Skip to main content

Ne féljetek cigányok, megjöttek a magyarok!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Daróczi Ágnes, a PHRALIPE Független Cigány Szervezet szóvivője és drámai erejű szónoka reméli, hogy ezt a biztatást meg fogják kapni az erdélyi cigányok a magyarországi magyaroktól.

A Beszélő olvasói jól tudják, hogy a márciusi marosvásárhelyi nemzetiségi összecsapás résztvevői közül kizárólag 12 magyar cigányt állítottak bíróság elé, és ítéltek börtönbüntetésre a román hatóságok.

Érdekükben szervezték első tüntetésüket május 11-én a hazai cigányok demokratikus szervezetei patinás tüntetési színhelyünkön, a román nagykövetség előtt.

Ezúttal bebocsátást nyert az épületbe a tüntetők négytagú küldöttsége – mindannyian parlamenti képviselők –, két phralipés: Hága Antónia és Horváth Aladár; egy SZDSZ-es és egy fideszes. E két párt ugyanis azonnal csatlakozott a Phralipe tüntetési felhívásához. A követség első titkára szertartásos udvariassággal, tört magyar nyelven biztosította a jelenlevőket, hogy Románia demokratikus jogállam immár, mindazonáltal a cigányok szabadon bocsátásáért a román kormánynak címzett petíciót a nagykövet továbbítani fogja.

A titkár kezet csókolt a delegáció hölgytagjainak, s a kapuból üdvözölte az utcán várakozó cigányokat, fiatal, magyar és szabad demokratákat, valamint más emberjogi harcosokat.

Parányi, szimbolikus elmozdulás a múlthoz képest.

Beszámolhatunk még egy első alkalomról: május 17-én az új parlament 3 ülésén a nemzetiségek védelméről szóló határozat vitájában felszólalt az SZDSZ padsoraiból Horváth Aladár, a magyarországi cigányok nevében. Rövid beszédét – melyben a határokon túl élő magyarságot megillető védelem kiterjesztését deklarálta a határokon túli magyar cigányságra is – az összes frakció lelkes tapsa szakította félbe. (Szabad demokratának nem volt még osztályrésze ilyen általános siker.) Tudjuk, hogy ez is szimbolikus, és a szimbólumoktól messze van a mindennapi élet – érdek-összeütközéseivel, kenyerével, lakásával, iskolájával, munkaalkalmával.

De azért ezt a parlamentet saját rokonszenv-nyilvánítása egy kevéssé kötelezni fogja.

Gratulálunk, Phralipe!


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon