Skip to main content

Egy marosvásárhelyi cigány beszél

Vissza a főcikkhez →


Az első hír az volt, hogy a magyarok be vannak szorítva, s nem tudnak kijönni a körbül. Mi akkor úgy döntöttünk – a cigányok –, hogy először megkezdődik az egész cirkusz a magyarokon, letiporják őket, és aztán következnek ezek a kisebb nemzetiségű cigányok is. Hogyha a magyarok leestek volna, akkor lehet, hogy velünk is ugyanaz lett volna, letiportak volna! Tehát úgy határoztunk, hogy megyünk, és segítsük ki őket a bajból.

Mi őszinte, egyenes úton akartuk kikövetelni a jogunkat, amiben ők lefékeztek. Hogy ne tudjuk végrehajtani azt, ami nekünk jár. S azóta folyik a cirkusz. Melyiket hogy kapják el az úton, ütik agyon. Csak azt kérdik, hogy hogy beszélsz. Ha nem beszél az ember románul, képesek megölni. A gyárban kijelentették, nincs mit keressünk ott, mert kihajtanak minket és agyonütnek.

Amelyik persze bizonyosan román cigány, az közéjük van állva. Mert itt is van kétféle cigány. Van román s van magyar cigány. És azért a magyar cigányokat ölik meg. Én megkérném nagyon szépen azért, hogy ha valaki tudna, mert okos ember van elég, s akinek ereje is van, lépjen közbe, mielőtt ezrével halnának meg a népek Romániában. Mert nekünk már a jogunkat nem akarják kiadni. Én végignéztem és láttam, hogy itt segítve vannak, a román nemzet segítve van a katonaságtól is és a políciától is.

Ki fogunk tartani, remélem, a magyar cigányság még jobban összefog, és a magyarok mellett lesznek, csak reméljük, hogy ne legyünk azért mi se lenézve, a cigányok a magyarokkal szemben, mert ezelőtt megtörtént az, hogy mondta a magyar is, hogy na, cigány, de mondta a román is, hogy cigány.

Amelyik cigányok velünk összecsatlakoztak, és megmentettük a magyarokat, azokat a mai nap, péntek 23-án két kocsival tartóztatták le, de hogy miért, nem lehet tudni. Azt akarják, a rendőrség és a katonaság, hogy tartóztassanak le minél több cigányt azért, mert azt mondták, hogy miért álltunk a magyarok mellé, mert ha nem álltunk volna, akkor ők győznek, legyőzik a magyarokat. Mi nagyon félünk egyelőre, mert mi jó hogy sokan vagyunk, mert, legalábbis ahogy én tudom, hat és fél millió cigány van Romániában, de szanaszét vagyunk.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon