Zádori Zsolt

Nyomtatóbarát változat

 
A bő öt éve bejegyzett – parlamenti társai között a legifjabb – párt eddig nem a zajos, személyeskedést sem nélkülöző belső villongásairól volt ismert. Sőt: olyannyira csöndesen intézte belső ügyeit, olyan diszkréten tálalta különféle nézeteit, hogy a közönségnek már-már kétségei támadtak, hogy egyáltalán rendelkezik-e ilyenekkel. Ügy tűnik, most a párt felzárkózott a többiekhez. A kereszténydemokraták új vezetői szerint ez csak a kezdet.

Felhőjáték

Surján László felett – a pártelnökök közt a leghosszabb ideig volt hivatalban, az Antall József által a Vatikánba küldött Keresztes Sándor helyére választották meg, 1990. máj. 28-án – már a sikertelen parlamenti választások után megsokasodtak a sötét fellegek. A nyári választmányi ülésen azonban, ha ideiglenesen is, de a posztján maradt. (A hírek szerint akkor épp Füzessy Tibor segítette őt, nem önzetlenül, mivel egy vezetőváltást kísérő földcsuszamlás a frakcióvezetőt is könnyen maga alá temethette volna.)

Az önkormányzati választásokon a polgári koalícióban induló KDNP nem aratott átütő sikert, de jobban szerepelt, mint májusban. Ennek ellenére Surján pártelnököt, aki az ellenzéki összefogást kívánta bővíteni, egyre hangosabban bírálták. A párt jobb széléről támadó kritikusok mellé felsorakozott a tiszteletbeli KDNP-elnök, Keresztes Sándor, sőt a frakcióvezető, Füzessy Tibor is. Keresztes már nyáron sürgette a megújulást és a vezetőváltást: épp Füzessyt támogatta Surjánnal szemben. A frakcióvezetőt viszont állítólag az vitte a lázadók táborába, hogy az egykori szívességeiről megfeledkező pártelnök az önkormányzati választáson sikeresen szereplő Latorcai Jánost kívánta maga mellé emelni a mostani választmányi ülésen kialakítandó ügyvezető elnöki posztra. Egyesek szerint a párt első embere a főpolgármesterjelölt farvizén kívánt újra az elnöki révbe érni.

Párviadorok

Ezek után a párt jobb- és baloldali radikálisainak lelkes támogatásával megalakult egy Surján Lászlót elmozdítani kívánó különös szövetség Giczy György Antal (aki nyáron alulmaradt az elnökválasztásban) és Füzessy Tibor között. Az ambiciózus, pártjában fiatalnak számító politikus-újságíró olyan sarkosan nemzeti-keresztény kijelentéseiről vált ismertté, amit a KDNP korábban egy alelnöki poszttal honorált. Füzessy viszont egy több párt felé is nyitott, hajlékony, szociálisan érzékeny, az MSZP-től sem elzárkózó politikát reprezentált (Beszélő, 1994. jún. 9.). A határozottságot többen is hiányolták belőle. (Talán ennek a jellemvonásának is köszönhető, hogy korábban – mint önéletrajzában írja – politikai okokból nem fogadta el a számára felkínált bírói állást. Igaz, később 1962-ben az ügyészség felkérését már nem utasította vissza, 1989-ben a Legfőbb Ügyészségről vonult nyugdíjba, „hogy a KDNP szervezésére fordíthassa minden idejét”.) A kívülállónak mindenesetre meglepő volt e két habitusában, politikai értékeiben és kultúrájában ennyire különböző politikus szövetsége.

A két rivális páros nyilatkozataiban sietett tisztázni, hogy lényegi különbségek igazán nincsenek közöttük, de egyes dolgokról más hangsúlyokkal gondolkodnak. A tét szerintük a párt jövője, a szervezet megújulása. A választások óta folyamatosan (újra)rajzolódó politikai térképen Latorcaiék a Fidesszel és az MDF-fel az év végén kialakított polgári összefogást kívánták kiteljesíteni, esetleg formalizálni. Ezt Giczy és társa elutasította. „Korai még pártszövetségben gondolkodni. A polgári pártok közötti együttműködés csak a decemberi választásokra szólt. Csak erős pártok köthetnek erős szövetséget. Markáns jobboldali konzervatív párttá akarunk válni” – vélte az elnökjelölt. „Bizonyos távolságnál közelebb egyetlen párthoz sem szeretnénk kerülni” – fogalmazott óvatosabban a frakcióvezető.

Rebellió fáziskéséssel

A zendülők úgy érezték: elkelne egy a tagság számára vonzó, de Surjánékétól látványosan különböző csomagolás. Így kissé megkésetten ugyan, de a függetlenedés irányát jelölték ki, MDF-ellenes éllel. Füzessy és társa mindent megtett, hogy a gyenge választási eredményt a kormány iránt lojális Surjánra és az atyáskodó MDF-re kenje. (A KDNP „egyszemélyes” párt – így bírálták a Surján-érát. Mintha bizony Füzessy nem lett volna alakítója a párt politikájának és a kormány tevékenységének.) A kereszténydemokraták még kormánykoalíciós időszakukban tettek néhány félszeg lépést, hogy önállóságukat kidomborítsák. Ennek a legemlékezetesebb – ámbár a közönség számára érzékelhetetlen – része „a kormányon belüli ellenzék” koncepciója volt. A KDNP az abortusz és az egyháztámogatás ügyén kívül nemigen fogalmazott meg a Fórumtól markánsan eltérő álláspontot.

Füzessyék malmára hajthatta a vizet az is, hogy a választmányi ülést megelőző Fidesz–MDF-találkozóra nem hívták meg pártjukat, mondván, vezetőségválasztás előtt állnak. A Fideszben is márciusban lesz a tisztújítás, vethették ez ellen. Avagy, ahogy Giczy György mondotta: „Mozgó autóba nehéz beszállni!”

A csudálatos négyes

A rámenősen kampányoló elnökjelölt szombati szónoklatában keményen bírálta a párt antidemokratikus elnökét, a tagság nélküli Fideszt, a széthulló MDF-et. Ezzel azonban úgy tűnt, elijeszti a nem ehhez a tónushoz szokott párttagokat. Ráadásul Surján László is – bár riválisa ezt altatónak nevezte – meglepően határozottan nyilatkozott: meg kell állítani a liberális gondolat térhódítását, a fogyasztói társadalom kiépülését, visszább kell szorítani a kollektivizmuson alapuló szociáldemokráciát. Fel kell mutatni a kereszténydemokrata társadalmi modellt, hogy 1998-ban a KDNP jelenthesse az alternatívát. Intő jel lehetett Füzessyék számára az is, hogy az alapszabálymódosítás során nem fogadták el javaslatukat, miszerint országos tisztség csak két- vagy hároméves párttagsággal pályázható. Tehát a statútummal nem sikerült kilőniük Latorcait.

A vasárnapi zárt ülésről kiszivárgottak szerint Giczy lazított a gyeplőn, és hangja békülékenyre váltott át. Ezért vagy másért, de minimális, 22 szavazatnyi különbséggel őt választották elnökké. A vesztesek a folyosón az első keserűségükben kizárták azt, hogy más vezető tisztséget elvállaljanak. A teremben azonban már csak Latorcai maradt állhatatos (vele egyébként, ezt kerek-perec ki is mondta, az új elnök nem hajlandó együttműködni). Surjánt Gáspár Miklós, Harach Péter, Mizsei Zsuzsanna és Pálos Miklós mellett alelnökké választották. Az ügyvezető elnök Füzessy Tibor lett. Ők, mint hírlik, egyelőre mind Giczy szövetségesei. Surján elvileg még hízhatna abban, hogy a kibővített elnökségben kiegyenlítettebbek lesznek az erőviszonyok, ám az előjelek számára nem sok jót ígérnek. A húsz, immár elnökségi tagot adó, terület közül csak hat támogatta előzetesen, mint ahogy a szakbizottságok és a Füzessy befolyásolta keresztényszociális műhely is az új vezetést pártolja (Népszabadság, I. 28.).

Ha a volt elnök politizálásának súlypontját át kívánja helyezni a parlamenti frakcióba, kulcsfontosságú lesz a Füzessy lemondásával megüresedő frakcióvezetői poszt megszerzése. Ez azonban kétségesnek tűnik.

Torgyán Gyula választása?

Mi lesz most, ha a KDNP kiszáll az amúgy is csonka ellenzéki szövetségből? Valószínűleg a kereszténydemokrata küldötteket döntésükkor nem a nagypolitikai szempontok befolyásolták. De azért különös, hogy a folyosói beszélgetéseken azt a Torgyán Józsefet kárhoztatták, akinek együttműködésével tán ma Latorcai lenne Budapest főpolgármestere. Ezek után szavaztak arra a Giczy Györgyre, aki elzárkózik a Fidesszel és az MDF-fel való szoros együttműködéstől, és akit Torgyán melegen támogat. Persze az új vezetés most mindenkitől függetlenedni akar, remélve, hogy így lesz a kis pártból nagy párt. Előbb-utóbb azonban, ha az lesz, ha nem, valakihez közeledniük kell. Ez – Giczy megnyilatkozásait hallva, és az utóbbi napokban megfigyelhető fogadókészséget tekintve – inkább az FKgP lesz, semmint a Fidesz–MDF-páros.

A másik változatban széthullik a jelenlegi kormánykoalíció, és a magukra maradt szocialisták hívó szavára a keresztény demokraták jelentkeznek segítségül. Ehhez nem kell feltétlenül új koalíciót csinálni. Füzessy Tibor a múlt pénteki Parlamenti ütközőben aprólékosan ecsetelte, mennyire nem kívánt beszállni 1990-ben a koalícióba (oda, ahol előbb frakcióvezető volt, majd miniszter), és hányszor szalasztotta el Surján az alkalmat, amikor kiléphettek. Ő és barátai – így emlékezik Füzessy – inkább kívülről támogatták volna a kormányt. Most ezt megpróbálhatják, ha netán az SZDSZ távozna a kormányból.

De az is könnyen meglehet, hogy a hétvégi viharos események mit sem változtatnak a pártviszonyokon. Hiába verték fel a dormitórium, a hálóterem csendjét a párnapuffanások, hiába csentek rosszakaró kezek vaspatkót a párnacihába: amire benyitnak az ajtón, hogy na mi van, már mindenki békés alvást imitál, bár a rugdosás és a tapogatózás még élénken folytatódik a paplan alatt.

• Belföld