Vissza a főcikkhez →

MSZMP BUDAPESTI BIZOTTSÁG
Társadalompolitikai Osztály
Budapest, 1989. június 22.
Készült: 72 példányban




INFORMÁCIÓS ÖSSZEFOGLALÓ a június 5–21-i időszak eseményeinek visszhangjáról (25. hét)

BELPOLITIKA

1. Amint az várható volt, az utóbbi hét kiemelkedő, legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye Nagy Imre és társai temetése volt, annak bel- és külföldi hatásával együtt. A fővárosban a párttagság és a pártonkívüliek körében rendkívül sok, gyakran indulatos, zaklatott, egymásnak ellentmondó vélemény halmozódott fel.

– Magát az eseményt a közvélemény jelentős része régen időszerűnek minősítette. Az emberek zöme úgy vélte, hogy 33 évvel a történtek után le kell zárni egy korszakot, igazságot kell szolgáltatni mindazoknak, akik koncepciós eljárások áldozatai lettek, és a megbékélés jegyében gyászolni kell azokat, akik a barikád valamelyik oldalán életüket vesztették. Meg kell jegyezni, hogy vannak egyes társadalmi csoportok, amelyek sem a szertartással, sem a megbékélés jelszavával nem értettek egyet, politikai, érzelmi, gyakran személyes megfontolásokból.

– Nagy visszhangja volt annak a ténynek, hogy egy egész napos, több tízezres tömegmegmozdulás méltóságteljes hangulatban, rendzavarás nélkül zajlott le. Vannak olyan nézetek is, hogy a kezdetben kegyeletes aktusként, családi eseményként elképzelt szertartás végül is olyan nemzeti, sőt a tömegkommunikáció révén nemzetközi eseménnyé erősödött fel, ami túlhaladott minden várakozást. Ennek ellenére mind a jelenlévők, mint a tévénézők túlzottnak találják a résztvevők félmilliós számáról szóló tudósításokat.

– Voltak a szertartásnak olyan mozzanatai is, amelyek széles körben ellenérzést, zavart, megdöbbenést okoztak. Miközben néhány szónok valóban igyekezett a megbékélés szellemében beszélni (különösen azok, akik maguk is vádlottak és elítéltek voltak!), akadtak, akik éles szovjetellenes, antikommunista kirohanásra használták fel az alkalmat. Ezt különösen Rácz Sándor és Orbán Viktor durva, uszító szavaira vonatkoztatják. A közvélemény azt várja, hogy ezt ne csak külföldön, hanem magunk is határozottan utasítsuk vissza, és bélyegezzük meg. Különösen azt hangoztatják sokan, hogy a pártnak el kell utasítani a kollektív felelősséget, az elvakult politikai radikalizmust, a szélsőséges hangulatkeltést.

– Kritikus észrevételek is elhangzanak a párt szerepével kapcsolatban. Több vélemény szerint a pártvezetés és a párttagság jelentős része is sokáig habozott 1956, Nagy Imre és társai megítélésében. Hibának tartják, hogy ha már nem voltunk a szervezők, legalább el kellett volna érni a pártnak mint szervezetnek a temetésen való részvételét. Általános vélemény szerint jobb taktikával, határozottabb álláspontok kialakításával kellett volna politizálni. Az egyébként nagyra becsült levélváltást Mező Imréné és Vásárhelyi Miklós között, továbbá a Budapesti PB kezdeményezéseit elkésettnek minősítik.

– Feltűnt, hogy csehszlovák és román részről milyen ellenségesen reagáltak a történtekre. Az emberek úgy látják, hogy Méray Tibor egyetlen mondatán kívül semmiféle irredenta, revansista megnyilvánulás nem volt. Szovjetellenes kitételek annál inkább, és ezzel magyarázzák a TASZSZ kommentárját is, amit azonban a szovjet szóvivő nem tartott hivatalos álláspontnak. Helyeslik a fővárosban Horn Gyula higgadt nyilatkozatát.

2. Várakozás előzi meg az újabb politikai egyeztető tárgyalásokat. Vannak, akik éppen a Nagy Imre-temetés tanulságai alapján keményebb tárgyalásokra számítanak. (…)

Kérjük, hogy az anyagot felhasználás után megsemmisíteni szíveskedjen.


dr. Bródy Péter

• Befejezetlen múlt