Skip to main content

Nincsenek csodafegyverek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Naptévé: Bauer Tamás szerint az állampolgár nem értékeli azt az alternatívát, amit az SZDSZ nyújt a koalícióval szemben. Jogos-e ez a kritika?

Pető Iván: Jogos, bár ha ez csak a szabad demokratákra vonatkozna, ha csak ez az egy párt volna válságban, akkor még nem lenne baj. A magyar politikai intézményrendszer egészében, véve alapvető problémákkal küszködik. Ma már alig-alig léteznek aktív MDF-szervezetek, Fidesz gyakorlatilag nincs, és jelentősen csökkent az SZDSZ-tagság aktivitása. Talán már nem is az a fontos, hogy ugyanazok a pártok legyenek, mint másfél évvel ezelőtt, hanem hogy egyáltalán legyenek politikai érdekképviseleti szervek. De hát nincsenek. Ez tehát nem az SZDSZ, hanem az ország problémája.

Naptévé: Ez törvényszerű folyamat, vagy a társadalom kritikája?

P. I.: A társadalom kritikája. A társadalmat nem lehet kritizálni, mert ez adott valami, a tényeket mégis érdemes rögzíteni ahhoz, hogy tudjuk, mi a probléma. Közhely, hogy a politikai változásokkal az emberek jelentős része gazdasági változást is várt megfogalmazva vagy megfogalmazatlanul. Ezt nem kapja meg, s ráadásul – s én most itt csak az SZDSZ nevében beszélek – az ellenzéki pártok sem ígérik azt, hogy ha hatalomra kerülnének, akkor alapjában véve jobb gazdasági helyzetet tudnának teremteni. Ebből az emberek jelentős része azt a következtetést vonja le, hogy akkor mindegy, hogyan folynak a dolgok, nekünk az élettel kell szembenéznünk.

Én nem fogadom el, hogy nincs alternatíva. Az SZDSZ, úgy gondolom, karakterisztikusan másképpen viselkedik, mint az MDF, mint a mostani kormány koalíció. A mostani ellenzéki pártok arculata nagyon is eltér a mostani kormánykoalícióétól, nagyon sok fontos kérdésben alapvetően más politikát hirdetnek, még ha nem is abban az értelemben, mint annak idején a pártállam és az ellenzék szembenállása idején. És ráadásul egy gazdasági válság idején nagyon nehéz látványos különbségeket produkálni a pártok programjában. De hogy szebb lesz-e 1992-ben Magyarország, mint most, ezzel kapcsolatban – aki felelősen gondolkozik –, nem ígérhet látványos eredményeket.

Naptévé: Komáromban 8 százalékos volt a választási részvétel, ami azt jelenti, hogy az ottani szavazó tagadja a mai kormányt, de tagadja az ellenzéket is. Valóban nincs kiút?

P. I.: Nincsenek csodafegyverek, sem a társadalmi problémák, sem a politika ilyen válságjelenségeinek kezelésére. A magyar társadalomnak hozzá kell szoknia ahhoz, hogy a közeljövőben ilyen lesz az élet Magyarországon, mint amilyen most. Lehet, hogy kicsit javul az életszínvonal, de alapjában véve évekig együtt kell élni a konfliktusokkal. Azt, hogy 8 százalék megy el szavazni, én is tragédiának tartom. Svájcban vagy mondjuk Kanadában tulajdonképpen semmi tétje nincs a választásoknak: az emberek normálisan élik az életüket, a rendszer működik választások nélkül is, az emberek mégis elmennek választani. A magyar társadalomnak meg kell tanulnia, hogy a választás egy intézményrendszer működtetése, éneikül nincs demokrácia.

Nálunk azért még mindig sok múlik azon, hogy valaki a jelenlegi kormánypolitikát támogatja, vagy ennek az alternatíváját, amit az ellenzék képvisel. Mégpedig olyan alapkérdések terén, hogy milyen társadalompolitikai elképzeléssel kinek a javára próbál politizálni. Az SZDSZ nem egy feltételezett nemzeti középosztályt kíván támogatni, hanem az egész felemelkedő magyar társadalom számára próbál széles szociális bázist teremteni.

Naptévé: A magyar parlamentben jelenleg legalább 4-5 féle politika van: minden párt a saját politikáját képviseli. Ez érvényes az ellenzékre is, hiszen az ellenzéki pártok külön-külön politizálnak. Nem volna nagyobb az ellenzék ereje akkor, ha valamiféle egység létrejön?

P. I.: Bauer Tamás SZDSZ-es képviselő például nagyon határozottan képviseli azt az álláspontot, hogy ellenzéki egységre lenne szükség. Ellenzéki egység sok fontos kérdésben létezik, bár nem úgy, hogy az ellenzéki pártok leülnek, és kötnek egy formális szerződést. A gazdasági és szociális kérdésekről nagyon sok esetben ugyanazt gondolják. Lehet, hogy az embereknek jobb lenne a közérzetük, ha az SZDSZ-t és a Fideszt szorosan együttműködni látnák, de ennek ebben a pillanatban nem sok gyakorlati következménye lehetne. A szavazati számokat nem változtatná meg, a kétharmados törvényekben pedig eddig még működött az, hogy az ellenzéki pártok egy irányban szavaztak.

Naptévé: Az SZDSZ tehát ebben a pillanatban kormányzati szerepre készül, vagy pedig úgy érzi, hogy az ellenzék soraiban marad?

P. I.: Jelen pillanatban ellenzéki párt vagyunk, de hát minden parlamenti párt kormányzati szerepre készül: ez a két dolog nem összeegyeztethetetlen. A kormánykoalíció nem racionális alapon működik: a koalíción belül az egyes kérdések megítélésében nagyobb az eltérés, mint az ellenzéki pártok között. A kormány ugyanakkor jelenleg stabilnak mutatkozik, ami azt jelenti, hogy mai ismereteink szerint az SZDSZ is ellenzékben marad.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon