Skip to main content

A nagy műtét

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Meghalt a Népköztársaság, éljen a Köztársaság! Az Országház csúcsán a csillag helyére kakas kerül. Múlt héten készült képünkön (melyet, egy magát reklámozni nem kívánó amatőr fotós, ám annál profibb alpinista készített) épp a csillagot távolítják el. A munka vége felé tartanak: a vörös üveglapokat már eltávolították és dobozolták (mindössze 10%-uk tört el!), a bronzvázat (melynek mesteri csiszolása a szétszerelők méltó elismerését vívta ki) már szétfűrészelték. Épp az egyik rézcsavar kisrófolása folyik ama 18 közül, amely a vázat a torony csúcsára hegesztett acéltalapzathoz köti. Ezután már viszonylag könnyen – négy férfi közreműködésével – leemelhető a csonk. Éljen a magyar szabadság, éljen a Haza!


Megjelent: Beszélő hetilap, 5. szám, Évfolyam 2, Szám 5


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon