…óriási baj van. A román és az orosz „reformkommunisták” egyre inkább engednek a szélső soviniszták nyomásának. Az autonómia vágyát zavargó tömegek és ejtőernyősök iparkodnak elfojtani. Aggódunk. Aggódunk az erdélyi magyarokért, aggódunk Kelet-Európáért, aggódunk Magyarországért. A fölpaprikázott nacionalizmus tönkretehet valamennyiünket.
Elérkezett az ideje a kelet-európai demokratikus erők szolidaritásának. Ám a marosvásárhelyi pogrom ügyében Havel elnökhöz és Mazowiecki miniszterelnökhöz intézett levelünkre késik a válasz. A szabad cseh, szlovák, sőt, lengyel sajtó meglepően tartózkodó, ha nem is hallgatja el teljesen az ezúttal mellettünk szóló igazságot.
A Szovjetunió fölbomlása egyre csúfabb látványt nyújt. Ne kerteljünk: a szovjet birodalom – a Belső Birodalom és a Külső Birodalom – romjain megteremhet az új fasizmus. Nem lehet nem meghallani az orosz narodnyik szélsőjobboldal fajgyűlölő morranásait. Nem lehet nem észrevenni a marsallok kitüntetéseinek fenyegető csörgését. Nem lehet elfelejteni, hogy a veszedelmes szovjet csapatok itt állomásoznak Magyarországon, még mindig.
Litvánia népe döntött: független országot kíván. Ez a szovjet alkotmány és a nemzetközi jog értelmében megilleti. Helyes volna, ha most mindenki elismerné a független, demokratikus litván kormányt, illetve Litvániát. Tudjuk, a szavaknak is van ereje. A szovjet hadsereggel mi sem tudtunk szembeszállni, Magyarország mégis szabad. Az erdélyi magyarokon is segít a szó, a jó szó.
Mi liberálisok szembeszállunk a nagyhatalmi és kishatalmi sovinizmussal. A kicsik és gyöngék fognak győzni, a tankok megszégyenülnek, a csőcselék visszahúzódik vackaira.
- Harmadik oldal [6]