Skip to main content

Konrád György

Konrád György: A sikeres Magyarország

A sikeres Magyarország? Miben és miből áll egy ország sikere?


Olyasmiben, mint az olimpiai siker. Kiválóságban nem csupán a testi, hanem a szellemi-erkölcsi versenyszámokban. Mert végül is mi egyéb volna a jó gazdaság vagy kormányzat, mint gazdasági és politikai intelligencia, aminek szembeötlő ismérve, hogy önállóságát a környezet ismeretére építi. Itt van például két versenyszám, helytállás a világpiacon és bekapcsolódás a nyugati demokratikus értékközösségbe. A helyezés mérhető, az eredményesség képszerűén megjelenik.

Konrád György: A dzsesszbanda szelleme

Centrumpárti zászlóbontás


A mai magyar politikai osztály nagyobb része kezdőkből áll, különféle kezdőkből, fiatal kezdőkből és koros kezdőkből, de mindenki magán viseli az amatőrség jegyét. Tanuló politikai osztályról van tehát szó, úgy, ahogy tanuló társadalomról, hiszen egy parasztnak, egy kisvállalkozónak, egy munkásnak, aki a munkahelyi piacon meg akarja állni a helyét, mindenkinek meg kell tanulnia azt, hogy hogyan lehet most létezni az új keretek között.

Konrád György: Identitás és hisztéria

Lapszéli jegyzetek a jugoszláviai harcokról


A többség besorakozott a maga nemzeti, törzsi csapatába, és rajong érte. Ez a tudatállapot az egész személyt betölti. A nacionalisták tetőtől talpig nemzetből vannak. Egyszer csak nem bírják elviselni a társnemzeteket magukkal egy fedél alatt. Szenvedélyes válási jelenetekből sokat láttunk már. Nincs elvetemültebb annál, akivel eddig egy ágyban feküdtél. Nincs gonoszabb annál, akivel eddig egy államban éltél.

Konrád György: A második figyelmeztetés

(október 27-én este)


Magyarországon az elmúlt két napban nagyszabású és erőszakmentes polgári engedetlenségi akció történt. Tiltakozás az elszegényedés és egy fensőbbséges kormányzati stílus ellen. A fuvarosok és a velük rokonszenvezők sokan voltak, az államhatalmat két nap alatt engedményre és egyezségre tudták bírni.

A Kádár-korszak modorában végrehajtott áremelés kész tények elé állította az érdekelteket.


Konrád György: Egy nap hírei, 1990. október 1.


Tegnap Dunaszerdahelyen voltam, Szlovákiában egy túlnyomórészt magyar mezővárosban, amely a világháború előtt túlnyomórészt zsidó volt visszamenően kétszáz éven át: módos, ortodox, polgárosult közösség, rangos rabbiiskolák, újság, kiadó. Aztán jön a német, magyar, szlovák fasizmus. Háromezret megöl, hatszáz életben marad. Aztán amikor a kommunizmus jön, elmennek Izraelbe, ahol még működik a dunaszerdahelyi hitközség. Voltam a templomukban Jeruzsálemben, magyarul szóltak hozzám a fiatalok is, akik már ott születtek.

Konrád György: Gondolatok egy liberális konferencia után

Liberális hétvége Budapesten


Itt valahol, ott valahol – Budapesten, Ljubljanában, Pozsonyban, Prágában, Varsóban, később talán Szarajevótól Wilnóig sőt keletebbre is – néhány liberális összehajol. Kicsodák? Amolyan jómadarak. Mindig több szabadságot akarnak. Ilyen vagy amolyan nyelven szót tudnak érteni egymással. A nyelvi közlekedés alacsonyabb fokán, de a korláttól elmésebben és több mimikával cserélnek eszmét egymással, anyanyelvük különbözőségétől meg nem zavartatva.

Konrád György: Öröm


Szerep, személy és kihívás szerencsés találkozását ünnepelem. Ez az ember alkalmas az állására, nem mindennap ér ez a benyomás. Láttuk megindult arcát, igen, ezt értjük, ez a mi emberünk, ez mi vagyunk. Göncz Árpádnak kell megjelenítenie Magyarország, e „független és demokratikus köztársaság” ethoszát. Göncz Árpád elnök úrral üzenünk publikusan és szimbolikusan önmagunknak és a világnak. Neki kell Magyarország nevében a legfontosabb kérdésekben elvi nyilatkozatokat tenni.

Konrád György: Mi az a NA-NE?


Van-e művészet túlzás nélkül? Van-e túlzás figyelmeztetés nélkül? Van-e kaland a figyelmeztetés céltudatos mellőzése nélkül? Van-e művészi cél, amely nem a soha és a sehol környékén motoz?

A síugró transzcendál egy nagyot, aztán szép ívben lepottyan. Ennyi! Eddig jutott.

A művészetre ránehezedik a hülyeség gravitációja, legelsősorban a művészé.

Az atyától sem várható el, hogy ne ismételje magát. Természetesen a fiútól sem.






Konrád György: Margináliák a második forduló után


Lezajlott a választás második fordulója: van kilencvenkét szabad demokrata képviselő a parlamentben, az országgyűlés egynegyede. Győzött a keresztény-nemzeti jobbközép, a szociálliberális szabad demokraták pedig elhelyezkedhetnek a balközépen. A konzervativizmussal való pózolás nem illett ehhez a párthoz. Aki a jobbközéphez akar tartozni, azt egy mágnes át fogja húzni a keresztény-nemzeti centrumhoz. Ha tetszik, ha nem, az erők logikája folytán a szociálliberálisoknak a balközép pozíció marad, az a természetes helyük. Nem volna ésszerű a parlamentáris jobboldalon versengenünk az MDF-fel.

Konrád György: Nehéz az elnök élete


Őexcellenciája Václav Havel csehszlovák államelnök úr egy napot töltött Budapesten, kitűnő titkosszolgálati kísérettel nagy fekete kocsik vitték szabott időben, percnyi pontossággal a következő találkozó- vagy tisztelgőhelyre, előzőleg barátja, egy filmforgatókönyv-író – most az elnöki hivatal vezetője s egyben protokollfőnök – bekukkant, Vasek, már csak három perced van, mindenütt sok ember forog körülötte, melege van, az autó ablakát szeretné kinyitni, nem lehet, golyóálló, s kezdi úgy érezni magát, mint tavaly a rabszállító kocsiban, amelynek ugyancsak nem lehet kinyitni az ablakát, an

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon