Skip to main content

Konrád György

Konrád György: A fájdalomról és a halálról


A fájdalom adomány, segít érzékelnünk a világot, figyelmeztet a testünkre, az elszakadás lehetőségére. Mert megmondatott, hogy kitépem a lelkedet a testedből, de te nem hitted. Miért sír a balga ember abban a dús ligetben, amelyet siralomvölgynek mondanak? A fájdalom ittmarasztal az evilágban, erősödik, csillapul, elszórakoztat. Nem bírok elvonatkoztatni ettől a hullámzástól, gyanítom, hogy jön, most jön az a komiszabbik fájás, aztán elálmosodik ő is, és helyet ad az enyhületnek. Menj bele, mondom, szedd össze magad, edződjél. Ennyi az egész, túlélted.

Konrád György: Az embernek kell egy filozófia (1987)


Ó, Európa, kicsi, de csinos. A legtakarosabb földrész. Itt jut a legtöbb emberi mű és történelmi emlék egy négyzetkilométerre. Itt lett a gondolkodó én a gondolkodás legfőbb tárgya. Itt tanuljuk a legélesebben, hogy az Én és a Világ nem egy. Ebből a tagolt világból nem kívánkozunk olyan nagyon vissza az örökegyetlen teljességbe. Ami másutt abszolút, az itt viszonylagossá válik. Megtanultunk semmilyen emberi állításnak nem adni maradéktalan hitelt.

Megfogalmazzuk magunkat, naplót írunk, igazoljuk és bíráljuk magunkat, a megtörténtnek írásos nyoma marad.


Konrád György: 1974


Kérem az olvasót, hogy tőlem mást, mint személyes prózát ne várjon. Már abban sem vagyok biztos, hogy melyik szilveszteri mulatsággal kezdődött az 1974-es év. Talán Keserü Ilonánál jöttünk össze igen sokan a másfél szobás műteremlakásban, Ilona női testet, madarat és sírkövet jelző színes hullámvonalai, valamint rézmetszőkészülékek és egyéb munkaeszközök között. A berendezést tárgyilagos megbízhatóság jellemezte.

Konrád György: A birodalom kapujában

(Felolvasás a svéd kormány előadótermében, Stockholmban)


Ültem a nagy, kerek asztalnál, meghívott beszélőként, egyszersmind azonban kívülálló megfigyelőként, noha sokat ismertem már a résztvevők közül. Ültem Klaus cseh miniszterelnök és Kovács magyar külügyminiszter között; Klaus mellett Kissinger, volt amerikai külügyminiszter; Kovács mellett Lamentowicz lengyel szóvivő, Lipponen finn kormányfő, Lubbers volt holland miniszterelnök és Meciar szlovák miniszterelnök. Kissinger mellett Kinkel német külügyminiszter, mellette Karaganov orosz külügytudós és Javlinszkij elnökjelölt. Ennyi elég is, nem megyek körbe az asztalon és az ábécében.

Konrád György: A birodalom kapujában

Második, befejező rész


Van-e Európa szellemi-szimbolikus értelemben? Nem nagyon megy a szuverenitások megosztása. Gazdasági valóságként Európa inkább van. A kultúra integrációja is természetes, és valószínűleg könnyebben megy, mert privát aktorok tranzakcióiról van szó. Érdemes európai kultúrpolitikával elősegíteni az integrációt az értékek, az ízlések és az információk világában. Kell valami minimális konszenzus az alapvető értékekről ahhoz, hogy békében élhessünk. Demokráciák egymás közt nem háborúznak, diktatúrák igen.

Konrád György: Kőviskó és gólyafészek


Távol a háztól, kint telepszem meg a kőviskóban. A kőkerítés tövében egy sarokpad van, és egy diófa asztal cseréptetővel fedve. Én innen kilátok, engem azonban a kertbe belépő nem lát meg, talán a fények és árnyak furcsa játéka miatt. Rejtőzésre ez a kőviskó igen alkalmas, itt nincsen semmi más és senki más, messziről észreveszem, ha valaki közelít. Előttem nyitott tér, vékony fácskák, a ház messze van. Idelebben a szomszédasszony távoli hangja, az emberhangokat a falu csendje hamar elnyeli. Ebben a kőviskóban hol a hatvanas–hetvenes években járok, hol az elillanó mai napban.

Konrád György: Nyári napló


940704. H. Több rezsimváltozást megértem, de az uralkodó felfogás körülöttem mindig azt éreztette, hogy a szó lehet bűnös és államellenes. Az angol rádió hallgatása gyerekkoromban bűn volt. Apámat kémnek gondolták, ami igen abszurd, mert naivan jámbor és törvénytisztelő ember volt. Az is bűnnek számított, ha világosság szűrődik ki az ablakon a sötétkék papírtábla szegélye mentén. Megálltunk kívül az utcán, és hiába, egy picurka fény kiszűrődött. Ki lakhat e mögött az ablak mögött?

Konrád György: Muszáj-e hősnek lenni, ha nem lehet?

„…nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet.” (József Attila)


Petri kérdése: „Muszáj-e hősnek lenni, ha nem lehet?” Mit tudom én! Biztos van, aki kapásból tudja. Én azt sem tudom, mi az, hogy hős, mi az, hogy muszáj, mi az, hogy lehet/nem lehet. Két utóbbiról az elmélkedést elhalasztom. A hős az inertia ellen kiszáll? Inkább szeret fölkelni, mint lefeküdni? Amikor éppen fekszem, azt mondom, csak a hősöktől ments meg, uram isten. Mert ezek nem nyughatnak. Folyvást nyaggatják embertársaikat. Amikor meg éppen állok, nézem a kushadókat. A szar a fűben metaforánál többre vágy az elme.

Konrád György: Pohárköszöntő

SZDSZ-születésnap


Kedves szabad demokraták – szorítsuk meg egymás kezét társulásunk ötödik születésnapján. A névválasztás idején valaki azt javasolta, hogy legyen a nevünk szabad emberek szövetsége. Párt lettünk, SZDSZ, komoly intézmény, felelős tényező, történetünk van, amely jellemünk lenyomata. Ötévesnek lenni komoly dolog, mondtam tavaly a legkisebb fiamnak, de hát ő is hat már, s az SZDSZ is ígéri, hogy jövőre az lesz.

Konrád György: A megértés stratégiája


Még nincs két éve, hogy Magyarországon nem állomásoznak idegen csapatok, és visszanyertük nemzeti szuverenitásunkat. Nincs fölöttünk gyámhatalom, nem vagyunk csatlósa senkinek. Most az a kérdés, hogy alkotó kísérlettel bekapcsolódunk-e az európai demokraták társaságába.

A béke és a háború kérdésében azóta nem idegen parancsnokság dönt, hanem a magyar nemzet választott vezetői.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon