Hogy minél gyorsabb ütemben haladjon a csecsenek és ingusok kitelepítése… az Ön utasítására közöltük Molajevvel, a Csecsen–Ingus Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság Népbiztossági Tanácsa elnökével a kitelepítésről szóló kormányrendelet tartalmát. Megismerte azokat a motívumokat is, amelyek a döntéseket indokolttá tették.
Szavaimat követően Molajev először sírni kezdett. Majd összeszedte magát, és megígérte, hogy végrehajtja a kitelepítésből rá háruló feladatokat. Ezt követően Groznijban vele együtt kiválasztottunk kilenc csecsen és ingus vezetőt. Összehívtuk őket, és közöltük velük a kitelepítés menetrendjét, továbbá annak okait. (…) A köztársaság 40 további csecsen és ingus vezetőjét elküldtük 24 járásba, hogy mindegyikük válasszon ki településenként további két–három embert. Nekik az lesz a feladatuk, hogy a kitelepítés mellett agitáljanak. Beszéltünk továbbá Csecsenföld és Ingusföld legbefolyásosabb egyházi méltóságaival, Arszanovval, Jandarovval és Gajszumovval. Felszólítottuk őket, vessék latba befolyásukat a mullahok és a helyi potentátok között.
(…) Február 23-án hajnalban kezdjük a kitelepítést. A tervek szerint először körülvesszük a kijelölt járásokat, és megakadályozzuk az embereket a menekülésben. Falugyűlést hívunk össze, amely után egy részüket hazaengedjük a holmijáért. Másik részüket viszont lefegyverezzük, és egyenesen kivisszük a gyűjtőhelyekre. Úgy hiszem, sikeresen végrehajtjuk az akciót.
L. Berija, 1944. 02. 22.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 33 hét
10 év 7 hét
10 év 10 hét
10 év 10 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 14 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét