Befejezéshez közeledik a csecsenek és ingusok kitelepítése. Miután pontosítottuk az adatokat, kiderült, hogy összesen 459 486 emberről van szó, beleértve a Csecsenfölddel és Ingusétiával határos járásokban, valamint a Vlagyikavkáz városában élőket.
Figyelembe véve az akció méreteit és a hegyvidék sajátosságait, azt az emberek bevagonírozásával együtt nyolc nap alatt szándékozunk lebonyolítani. A völgyekkel és a hegyvidék közelében lévő területekkel kezdjük, majd az egyes hegyi településeket vesszük körül. Ez már önmagában több mint 300 000 embert érint. További négy nap alatt kitelepítjük az összes hegyvidéki járásból a további 150 000 embert. (…) Az akcióban részt vesz 6–7 ezer dagesztáni és 3 ezer oszét. Mindannyian Dagesztán és Észak-Oszétia kolhozaiból és állami gazdaságaiból toborzott aktivisták. (…) Az akció fontosságára való tekintettel kérem, engedélyezze, hogy egészen a befejezéséig a helyszínen maradjak. Legalább 1944. február 26–27-ig.
L. Berija, 1944. 02. 17.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 34 hét
9 év 7 hét
9 év 11 hét
9 év 11 hét
9 év 12 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét
9 év 16 hét