Skip to main content

És mindez már megtörtént egyszer…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1944. február 23-án, a Szovjet Fegyveres Erők ma is ünnepelt napján indították meg Sztálin utasítására „a németekkel való kollaborálással” vádolt csecsen nép deportálását. Sokan vélnek felfedezni bizonyos párhuzamokat a „bűnös népre” kirótt akkori büntetés, illetve a most folyó, „megtorlással” felérő katonai akció mögött. Az 1944-es csecsen tragédiát egy szemtanú, Anatolij Prisztavkin orosz író A félelem völgye című megdöbbentő regény szerzője idézi fel a Beszélő felkérésére írott esszéjében. A történeti hátteret Kun Miklós történész rajzolja meg a deportálással kapcsolatos Sztálin–Berija-levélváltás tükrében.


Hivatkozott cikkek

Szarajevói jelentés I.

Megjelent: Beszélő hetilap, 5. szám, Évfolyam 7, Szám 5


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon