Skip to main content

Margináliák a második forduló után

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Lezajlott a választás második fordulója: van kilencvenkét szabad demokrata képviselő a parlamentben, az országgyűlés egynegyede. Győzött a keresztény-nemzeti jobbközép, a szociálliberális szabad demokraták pedig elhelyezkedhetnek a balközépen. A konzervativizmussal való pózolás nem illett ehhez a párthoz. Aki a jobbközéphez akar tartozni, azt egy mágnes át fogja húzni a keresztény-nemzeti centrumhoz. Ha tetszik, ha nem, az erők logikája folytán a szociálliberálisoknak a balközép pozíció marad, az a természetes helyük. Nem volna ésszerű a parlamentáris jobboldalon versengenünk az MDF-fel. A mi ajánlatunk: liberalizmus a gazdaságban és liberalizmus a politikában egyaránt. Amerikai értelemben vett liberalizmusra gondolok, ami közel áll a modern szociáldemokráciához, védeni a szabadságot, a szegényeket, a kisebbségeket, de nem kevésbé a magánvállalkozást és a magántulajdont is, különösképpen ennek kreatív, individuális formáit.

Polgárosodás vagy államosodás? Liberális vagy rendi demokrácia? Az ideologikus etatizmus, a nevelő-patronáló állam kommunista változata után tud-e jönni egy keresztény-nemzeti változat? A működő polgári erők kormányzaton kívül és belül hogyan fogják felbomlasztani az új szigort, a nemzeti fundamentalizmust, ami az államot valószínűleg inkább növeszteni, mint csökkenteni hajlamos? Ezek lesznek az új kérdések. Fognak-e tudni a liberális-polgári erők átélhető és személyes tartalmat adni a nemzeti felelősség fogalmának? Milyen patriotizmus jön, a csendes működésé, vagy az a fenyegetőző, kirekesztő, hazaárulást emlegető frazeológia, amelynek a haza alibi a sértett dühösségre?

Nem bánom, ha a szabad demokraták ellenzékben maradnak, ebben már van gyakorlatuk. Meg lesznek kímélve attól, hogy privilégiumaik legyenek, nem lesz érdemes szabad demokrata politikust megvesztegetni. Ez a mostani lesz a kísértések kormányzata. Az értékesítendő állami javakkal való gazdálkodás kísértésén kívül ott áll a központi államhatalom eszközeinek, az etatista logikának, az új hatalmi centralizmusnak a kísértése is.

Az ellenzéknek is lesz dolga. Csöppet sem muszáj tagadásba merevednie. Lehetne kezdeményező és kreatív, ahogy mondani szokás: konstruktív. Ami annyit jelent, hogy támogatunk minden jó dolgot, mindent, ami tetszik nekünk, mindent, ami a személyi, a polgári autonómiát és az ország javát gyarapítja, függetlenül attól, hogy kitől jön a kezdeményezés. Transzpolitikus erkölcsöt jelent ez. Nem pártérdekből szavazunk valami mellett vagy valami ellen. Elhatározást jelent, hogy a sajtóban, a közvéleményben megjelenő életképes ideákat, ha azok átmennek a demokratikus vizsgán, a szabad demokrata képviselők törvényjavaslatokká formázzák át. Nincs megszabva, hogy a szabad és fiatal demokratáknak csak annyi ideájuk lehet, ahány képviselői helyük van. A közvélemény animátorának a szerepe jobban illik a tegnapi demokratikus ellenzékhez, mint a napi adminisztráció. Kilencvenkét képviselő nagyszerű parlamenti transzformátora lehet a most újuló erővel megszólaló civil társadalomnak, amely terhes volt az új politikai osztállyal, megszülte azt, erre a választásra koncentrált, de még van tehetsége másra is.

Most jön csak az ideje a civil társadalom alakulásának. Szabad neki léteznie! Nincs betiltva, nem lesz hathatósan cenzúrázható. A nagy harc ideje lassan elmúlik, most előtérbe jön a folyamatos munka. A hatalmi verseny országos szinten eldőlt, helyi szinten még nem, tovább zajlik a mérkőzés a helyhatósági testületekért. Nem az a legfontosabb cél, hogy szabad demokrata polgármesterek adminisztráljanak országszerte, bár az sem lenne rossz, hanem inkább az, hogy a kreatív emberek benne legyenek a tanácsban és jussanak szóhoz, egyet pedig sehogy se tűrjenek el: cenzúrát. Akinek módjában áll gondolkodásra serkenteni polgártársainak egy részét, az megtette a magáét. Ha a gondolat életképes, akkor gurul, lábra áll, fut tovább, már nem kell mögötte bábáskodni. Netán éppenhogy mások fogják végrehajtani, és nem azok, akiktől ered. A derék szabad demokrata örvend, ha eszméit a riválisok elkölcsönzik. Van még. Éppen ezt szeretnénk, hogy versenytársaink is elfogadják a sportszerű verseny erkölcsét és ízlését, amit egyébként nekünk is gyakorolnunk kell. Beleértve a nyíltszívű lovagiasságot.

Most lesz itt az ideje a tartós értékek, a civilizációs teljesítmények gyarapításának, mert lehet, hogy konzervatív kormányunk lesz, de nem diktatórikus, s ha lesznek is cenzurális hajlandóságai, ez ellen lehet küzdeni a parlamenten belül és a törvényes polgári gazdaság szférájában. Nem szabad megengedni az állami médiumok egypártrendszerű kisajátítását a kormánytöbbség javára, de ha mégis így fordulna, akkor használni kell a magáncsatornákat. A lakosság ízléséért, figyelméért, együttgondolkodási hajlandóságáért megy a verseny. Most az lesz a kérdés, hogy ki tud több olyan kezdeményezéssel előállni, ami mindenkinek jó, amit a közvélemény programként elfogad, és amit talán éppen az ellenlábas fog a magáévá tenni és meg is valósítani.

Tanúi voltunk tavaly, hogy az exkommunista, szocialista párt növekvő számú elemet vett át a szabad demokraták programjából, a liberális demokrácia logikájából, ami eleinte groteszknek látszott, holott valójában örvendetes folyamat volt, mert egy, az SZDSZ-en túlmutató politikai erkölcsöt kezdett a magáévá tenni, a sportszerű versenyszabályok eszméjét. A szocialisták ezt be is bizonyították azzal, hogy vonakodva bár és zökkenőkkel, de erőszak nélkül átadták a hatalmat. A szabad demokraták annak is örülhetnek, ha az MDF asszimilál számos elemet a programjukból. A választási kampány után aligha lesz elkerülhető annak tisztázása, hogy voltaképpen mit is jelentenek a választott értékek gyanánt emlegetett szavak. Tartalmazza-e például az MDF programjában a keresztény elem az egyéni méltóság akár transzcendens, akár humanista tiszteletét? Jelent-e keresztényi lemondást minden illegitim előjogról és monopóliumról?

A törvényesen megválasztott kormány az enyém, akkor is, ha ellenzéki vagyok. Az egész lakosság kormánya, azoké a szavazóké is, akik nem rá szavaztak, az ellenzéké is. Kívánjunk bölcsességen alapuló tekintélyt a megalakuló kormánynak. Lojálisak leszünk hozzá, mert a parlamenti többség bizalma által benne testesül meg az ország szuverenitása. Ez a kormány jogosult tárgyalni a nevünkben, rábíztuk a közhatalmat. Mostantól fogva a kormány az egész lakosság kormánya, és ilyenként az a dolga, hogy a törvényes szabadságokban és előnyökben minden polgárt személyválogatás nélkül részesítsen. Az a kötelessége, hogy egyenlő mértékben legyen ő is lojális minden magyar állampolgárhoz. Lojálisak vagyunk hozzá mindaddig, amíg ő is tiszteletben tartja a demokratikus játékszabályokat. Elvárjuk, hogy a kormány ne alkalmazzon olyan alacsony eszközöket, mint amelyeket a Fórum pártként a választási kampány során megengedett magának. Minden új kormánytisztviselő a kezében tartja a kezdet tiszta lapját, az számít, amit ezután ír rá. A múlt nincsen elfeledve, de nem jön számításba. Ki-mi szépet vagy csúnyát művel, a lelkén szárad. A munka kezdetén a közvélemény szemében az adminisztráció élvezi az újszülöttnek, avagy az újjászületettnek kijáró kegyelmet. Segítőkészen és nyugalommal, de rajta tartjuk a szemünket. Ez a törvényes ellenzék dolga. Politikusok egy csoportja felhatalmazást kapott arra, hogy meghaladja önmagában a pártpolitikust, és a nemzet egészét képviselje. Nagy emberi próba lesz ez, kívánok hozzá minden kormánytisztviselőnek sok lelkierőt és szerencsét.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon