Skip to main content

Tézisek a plakátszabadságról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Beismerem, hogy súlyosan vétettem az etikai kódex betűje és szelleme ellen. Egy MSZP-s plakát alól letéptem e mellékelt plakátkiegészítő pótplakátot. Eredeti szándékaim szerint emlékbe. Ugyanis gyűjtöm az első szabad választás relikviáit. A két sor többet mond annál, amit állít, mivel alig félreérthető módon a következőket szuggerálja:

a) A plakátokat olyan pártok szaggatják le, amelyek nevében a „demokrata” szó előfordul. (SZDSZ, MDF, SZDP, FIDESZ stb.)

b) Az egyik párt szaggatja a másik plakátját.

Mert magam is aktív és önkéntes, díjazás és fizetés nélkül dolgozó, elvi alapon és párttagság okán kizárólagosan SZDSZ-plakátokat ragasztó egyén vagyok, van véleményem e két sorról, bizonyosan autentikusabb, mint azoké, akik 100 Ft/óra díjért ragasztanak. Nem csak véleményem van, de tapasztalataim is vannak, amelyeket szívesen megosztok mindenkivel. Téziseim empirikus megfigyelések, amelyek később egzakt összefüggésekké fejlődhetnek.

1. A plakátok lépésének intenzitása (a letépett felület nagysága ) a párt által kiváltott indulatok függvénye. A FIDESZ, az SZDSZ, az MSZMP esetén nagy, az MSZP, az SZDP, az MDF esetén valamivel kisebb. Azon pártok plakátjai, amelyek iránt a közvélemény közömbös, épen maradnak (Magyar Néppárt).

2. A szaggatások gyakorisága összefügg a közvélemény-kutatási adatok alakulásával. Ahogy az SZDSZ erősödik, a plakátjainkat gyakrabban tépik. Az MSZMP-é ma már napokig érintetlen marad.

3. A plakátrongálók – -tépők és -firkálók – pártállása esetenként azonosítható. Ha például az egyik plakátunkra azt írják, hogy „Új bolsevikok”, a másikra meg azt, hogy „Miért tépitek le az MDF-es plakátokat?”, és ezt ugyanazzal az írással és tollal teszik, akkor az elkövető pártállása világos. Értelmi képessége is.

4. A plakátszaggató és -firkáló egy-egy környéken azonos, általában csak egy-két személy. Előfordult, hogy tetten ért szaggatót megfenyegettem, és azután a tépkedés megszűnt. Azt is, tapasztaltam, hogy a tett indítéka sok esetben teljesen apolitikus, közönséges rongálási ösztön, az elkövetők pedig gyerekek.

5. A plakátok élettartama környék- és környezetfüggő. Függvénye a talajtól mért távolságon kívül annak is, hogy a hely mennyire forgalmas, éjszaka hogy világítják ki, és annak is, hogy kik laknak a közelben. Az SZDSZ-plakátok átlagos élettartama BM- és HM-lakótelepek környékén pár óra, de van ahol csak pár perc. Igaz, az e környéken lakók általában olyan pártok tagjai, amelyek „névleg” nem (sem?) „demokraták”, így rájuk a XII. kerületi Szocialisták figyelmeztetése nem vonatkozik.

Dr. Török Ernő

Kedves Barátaim!

Az MSZP mellékelt ragasztmánya az ugyancsak mellékelt írás megírására ihletett. Örülnék annak, ha megjelenne a Beszélőben. Különböző lapokban (Magyar Nemzet, 168 óra, régebben a Magyarország) már megjelentek írásaim, barátaim ezért Del Medicónak hívnak. Szeretném, ha ritkán a Beszélőben is írhatnék.

Budapest, 1990. március 3.



 




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon