Skip to main content

Három csoda

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az első szabad választás Magyarországon – akármit tartsunk is az eredményéről – három csoda élményével szolgált. Felsorolom őket.

1. Egymillió liberális

Az SZDSZ kereken egymillió szavazatot kapott a választás mindkét fordulójában. Az első forduló után még mondhatták némelyek: az SZDSZ-hívek csupán a következetes rendszerváltásra szavaznak, a kommunizmus ellen. A második forduló résztvevői azonban egyértelműen választottak: a demokratikus ellenzékből kinőtt szabadelvű tömegpártot választották. A kommunista diktatúra tagadása, és a szabadelvűség egymillió ember tudatában egyetlen eszmévé vált. Azok a tízezrek, akik eljártak az SZDSZ gyűléseire, akik az SZDSZ-szel vonultak az utcára, a százezrek, akik az MTV előtt az SZDSZ képviselőinek szorítottak, tudták, hogy a szabad demokraták nem akarják rendőrkézre adni a hajléktalanokat, nem akarják megvonni a családi pótlékot a „méltatlan” szegényektől, és nem tekintik idegennek a cigányt. Tudták, hogy az SZDSZ vezetői között vannak zsidók, és megtapsolták azt, aki kérdésükre megmondta, hogy maga is az. Aki ezek után még mindig azt állítja, hogy a magyar nép „en bloc” antiszemita és intoleráns, az maga intoleráns és ostoba is. Annál inkább illesse gyalázat és megvetés azokat, akik rájátszottak az antiszemitizmusra, a türelmetlenségre, és álszenteskedve, titkon kortesfogást csináltak belőle.

2. Timur és csapata

Magyarországon egy évvel ezelőtt azt mondták az emberek: egy szalmaszálat se tesznek keresztbe ingyen, menjen kommunistaszombatra a párttitkár elvtárs meg aki kitalálta. Aztán a népszavazás előtt egyszeriben gimnazisták és nyugdíjasok, komoly családapák és a háztartásba belefáradt nők vödröt meg pemzlit vettek a kezükbe, és elkezdtek plakátot ragasztani. Igen, Igen, Igen, Igen – és ragasztottak, szerveztek, dekoráltak, hangszóró után rohangásztak megállás nélkül, hónapokon át. Kisiparosok bezárták műhelyüket, munkások szabadságot vettek ki, ügyvédek szüneteltették praxisukat, elképesztő odaadással, ahogy a mesebeli kisúttörők, a szovjet regények hősei. Amit a kommunizmus talán sosem, a kommunizmustól való megszabadulás reménye kiváltotta az emberekből: a „társadalmi munka” eufóriáját, az egymásra találás mámorát.

3. Papír nélkül

Négy évvel ezelőtt egy vidéki tisztviselő elkezdett Beszélőt vásárolni. Aprót csöngetett, félénken lépett be az ajtón, a nevét úgy mormolta el, hogy a világért se lehessen érteni. Az elmúlt hónapokban legalább száz alkalommal állt ki városa meg a környékbeli falvak polgárai elé, meggyőző logikával, elragadó szónoki hévvel beszélt, és magabiztosan válaszolt a bonyolult, nemegyszer ellenséges politikai kérdésekre. Százak voltak így – ő az egyike azoknak, akik egy-két hét múlva az ország házában szólalhatnak meg. Ellentétben egykori nagyszerű vezetőinkkel, akik egy kétmondatos üdvözlő beszédet sem bírtak kívülről elmondani, és negyven év alatt sem tanulták meg a szocializmus szó kiejtését, szabadon beszél, ahogy az a mai gyűléseken szokás. Szabadon, papír nélkül. Szabadon, félelem nélkül.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon