Konrád György

Nyomtatóbarát változat

Lezajlott a választás második fordulója: van kilencvenkét szabad demokrata képviselő a parlamentben, az országgyűlés egynegyede. Győzött a keresztény-nemzeti jobbközép, a szociálliberális szabad demokraták pedig elhelyezkedhetnek a balközépen. A konzervativizmussal való pózolás nem illett ehhez a párthoz. Aki a jobbközéphez akar tartozni, azt egy mágnes át fogja húzni a keresztény-nemzeti centrumhoz. Ha tetszik, ha nem, az erők logikája folytán a szociálliberálisoknak a balközép pozíció marad, az a természetes helyük. Nem volna ésszerű a parlamentáris jobboldalon versengenünk az MDF-fel. A mi ajánlatunk: liberalizmus a gazdaságban és liberalizmus a politikában egyaránt. Amerikai értelemben vett liberalizmusra gondolok, ami közel áll a modern szociáldemokráciához, védeni a szabadságot, a szegényeket, a kisebbségeket, de nem kevésbé a magánvállalkozást és a magántulajdont is, különösképpen ennek kreatív, individuális formáit.

Polgárosodás vagy államosodás? Liberális vagy rendi demokrácia? Az ideologikus etatizmus, a nevelő-patronáló állam kommunista változata után tud-e jönni egy keresztény-nemzeti változat? A működő polgári erők kormányzaton kívül és belül hogyan fogják felbomlasztani az új szigort, a nemzeti fundamentalizmust, ami az államot valószínűleg inkább növeszteni, mint csökkenteni hajlamos? Ezek lesznek az új kérdések. Fognak-e tudni a liberális-polgári erők átélhető és személyes tartalmat adni a nemzeti felelősség fogalmának? Milyen patriotizmus jön, a csendes működésé, vagy az a fenyegetőző, kirekesztő, hazaárulást emlegető frazeológia, amelynek a haza alibi a sértett dühösségre?

Nem bánom, ha a szabad demokraták ellenzékben maradnak, ebben már van gyakorlatuk. Meg lesznek kímélve attól, hogy privilégiumaik legyenek, nem lesz érdemes szabad demokrata politikust megvesztegetni. Ez a mostani lesz a kísértések kormányzata. Az értékesítendő állami javakkal való gazdálkodás kísértésén kívül ott áll a központi államhatalom eszközeinek, az etatista logikának, az új hatalmi centralizmusnak a kísértése is.

Az ellenzéknek is lesz dolga. Csöppet sem muszáj tagadásba merevednie. Lehetne kezdeményező és kreatív, ahogy mondani szokás: konstruktív. Ami annyit jelent, hogy támogatunk minden jó dolgot, mindent, ami tetszik nekünk, mindent, ami a személyi, a polgári autonómiát és az ország javát gyarapítja, függetlenül attól, hogy kitől jön a kezdeményezés. Transzpolitikus erkölcsöt jelent ez. Nem pártérdekből szavazunk valami mellett vagy valami ellen. Elhatározást jelent, hogy a sajtóban, a közvéleményben megjelenő életképes ideákat, ha azok átmennek a demokratikus vizsgán, a szabad demokrata képviselők törvényjavaslatokká formázzák át. Nincs megszabva, hogy a szabad és fiatal demokratáknak csak annyi ideájuk lehet, ahány képviselői helyük van. A közvélemény animátorának a szerepe jobban illik a tegnapi demokratikus ellenzékhez, mint a napi adminisztráció. Kilencvenkét képviselő nagyszerű parlamenti transzformátora lehet a most újuló erővel megszólaló civil társadalomnak, amely terhes volt az új politikai osztállyal, megszülte azt, erre a választásra koncentrált, de még van tehetsége másra is.

Most jön csak az ideje a civil társadalom alakulásának. Szabad neki léteznie! Nincs betiltva, nem lesz hathatósan cenzúrázható. A nagy harc ideje lassan elmúlik, most előtérbe jön a folyamatos munka. A hatalmi verseny országos szinten eldőlt, helyi szinten még nem, tovább zajlik a mérkőzés a helyhatósági testületekért. Nem az a legfontosabb cél, hogy szabad demokrata polgármesterek adminisztráljanak országszerte, bár az sem lenne rossz, hanem inkább az, hogy a kreatív emberek benne legyenek a tanácsban és jussanak szóhoz, egyet pedig sehogy se tűrjenek el: cenzúrát. Akinek módjában áll gondolkodásra serkenteni polgártársainak egy részét, az megtette a magáét. Ha a gondolat életképes, akkor gurul, lábra áll, fut tovább, már nem kell mögötte bábáskodni. Netán éppenhogy mások fogják végrehajtani, és nem azok, akiktől ered. A derék szabad demokrata örvend, ha eszméit a riválisok elkölcsönzik. Van még. Éppen ezt szeretnénk, hogy versenytársaink is elfogadják a sportszerű verseny erkölcsét és ízlését, amit egyébként nekünk is gyakorolnunk kell. Beleértve a nyíltszívű lovagiasságot.

Most lesz itt az ideje a tartós értékek, a civilizációs teljesítmények gyarapításának, mert lehet, hogy konzervatív kormányunk lesz, de nem diktatórikus, s ha lesznek is cenzurális hajlandóságai, ez ellen lehet küzdeni a parlamenten belül és a törvényes polgári gazdaság szférájában. Nem szabad megengedni az állami médiumok egypártrendszerű kisajátítását a kormánytöbbség javára, de ha mégis így fordulna, akkor használni kell a magáncsatornákat. A lakosság ízléséért, figyelméért, együttgondolkodási hajlandóságáért megy a verseny. Most az lesz a kérdés, hogy ki tud több olyan kezdeményezéssel előállni, ami mindenkinek jó, amit a közvélemény programként elfogad, és amit talán éppen az ellenlábas fog a magáévá tenni és meg is valósítani.

Tanúi voltunk tavaly, hogy az exkommunista, szocialista párt növekvő számú elemet vett át a szabad demokraták programjából, a liberális demokrácia logikájából, ami eleinte groteszknek látszott, holott valójában örvendetes folyamat volt, mert egy, az SZDSZ-en túlmutató politikai erkölcsöt kezdett a magáévá tenni, a sportszerű versenyszabályok eszméjét. A szocialisták ezt be is bizonyították azzal, hogy vonakodva bár és zökkenőkkel, de erőszak nélkül átadták a hatalmat. A szabad demokraták annak is örülhetnek, ha az MDF asszimilál számos elemet a programjukból. A választási kampány után aligha lesz elkerülhető annak tisztázása, hogy voltaképpen mit is jelentenek a választott értékek gyanánt emlegetett szavak. Tartalmazza-e például az MDF programjában a keresztény elem az egyéni méltóság akár transzcendens, akár humanista tiszteletét? Jelent-e keresztényi lemondást minden illegitim előjogról és monopóliumról?

A törvényesen megválasztott kormány az enyém, akkor is, ha ellenzéki vagyok. Az egész lakosság kormánya, azoké a szavazóké is, akik nem rá szavaztak, az ellenzéké is. Kívánjunk bölcsességen alapuló tekintélyt a megalakuló kormánynak. Lojálisak leszünk hozzá, mert a parlamenti többség bizalma által benne testesül meg az ország szuverenitása. Ez a kormány jogosult tárgyalni a nevünkben, rábíztuk a közhatalmat. Mostantól fogva a kormány az egész lakosság kormánya, és ilyenként az a dolga, hogy a törvényes szabadságokban és előnyökben minden polgárt személyválogatás nélkül részesítsen. Az a kötelessége, hogy egyenlő mértékben legyen ő is lojális minden magyar állampolgárhoz. Lojálisak vagyunk hozzá mindaddig, amíg ő is tiszteletben tartja a demokratikus játékszabályokat. Elvárjuk, hogy a kormány ne alkalmazzon olyan alacsony eszközöket, mint amelyeket a Fórum pártként a választási kampány során megengedett magának. Minden új kormánytisztviselő a kezében tartja a kezdet tiszta lapját, az számít, amit ezután ír rá. A múlt nincsen elfeledve, de nem jön számításba. Ki-mi szépet vagy csúnyát művel, a lelkén szárad. A munka kezdetén a közvélemény szemében az adminisztráció élvezi az újszülöttnek, avagy az újjászületettnek kijáró kegyelmet. Segítőkészen és nyugalommal, de rajta tartjuk a szemünket. Ez a törvényes ellenzék dolga. Politikusok egy csoportja felhatalmazást kapott arra, hogy meghaladja önmagában a pártpolitikust, és a nemzet egészét képviselje. Nagy emberi próba lesz ez, kívánok hozzá minden kormánytisztviselőnek sok lelkierőt és szerencsét.

• Beszélő