvilágban Antall dr. elé akart tolakodni.

2. Gergátz Elemér a koalíciós partnernek esett áldozatul.

3. Lesz gazdasági csúcsminisztérium, s a csúcsminiszter a széles körben tárgyalóképes Szabó Iván, akinek kegyetlenül végre kell hajtania az államháztartás konszolidációját, vagyis a kiadások jelentős megnyirbálását a világbanki megállapodások szerint. Ezt a fölöttébb hajlékony, ambiciózus és jól használható politikust így ráadásul ki is lehet vonni az ipar forrásokra éhes érdekcsoportjainak a csábköréből.

4. A MÁV drasztikus karcsúsítását a szakszervezetekkel folytatott tárgyalásokon kellően érzéketlennek bizonyuló Schamschulának kell keresztülverekednie a vasúti lobbyn és az erős vasutas-szakszervezeteken.

5.  A veszélyes mozgalmi szárny bázisát erősítő népszerű MDF-piacokat sürgősen meg kell szüntetni. (A helyette ígért olcsó hazai árut kevés közvetítőn keresztül forgalmazó kereskedelmi hálózat elég váratlan rögtönzés, s feltehetően csupán a kedélyek csillapítására szolgál.)

6.  Hasonlóképpen homályos és előkészítetlen ötlet a vasút közmunkaüzemmé alakítása a munkanélküliség enyhítése érdekében. (E váratlan ideával való találkozás előtt egy nappal kapták meg a képviselők a vasútról szóló, még Siklós Csaba nevével fémjelzett törvénytervezetet, amiben ennek nyoma sincs.)

7.  A rádió és tévé bekebelezésében a kormányt már semmi nem állíthatja meg.

Ezt a legutóbbi passzust és a 2. pontban foglaltakat eddig is tudtuk. Reméljük, hogy a magunk szerény módján hozzájárulhatunk ahhoz, hogy kormánypárti polgártársaink (beleértve az MDF-elnökséget) is jobban értsék miniszterelnöküket, s mindannyiunk nevében köszönjük a Mahir Observernek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az interjú írott szövegét. Enélkül, csak úgy egyszeri hallásra, becsszóra nehezen boldogultunk volna.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon