Skip to main content

Beszélő hetilap, 5. szám, Évfolyam 7, Szám 5

Jankovits László: Fülei-Szántó Endre (1924–1995)

Csalog Zsolt: …a borba esett muslincáról

solt: A Jóreménység fokán

Eörsi János: A békétlenek

A pénzügyminiszter lemondásáról

(solt): Kudarcom, naivitásom

Zádori Zsolt: Párnacsata a dormitóriumban

KDNP-hétvége

[F. Havas Gábor]: Keserü pirulák

Vit László: Alternatív csapdák

Interjú Seres Lászlóval

[Neményi László]: Az elnök állapota / Vihar egy Brandt-feljegyzés körül / Gyilkos-e Lee Clegg közlegény

Solt Ottilia: „Semmiféle segítségben nem bízunk többé!”

Molnár Gusztáv: Jövő-menő Ferdinándok

Gosztonyi Ágnes: Huzatos paradicsom

: Részlet Modor Ádám 1995. január 25-én Kuncze Gábor belügyminiszterhez írt nyílt leveléből

Michael Prowse: Adam Smith és a kapitalista erény

Michael Prowse a szabadpiaci rendszer tisztességének védelmében

: Adam Smith-ről, röviden

: És mindez már megtörtént egyszer…

Anatolij Prisztavkin: Izzó parázs

: [Prisztavkinról]

: A félelem völgye

Kun Miklós: „Deportálni kell őket!”

: Állami Honvédelmi Bizottság Sztálin elvtársnak

: Állami Honvédelmi Bizottság Sztálin elvtársnak

: Állami Honvédelmi Bizottság Sztálin elvtársnak

: Állami Honvédelmi Bizottság Sztálin elvtársnak

Károlyi Zsigmond: „…egy rezignált bácsi félmosolyával…”

Hajdu Istvánnal beszélget Károlyi Zsigmond

Kántor Péter: Sorok

Bikácsy Gergely: A magyar film hologramja

Majoros Sándor: Open

[Kisbali László]: Hurkaháború

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon