Skip to main content

Házőrző vagy kismacska?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Bizottsági tagtársaim vitába szálltak velem – eszerint munkám megérte a fáradságot, hiszen az előrehaladás előfeltétele a nyíltság, az eszmecsere és a tárgyilagos kritika. A vitát folytatni kell!

Csak egy fiatal, kevéssé ismert kolléga vetette el a sulykot. Válaszának nagy részét személyes ócsárkodásra pazarolta. Megismételte az ellenem hangoztatott hazug rágalmakat, s ezt azzal tetézte, hogy elhallgatta az okmányokkal megerősített cáfolataimat.

Ugyanez a képviselő arra figyelmeztetett, „…hogy még egy öreg tábornok is vissza kellene tudjon emlékezni a katonai titok fontosságára”. Ebben a kihívásban csak egy a valós: az „édes anyanyelvünkön” elkövetett erőszak. Egyebekben a fiatal képviselő tanújelét adta annak, hogy bedőlt a bolsevista titkolódzási paranoiának. Azt akarja talán, hogy visszatérjünk azokhoz az időkhöz, amikor az újonc nem írhatta meg a mamájának, hogy ebben és ebben az ezredben szolgál. És a szorongó mama csak Postafiók XYZ alakulathoz küldhette szerelmetes levelét fiának. Ezek az idők elmúltak, a paranoia minden maradványának el kell tűnnie, egyszer s mindenkorra! Hazánknak olyan elhanyagolhatóan minimális hadititka van, hogy a honvédelemmel kapcsolatos minden kérdést nyílt társadalmi vitára lehet is és kell is bocsátani. Ennek megfelelően a honvédelmi bizottság ülései mind nyitottak lehetnek. El kellene határozni, hogy az ülést titkossá csakis a tagság kétharmadának akarata teheti. Jegyezze meg a fiatal képviselőtársam, hogy a szabadság bölcsője a nyíltság, a túlzott titkolódzás pedig a zsarnokság bábája.

Dr. Balogh György, a honvédelmi bizottság elnöke azt mondja: „…végtelenül sajnálom, hogy (Király Béla) nem tud beilleszkedni a mai magyarországi folyamatba…” De ha kényelmetlen neki a javító szándékkal kifejtett kritikám, akkor mondja azt, amit kifogása igazában jelent: azaz „mindenki alkudjék meg jóval, rosszal”. Ezt természetesen hiába várja tőlem. Amikor pedig Antall József miniszterelnök palástja mögé bújik, akkor hamiskártyás, mert szóban és tettben bebizonyítottam, hogy a honvédelem kérdésében pártvak vagyok. Ez az álláspontom tükröződik a Beszélőben közölt interjúban is, amelyben nyíltan kimondottam, hogy: „Az SZDSZ viszont abszolúte nem akarja elfogadni az én szakmai véleményemet, számára ez egyszerűen nem létezik…” Dr. Balogh György szembeállítja az én javaslataimat Antall József „meghirdetett program”-jával. Ez azonban orvlövészet, ami meglep, hisz dr. Balogh „lövészeti szakértő”.

Azt, hogy az SZDSZ honvédelmi politikájával nem értek egyet, senki ne magyarázza félre, mert azt is kijelentettem, hogy az SZDSZ liberalizmusa és emberiessége az enyém is. Az ilyen alapelvek pedig fontosabbak, mint a napi politika manőverei.

Kéri Kálmán vezérezredes bajtárs azt a véleményét fejezi ki, hogy: „…Király Béla természetesen más honvédséget képzel el, feltehetően amerikai mintára szervezné. A magyar honvédelmi bizottság azonban magyar talajon állva kívánta a honvédség megújítását.” Tisztázzuk, hogy mi az „amerikai minta” és mi a „magyar talajon állás”? Vajon a kettő olyan ellentétes-e, mint amilyennek Kéri Kálmán feltételezi, vagy ellenkezőleg, ötvözetükből ezerszer jobb hadsereg lenne, mint ha hátat fordítanánk az „amerikai mintának”.

Amit Kéri Kálmán „amerikai mintának” nevez, az a Nyugat-elmélete, technológiája, stratégiája és taktikája. Ez az a hadviselési mód, amely az Öböl-háborúban oly fényes győzelmet aratott, és olyan mérhetetlen fölényt árult el a szovjet minta (elmélet és gyakorlat) felett. A Kéri Kálmán által „amerikai mintának” nevezett módszer a Nyugat honvédelmi rendszere, ezen az alapon szerveződött és működik a NATO. Azzal, hogy a NATO nagyhatalmai vagy hozzánk hasonló kisállamai adoptálták a Kéri Kálmán által „amerikai mintának” nevezett elméletet és gyakorlatot, azzal semmit nem kellett feladniuk nemzeti jellegükből, abból, hogy saját „talajukon álljanak”.

Mi a „saját talajon állás” – hacsak nem tekintjük a kifejezést üres szólamnak? A „saját talajon állás” a hadsereg szelleme – nem szakmai módszere. A hadsereg szellemét pedig csakis a nemzet történelmének tárgyilagos tanítására és megértésére lehet alapozni. A mi esetünkben elsősorban 1956 okai, eszméi, eseményei és világhatása pontos ismerete lehet a honvédség szellemének, „magyar talajon állásának” alapja. Igen, mindent megtennék azért, hogy elsajátítsuk az „amerikai módszereket”, ezt soha nem rejtettem véka alá, ezen a mintán okulva szeretném látni a honvédség korszerűsítését és megújulását. De a másik tényezőt, a honvédség „magyar talajon állását” ugyanolyan lelkesedéssel propagáltam, mint az előbbit. Kéri Kálmán vezérezredes bajtárs jól tudja, hogy három kötetből álló könyvcsomagok ezreit bocsátottam a honvédség rendelkezésére, mindhárom 1956-ra vonatkozó okmányokat tartalmaz. Ez a hatalmas adathalmaz lehetővé teszi azt, hogy a honvédeket történelmünk e csillagáról tárgyilagosan tanítsák, és így magyarságukra büszkén gyakorolják be „amerikai mintára” a szakmát. Így és csakis így válik majd honvédségünk korszerűvé és magyar hazafiaktól, a nemzet iránt elkötelezett ifjakból haderővé.

Érdekes, hogy a Beszélőben megjelent interjú után a honvédelmi bizottság öt pártot képviselő tizenegy tagja fejezte ki bizalmatlanságát dr. Balogh György vezetésével szemben. Az elnök természetesen elsősorban felelős azért, hogy bizottsága mit tesz és mit mulaszt el. De minden egyes tag is felelős azért, ha mulasztás történik. A lényeg az, hogy ha a véleményem ellen állást is foglalt három bizottsági tag, a bizottság abszolút többsége lényegében ugyanazt mondja, amit én: baj van a honvédelmi bizottsággal! Mi a teendő? Hadd javasoljak néhány elvet és gyakorlati tennivalót:

– Őrködjön a honvédség pártsemlegessége felett.

– Akik a honvédelem kérdésével foglalkoznak, legyenek pártvakok.

- A honvédelem kérdéseit társadalmi vitákon kell tisztázni, a honvédséget pedig népszerűsíteni kell.

– Legyen vége a túlságos titkolódzásnak: a „nyílt ég – nyílt laktanyák” politikáját kell megvalósítani.

– Kapjon a honvéd tisztikar és legénység civil tudósok bevonásával intenzív oktatást hazánk történelméről, kiváltképp 1956-ról.

– Kezdeményezzen a bizottság alkotmánymódosítást a honvédelem vezetésének három elvéről: maradjon az Országgyűlés kizárólagos joga a fegyveres erők honi és külföldi alkalmazása; tisztázza a törvényhozás a köztársaság elnöke közjogi méltósága tekintélyének megerősítése mellett a fegyveres erők főparancsnoki hatáskörének terjedelmét és határait; a honvédség politikai fennhatósága, irányítása és ellenőrzése egyetlen kézben összpontosuljon a mindenkori honvédelmi miniszter kezében.

– A honvédség központi szerveinek és magasabb parancsnokságainak létszámát radikálisan, racionálisan csökkenteni kell.

– A rendelkezésre álló három-négy év alatt ebben az időszakban a honvédség újrafelszerelésével és növelésével nem számolhatunk – a) ki kellene dolgozni védelmi elveinket, hosszú távú szervezési és felszerelési terveinket; b) e négy év alatt még remélhetőleg működőképes haditechnikánk arányában alakítani kell egy készültségi hadtestet, amely villámgyorsan felléphet határsértő légi vagy szárazföldi fegyveres erővel szemben (rapid deployment force). A honvédség összes többi alakulatát kiképzőtáborokká kell alakítani, amelyekben a készültségi hadtest újoncait képezik; a tiszteket és tiszthelyetteseket pedig felkészítik a háromnégy év múlva remélhető technikai megújulásra és a honvédség újjászervezésére.

Téved, aki azt hiszi, hogy ezek nem a honvédelmi bizottság feladatai. Természetesen a végrehajtás a Honvédelmi Minisztérium felelőssége, de alig van a felsorolt munkák között olyan, amelyiket ne lehetne felgyorsítani. A honvédelmi bizottságnak pedig nemcsak joga, de kötelessége is kezdeményezni. A bizottság nem dolgozhat légüres térben: terveket és javaslatokat kell bekérni a honvédelmi szervektől, amit azok kötelesek beterjeszteni. Más szóval, a végrehajtó hatalom és a törvényhozás közös erőfeszítéssel kell azon dolgozzék, hogy a honvédség „amerikai (NATO) mintára”, de „magyar talajon állva” újuljon meg. A honvédelmi bizottságnak nem szabad arra várni, ki mit dob az asztalára, hanem e megújulási folyamatban kezdeményező szerepet kell vállalnia. Így válhat az Országgyűlés házőrzőjévé.

Highland Lakes NJ. US. 1991. szeptember 5.






































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon