Skip to main content

Víkend Kunszentmiklóson

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Ismerős történet: rendőrök és romák


A cigányok ezt mesélik: Két rendőr igazoltatja a Trabant utasait. Más szabálytalanságot nem találnak, csak az autógumikat vélik kopottnak, de felszólítják az autó vezetőjét, hogy szerelje le a rendszámot. A vezető nem is ellenkezik, csak hát nincs megfelelő szerszám. Ekkor a rendőrök utasítják a másik – egyébként mozgássérült – cigányt, hogy menjen csavarhúzóért. Ezt az utas megtagadja. Ő nem tud csavarhúzót hozni, s különben sincs semmi köze a Trabanthoz. A rendőrök ütni kezdik a mozgássérültet. Épp akkor megy arra egy másik cigány ember, s megkérdezi a rendőröket, hogy miért verik az ismerősét. Ekkor nekiesnek a rendőrök. Ezt az embert Farkas Gézának hívják. Az utcában lakó cigányok látva a történteket, a segítségére sietnek. Néhány asszony és gyerek ráfekszik a földön fekvő férfira, saját testükkel akarván megvédeni a további veréstől, zavarják őket: lőnek, ha nem mennek onnan! Utasítják Farkas Géza testvérét, hogy bilincselje meg ő a bátyját, vagy lőnek. A rendőrök (akik időközben már négyen vannak) beviszik az immáron megbilincselt, megvert embert a rendőrségre.

Farkas Géza felesége megkéri az egyik soron lakó cigány embert, ifjabb Sárközi Lajost, hogy Ladáján vigye el őt és anyósát a rendőrségre, megtudni, hogy mi van a férjével. A Ladában ott ül ifj. Sárközi felesége és két gyereke is. A rendőrség előtt az egyik rendőrt három lövést ad le az autóra, kettő eltalálja az autó kerekét. Sárköziék ezután elhajtottak.

Másnap reggel ifj. Sárközi Lajost kihallgatásra beviszik a rendőrségre…

Pesten, vasárnap

Hajnal négykor arra keltem, hogy megint jönnek, kopogtatnak. Megint mondják, baj van, verik a romákat Kunszentmiklóson a rendőrök. Na, ne, ez már volt, nem jó műsor; átkapcsolok, megfordulok, aludnék tovább. Aztán persze, hogy igaz, mint ahogy az is, hogy napra pontosan egy éve is így történt. Csak akkor két ember jött, nem tíz, nem hajnal volt, hanem délután. Akkor csak egy embert vertek, nem egy egész utcát. Akkor is rendőrök ütöttek cigányt Kunszentmiklóson. Ahogy egy éve, most is megyek, hát persze. Vasárnap van, hajnal. Jó lenne telefonálni, de mivel. És hová?

Tényleg, mit csinál az ember, ha az egész utca retteg? Kinek szóljon, kinek mondja? Ha csak a kerekére is! Mit mondhat egy kócos, másfél méteres cigány asszony egy csomó büszke cigány embernek, ha azok félnek? Hogy lehet, hogy tíz év „cigányügy” után csak lesek magamba befelé, hogy most mi van? Hogy lehet, hogy hirtelen az sem jut eszembe, hogy mi is az a cigányügy?

Ja, itt most nem egy „profi” szervezetet kell csinálni? Alapszabályt írni? Állást foglalni? Egyeztetni, kampányolni, óvni… Csak VALAMIT csinálni…

Kunszentmiklóson

Egy kölcsönkért rádiótelefonnal felvértezve Kunszentmiklóson, a Móra Ferenc utcában, mintha valami akciófilm kellős közepébe csöppentem volna. Kétszáz ember (férfi, asszony, gyerek) az utcán, sírás, kiabálás.

Két perc múlva egy autóban ülök, bekötött biztonsági övvel, kötelező ötven kilométerperórás sebességgel irány a rendőrség. „– Hírzárlat, majd a kapitány úr” – hallom elsőként. Erősködöm, hogy mondják meg, miért is hozták be a Sárközit. Három rendőr háromféle választ ad: az előző este történtekkel kapcsolatos kihallgatásra, közúti vétségben, amennyiben elmulasztott segítséget nyújtani, elgázolt egy rendőrt előző este.

Aztán már semmire sem válaszolnak. Majd az őrnagy úr… Bekötött biztonsági övvel vissza a Móra Ferenc utcába. Ott még több ember, még nagyobb sírás, még több autó.

Aztán a kölcsönkért telefonról nyomozgatás nagy nevű emberek, tévéállomások, újságírók otthoni száma után. Nyolc óráig semmi sem jön össze, csak Daróczi Ágiék mondják, hogy tíz nap múlva kap kamerát az MTV cigány műsora. Ők sem tudják, hogy kiket is hívjak, hacsak nem Farkas Flórit, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökét. Farkas Flóri telefonja faxra állítva egész nap. Sokat fejlődött a cigányügy.

Akkor hát elő azokkal a nagynevű cigány szervezetekkel! Úgy látszik, ezek is megszűnnek hétvégére. Csak a Phrahpében van valaki, ígéri, szól egy-két embernek, akit talán érdekel, hogy Kunszentmiklóson emberkednek a rendőrök.

Ami kezdetben riportnak indult, élőben folytatódik. Jönnek a romák, hogy itt a rendőrség, vinnék az autót, amire rálőttek. Látom, a rendőrök komolyan gondolják, pisztolyon a kéz. Sárközi felesége sír, mit csináljon, adja a Ladát vagy sem, mert az ura mondta, hogy adja, különben agyonverik a kihallgatáson. A romák döntenek. Itt az illetékes (ez én vagyok), majd megmondja, mi legyen. Mondom a rendőröknek, hogy házkutatási engedély, meg ügyészségi határozat… Csak néznek. Mondom a romáknak, nyugalom, most elmennek a rendőrök. És tényleg. A romák megdöbbennek. Ilyen még nem volt. Elmaradt a verés.

Rákosi kapitány

Aztán megint telefonok. A telefon végén egy jogász. Csak így tovább, jönni nem tud, viszont telefonszámokat diktál. A romák visszajönnek, velük maga az őrnagy úr. Megtudom, hogy ő a Rákosi Mihály, és viszi az autót, kell a nyomozáshoz. Én most ne keltsek itt hangulatot! Mondom, az már van. Néz rám, látom a szemén, hogy én egy kócos hajú cigány asszony vagyok. Körülöttünk romák. „Félünk maguktól, miért teszik ezt velünk?” – mondják. Az őrnagy úrnak mintha tetszene a dolog. Izzad a tenyerem, mondom, hogy ügyészségi határozat… Rám néz, azt mondja, hogy nem ismerem a jogot, de hát ha papírt akarok, ő szerez nekem. Én meg csak mondogatom, hogy törvényes út, meg, hogy a Lada roma bizonyíték…

Közben egyre többen telefonálnak Pestről. A hírgyárak is felébredtek. Egyperces hírnek nem is rossz, hogy a rendőrök asszonyokkal teli autókra lőnek, meg hogy könnygázbomba is volt. Majd jönnek, na de tényleg, kétszáz ember van az utcán? A romák pedig mondják, egymás szavába vágva, hogy a rendőrök naponta nevezik a kicsi cigány gyerekeket kisköcsögnek, hogy terhes asszonyokat szorítanak a falhoz autóval, és azt is, hogy irigykednek a szép házakra, az autóikra… Hogy bíróság előtt is mondhatják, hogy gyűlölik a cigányokat, és nem nyugszanak, míg egy is van belőlük Kunszentmiklóson. Csak sorolják, sorolják, hogy kit hol fenyegettek, vertek meg a rendőrök egyenként és kollektíven.

Újabb rendőrautó érkezik. Jöttek a Ladáért. Két civil ruhás nyomozó mutat egy rendőrkapitányi határozatot, amiben az áll, hogy lefoglalják a meglőtt autót. De aztán mégsem viszik el, csak megnézik, és otthagynak egy jegyzőkönyvet – házkutatásról.

Közben jön egy ember, mondják, hogy ő az országgyűlési képviselő.

Tényleg az, és ő tudja, hogy úgy van, ahogy a romák mondják, mert itt lakik. A rendőrök túlléptek minden határt, de ez csak a rendszerváltás óta van így.

Képviselő úr mondja, hogy képviseljem most én a romákat, bevisz a Rákosihoz, és Sárközit is megnézhetem. Szerinte az asszonyt (Sárközinét) ne vigyük, nem kell a cirkusz.

Az úton elmondja, a Sárközi bevallotta, előző este a rendőrség előtt elütötte a rendőrt. Én meg csak magamban mondom, hogy tán mégiscsak kellett volna hozni az asszonyt.

Sárközi Lajos huszonhárom éves, vékony, alacsony cigányember. Látom, hogy remeg, amikor a kapitány elém állítja, hogy nézzem meg, egyben van, nem verték meg. Valóban úgy néz ki. Sárközitől kérdem, hogy tényleg elütötte a rendőrt? Rákosi rám szól, én most a Sárközit nem kérdezhetem. Ezt sem hallom meg, újra kérdezek, lesz, ami lesz. Sárközi halkan mondja, hogy nem, nem ütötte el a rendőrt. Az álló autóba lőttek bele a rendőrök, és tényleg mondták neki, hogy ne induljon el, de az asszonyok a kocsiban féltek a rájuk szegezett pisztolyoktól, ő is félt, s csak beindította az autót, amikor rájuk lőttek.

Többet már nem mondhat, Kiskőrösre viszik fogdába, mert feljelentést tettek ellene hivatalos személy elleni erőszak, cserbenhagyásos gázolás és segítségnyújtás elmulasztása miatt.

A kapitány nyilatkozik nekem. Ez a Sárközi elütötte az ő rendőrét. Nem, a nevét vagy a számát nem mondja meg. Igen, készült látlelet, de nem mutatja meg. A Sárközi Ladájáról akarták leszedni a rendszámot előző este, nem egy Trabantról – végül is a rendszámot nem vették le. Én meg kérdezem, hogy ha tényleg elütöttek egy rendőrt, és ezért indokolt volt belelőni egy asszonyokkal, gyerekekkel teli autóba, akkor miért nem mentek az autó után, mért vártak reggelig?

– Nem akarták otthagyni a kapitányságot. – Azt is mondja, hogy gazdasági meg szegénybűnözés van Kunszentmiklóson, s kizárólagosan cigányok teszik. Mondom neki, hogy akikről én beszélek, tehetősek. Ő azt mondja, hogy jó, ez igaz, de akkor is, a cigány gyerekekkel nagyon sok baj van. Mert lejmolnak. S még mesélne tovább, de mondom, hogy ez már nem érdekel.

A képviselő úrral visszamegyünk a cigányok közé. Útközben mondja, hogy megpróbál egyeztetni a parancsnokkal meg a romákkal, de azért kedden szól a Kunczénak is, kivizsgálást is kér, mert ez így nem jó.

S valóban, leülteti a cigányokat és Rákosit egy asztalhoz. A cigányok szabatos mondatokban kérdezik a kapitányt, hogy miért ragaszkodik a skinheadérzelmű rendőreihez. Miért élnek vissza azzal, hogy alapvetően nem erőszakos természetűek a kunszentmiklósi romák? S hogy rettegnek éjszaka, mert a rendőrök a házuk felgyújtásával fenyegetik őket. Hogy a gyerekek nem mernek iskolába menni, mert rendőrautókból pofozzák őket.

A kapitány úr azt mondja, tegyenek feljelentést. Ennyiben maradnak. A cigányok azért még tudni szeretnék, hogy mi van Farkas Gézával, akit előző este vertek meg, s az orvos azt állítja, hogy több helyen varrni kellett a sebeit. Homályos választ kapnak: Farkas Géza Kecskeméten van. De hogy fogdában vagy kórházban?

A hírgyárak

Közben a Déli Krónika rám hivatkozva elmondja a lövéseket, a könnygázbombát, meg a több száz embert az utcán. Megkérdezik az országos rendőrkapitányságot és Rákosi őrnagyot is. Az egyik szerint azért lőttek a rendőrök, mert rendőrt gázolt a Lada, másik szerint azért, mert felfedezték az autóban azt a történet elején menekülő mozgássérült embert, aki nem ment csavarhúzóért.

Ettől kezdve felgyorsulnak az események. Most, hogy bemondta a rádió, Pestről is nagyobb az érdeklődés, bár az érdek-képviseleti szervezetek most sem tudnak jönni. Azért szolidárisak.

Sokan vannak, nagy a meleg a Móra Ferenc utcában. Valaki azt hallotta, hogy a rendőrök elbarikádozzák az utcát… De nincs barikád, csak cirkálás.

Az utca magyarlakta részén is kinn vannak az emberek. Csöndesek, messziről egyformák.

Aztán a Phralipéből leszólnak, hogy jön a Roma Parlament Jogvédő Irodája. De jó! Valaki tényleg segít is majd, talán.

Megjönnek a kamerák, mikrofonok, fényképezőgépek. Véletlenül egy magyar házat vesznek fel, a cigányok szólnak, hogy a szemközti emeletes a cigányoké.

A Móra Ferenc utcai cigányok folyamatosan hallgatják a híreket a rádióban és kórusban mondják: nem igaz.

Megjön Zsigó Jenő és Oláh Tibor a Roma Parlament Jogvédő Irodájától. Most már lesz jogász, a romáknak pedig alkalmuk, hogy öt évi kínzatásaikat, megaláztatásaikat elmondhassák. S mondják is, pedig már sötétedik. Valaki Pestről azt mondja, hogy ez itt olyan, mint az amerikai Ku-Klux-Klan, és hogy az egyenruhához lassan csuklya is jár.

A Híradót együtt nézik a romák, egyszerre hördülnek fel a kandalló előtt, mikor a kapitányuk tyúklopásról beszél. Engem félrehív egy tizenkét év körüli lányka és megkérdezi: „Tessék mondani, ha maguk most elmennek, visszajönnek a rendőrök?” Nem, ma biztosan nem, és holnap sem talán.














































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon