F. Havas Gábor

Nyomtatóbarát változat

Babiczky Klára 1983-ban lett a Fejér Megyei Hírlap munkatársa. Elsősorban az úttörő- és KISZ-mozgalom volt a reszortja. Helyüket kereső ifivezetőkről, vállalati KISZ-szervezetek gondjairól, a Tanácsköztársaság évfordulójának tiszteletére meghirdetett országos (úttörő) riadóról és más hasonlókról írta cikkeit. Nem állíthatjuk, hogy túlbuzgó lett volna: mindenfajta túllihegés nélkül teljesítette a kötelező penzumot. Végtére is egy fiatal újságíró, ha előre akart jutni a pályán, nem lehetett válogatós.

1986-ban a győri rádió székesfehérvári tudósítója lett. A rendszerváltás hajnalán késlekedés nélkül az ellenzék mellé állt, s már 1989 elején igen keményen bírálta a pártállamot. Emiatt később egy időre hallgatásra ítélték. Ekkor a fehérvári SZDSZ-szervezet (talán a Fidesz is, de erről nincs megbízható információnk) nyilatkozatban állt ki mellette.

1989 őszén tudósítóként részt vett egy fehérvári fantompárt, a Független Magyar Munkáspárt rendezvényén, ahol az egykori ’56-os munkástanács-vezető Rácz Sándor is föllépett. Babiczky Klára ekkor még szörnyülködve utasította el a gyűlés populista, demagóg hangvételét. Ismerősei körében annál nagyobb meglepetést keltett, hogy egy évvel később ennek a pártnak a színeiben indult a helyhatósági választásokon. Körzetében a szavazatok másfél százalékával (25 darab szavazattal) utolsó előtti lett.

Extra szolgáltatások

Később a Fejér Megyei Extra című lap főszerkesztői posztjával vigasztalódott. Ez a pesti Extrához hasonló, ingyenesen terjesztett reklámújság. Babiczky Klára azonban főszerkesztőként sajátos árukapcsolással módot talált arra, hogy az üzleti célú hirdetések között helyet biztosítson magának egyre féktelenebb politikai indulatai kiéléséhez.

Az ez évi 17. számban például cikket írt a Videoton nyomda privatizációjáról, s ebben súlyosan megrágalmazta a Fidesz fehérvári önkormányzati frakcióvezetőjét, dr. Nagy Istvánt. A sértett, miután helyreigazítási kérelmét a lap nem volt hajlandó közölni, pert indított. A tárgyaláson kiderült, hogy Babiczky Klárának nincs semmiféle bizonyítéka a cikkében szereplő, súlyos vádakat tartalmazó állítások alátámasztására, s így a pert az Extra annak rendje és módja szerint elvesztette.

A főszerkesztő azt is fontosnak tartotta, hogy a 28. és 30. számban két folytatásban megismertesse a lap olvasóit Bogdán Emil nagy vihart kavart rádiójegyzetének (De ki az én felebarátom?) teljes szövegével. Döntését a mű elé írt – meleg hangú ajánlásnak minősíthető – bevezetőjében azzal indokolta, hogy a sajtó ugyanazt a sorsot szánja Bogdán Emilnek, amit korábban Szabó Dezsőnek, Németh Lászlónak, Csoóri Sándornak. Vagyis úgy bírál, hogy magát a bírált művet a közönség nem ismerheti meg. „Hetekig cikkezett a sajtó, olvasta az elítélő állásfoglalásokat a rádió, a televízió Bogdán Emil írásáról, amely csak a rádió Vasárnapi Újság című műsorában hangzott el, s nem jelent meg az írás maga” – írja Babiczky Klára. Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a főszerkesztőnő – elnézést a kifejezésért – ezúttal is valótlant állít. A Ring című hetilap ugyanis minden héten nyomtatásban közli a Vasárnapi Újság adásának teljes szövegét. Azonkívül a Magyar Nemzet is bőséges idézeteket közölt, sőt egy igen terjedelmes interjú keretében lehetőséget adott Bogdán Emilnek arra, hogy megvédje álláspontját. A riporter sorra vette a leginkább bírált szövegrészeket, és a szerző mindegyikhez hosszas magyarázatot fűzhetett.

Az ominózus bevezetőben Babiczky Klára arra is felhívja az olvasók figyelmét, hogy: „Olvassák, s gondolkodjanak el azon, milyen ferde ítélet mondhatta erre, hogy antiszemita, sőt rasszista!” Tudomásunk szerint az antiszemita kifejezés egyetlen bíráló megnyilatkozásban sem szerepelt. Sem Kállay Kristóf független képviselő napirend előtti felszólalásában, sem a kisebbségi szervezetek tiltakozásaiban, sem a Fidesz elítélő nyilatkozatában, sem a sajtóreagálásokban, sem az emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság vitájában.

A vita ennél általánosabb szinten folyt, a bírálók az emberi jogok alapelveire hivatkozva fejezték ki tiltakozásukat. A Babiczky által emlegetett aspektus egyes-egyedül Horváth Béla MDF-es képviselő olvasói levelében bukkant fel, amely a Beszélő cikkére reagálva Szabó Dezsőt idézi: „…a liberalizmus például igen nemes haragot tud előállítani, ha Ember és Ember között különbséget tesznek. De sajátságosán mindig csak akkor, ha a nagybetűvel írt Ember, akinek érdekében az etikus zsörtölődés történik: zsidó.”

Gizike és a gőzeke

A Fejér Megyei Extra 35. számában újabb babiczkyádát olvashatunk. Ezúttal a bevezetőben emlegetett SZDSZ-sajtótájékoztatóra tér vissza. Ami a híradó tudósításának elkészítésekor benne rekedt, azt itt szabadjára engedi. A híradóban még elismerte, hogy Vásárhelyi Miklós és Rockenbauer Zoltán szavai szolidak voltak, s csak a kontextust kifogásolta, amelyben elhangzottak. A cikkben már a haza iránti vérlázító közömbösségről beszél. A híradóban, igaz, kicsit nyakatekerten, de még kénytelen volt szóvá tenni, hogy a nyilatkozatokat egyenként vették fel, s a nyilatkozók nem tudhatták, hogy milyen kontextusban fognak szerepeim. A cikkben már úgy fogalmaz: „Bemutatták, mit tud az SZDSZ és a Fidesz, ha Thürmer Gyulával teszik össze amijük van.” Pedig az újvidéki kolléga érezhetően elégedetlen Vásárhelyi Miklóssal, és mondanivalóját hangsúlyosan szembeállítja Thürmer Gyuláéval: „Ő a Kalasnyikov-botrányt is lezártnak tekinti. S mert ellentétben az MSZMP értesüléseivel, nem tud újabb magyar fegyverszállítmányról, az Antall-kormány kétértelmű nyilatkozatait is enyhébben ítéli meg.”

De akadnak Babiczky cikkében ennél cifrább dolgok is. Ő, aki Bogdán Emil kapcsán néhány számmal korábban olyan felháborítónak ítélte a módszert, miszerint a sajtó úgy bírál műveket, hogy azokat a gyanútlan olvasónak nincs módja megismerni, most a legkisebb skrupulus nélkül próbál rábizonyítani Vásárhelyi Miklósra mindenféle képtelenségeket, joggal bízva abban, hogy az olvasó úgysem tudja ellenőrizni állításait. Kijelenti például, hogy az újvidéki kolléga szerint, ha így megy tovább, Magyarország könnyen hitleri mintájú „negyedik birodalommá” válhat, és erre a magyar képviselő lényegében rábólint. Holott a riporter kérdéséből és Vásárhelyi válaszából egyaránt nyilvánvaló, hogy a német birodalmi törekvések újjáéledésének veszélyéről van szó, és az SZDSZ országgyűlési képviselője erre sem bólint rá. Vásárhelyi azt fejtegeti, hogy a történelmi tapasztalatok alapján megérti a feltételezés lélektani motivációit. Majd így folytatja: „Ugyanakkor azt is meg kell egészen őszintén mondanom, hogy én pillanatnyilag itt Magyarországon nem érzem annak a veszélyét, hogy ez a német imperializmus, amely Európának már annyi sok megrázkódtatást okozott, az most fenyegetne… Németországban ma túlerőben vannak azok a politikai irányzatok, amelyek valóban arra törekednek, hogy Németország demokratikus ország legyen és az is maradjon.” Ennyit arról, hogy „mitől lesz objektív a szubjektív”. A cikk hangnemének megítélését az olvasóra bízzuk.

Mondják, Babiczky ellen egy székesfehérvári újságíró is rágalmazási pert akar indítani, és a fideszes frakcióvezető sem elégedett meg a sajtóper megnyerésével: magánvádas keresetet is indított a főszerkesztő ellen. Egyelőre azonban várniuk kell, mert Babiczky Klárát a Tv-híradó két hónapos amerikai tanulmányútra küldte. A reményteljes újságíró pályaívét figyelve mindenesetre bizton remélhetjük, hogy lehetséges a magyar sajtó erkölcsi megtisztulása.

• Belföld