Skip to main content

Így jöttünk

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ha jól számolom, mi – úgy hatvan és tizennyolc év közöttiek egy pár millióan – egyszerre vesztettük el állampolgári szüzességünket az első szabad választásunkon. Mi tagadás, nem kedveltük kényszerű ártatlanságunk évtizedeit, nem mi ragaszkodtunk hozzá. Közben – buzgón temetve az ’56-os szabadságorgia óráinak fájdalmas emlékét – évtizedekre beletörődtünk, hogy így örömtelenül, kockázat nélkül, érintetlenül éljük le az életünket, évjáratok virulnak ki és sorvadnak el egymás után.

Ezentúl négyévenként újra és újra versengeni fognak kegyeinkért, választhatunk. De első azért csak egy van, vagyis volt. Tapasztalt nővéreink – a megállapodott demokráciák titokzatosan magyarázták ugyan, hogy megesnek ilyenkor csúnya dolgok, hogy nem olyan hamvas ez a dolog, mint ábrándos képzelgéseinkben lefestjük, de mégis: talán nem kellett volna. Talán nem kellett volna hidegvérű, gyűlöletet árasztó tudatos hazudozás árán oltár elé vinni az elnyert menyasszonyt. Nemcsak azért, mert ment volna az enélkül is, hanem azért, mert a dolog túlságosan ismerős: ezt csinálták a szeráj őrei is, akik unt erényünket őrizték. Ha szerencsésebb lennék, fiatalabb, s így hosszú-hosszú demokrácia adatnék még meg nekem, talán fölényesen legyintenék később, visszatekintve (nagymamakori) szende idealizmusomra.

Félek, hogy ennyi időm nincs. Soha nem fogom tudni megbocsátani a győzteseknek, hogy alávalósággal mocskolták be az első szabad választás szent nászi ágyát.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon