Skip to main content

Magyar bányász, külföldi szén

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Jó üzlet

A kimerülőfélben lévő magyar bányák nem képesek elegendő szenet termelni, az 1987-es 25 millió tonnáról mára 15 millió tonnára zuhant a termelés. Szükség lenne hazai szénre, csakhogy a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. az év második felében 72 ezer tonnával csökkentette megrendeléseit, mivel az erőművek importszénnel fedezik szükségleteiket. Az import jó üzlet lehet, hiszen a külföldi szénvásárlás az 1990-es 1,5 millió tonnáról 1991-ben közel 3,5 millió tonnára emelkedett. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumához ez évben is több száz kérelem érkezett szénimportra, miközben az MVM Rt. vizsgálata szerint az országban közel 1 millió tonna importszenet raktároznak a bányavállalatok. A MVM Rt. ugyanazt a 200-250 forintot fizeti a külföldi szén mázsájáért, mint a magyar szén esetében, de a külföldről behozott szénnek alacsonyabb a beszerzési ára. Így egyrészt nagyobb a kereskedelmi kft.-k és az importengedélyt kapott bányavállalatok haszna, másrészt a rossz kondíciókkal rendelkező bányák stabil partnerei maradhatnak az rt.-nek, ha a külföldi szenet a sajátjukkal keverik.

Néhány hete a villamosművek csalással vádolta a bányákat, és októberben bejelentést tett a Gazdasági Versenyhivatalnál is, vizsgálják ki a tisztességtelen versenyt folytatókat. A kérelmezők az importengedélyeket főleg e lakossági szén behozatalára kérik, mert a háztartásokban felhasználható szénből a hazai termelés nem fedezi a szükségleteket, de általában aknaszenet, közvetlenül kitermelt, nyers szenet hoznak be. Az aknaszénnek csak egy része alkalmas lakossági felhasználásra, a fennmaradó porszenet az erőművek táplálására szolgáló energetikai szénhez keverik a szemfüles bányavállalatok.

Versenyben

A gazdaságnak kell az importszén, de nem ilyen mennyiségben, hiszen energetikai szénből jóval kevesebb a hiány – mondja Kiss István szakszervezeti alelnök. A Liga Bányász Szakszervezeti Szövetsége a kormány és a BDSZ január 8–9-i tárgyalásaival kötött szerződés megszegéseként értékelte a szénátvétel csökkentését. Október végére odáig fajult a helyzet, hogy a bányák nem tudtak több szenet tárolni, és fontolóra kellett venniük a termelés korlátozását. Ugyanakkor a lakossági szénhiány jeléi is megmutatkoztak, kilométeres sorok vártak szénre, hiszen energetikai szén kitermelésének csökkenése következtében kevés lett a lakossági szén is. Ezért a szakszervezet a múlt héten tárgyalásokat kezdett az MVM Rt.-vel, a magyar bányában termelt szén átvétele érdekében. A villamosművek vállalta a szén átvételét azoktól a bányáktól, akik garanciát adnak arra, hogy nem importálnak, illetőleg a behozott szenet nem keverik a saját szenükkel. Vállalták azt is, hogy az idén át nem vett szénmennyiséget szerződésen felül is átveszik. Ez a jövőre nézve is garancia lehet. Hétfőn megszületett az egyezség, ennek keretében a villamosművek külön-külön köt az egyes bányákkal szerződéseket. Az első ilyen szerződés a Balinkai Bányaüzem és az Ajkai Hőerőmű Rt.-je között jött létre.

Az erősebb érdek

Az Amazonit Kft.-t a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete hozta létre 1991 márciusában, 1 milió forint törzstőkével. A BDSZ a cég tulajdonosi papírjainak 49%-át birtokolja. Tavaly 250 milliós forgalmat bonyolítottak le, adózott nyereségük 13 millió forintra duzzadt. 1992 első negyedében a BDSZ kft.-je 1 milliárd forintnyi szénmennyiséget forgalmazott. A szakszervezet elnöksége azt állítja, hogy az Amazonit csak 30 000 tonna szenet hoz be évente, az importált szénnek csupán választékbővítő szerepe van, lakossági igényeket elégít ki, s ez nem sérti a hazai termelést. A Liga-szakszervezet ezzel szemben úgy tudja, hogy a kft. 1992 első negyedévében majdnem félszázezer tonna energetikai szenet hozott be. Ezért kérelmezték az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban, hogy a történteket vizsgálják ki.

A jogi szempontból legális üzletek azonban kellemetlen helyzetbe hozhatják Schalkhammer Antalt, a BDSZ elnökét, aki a kft. alapító okiratát jegyzi. Konkurens terméket hoz be, ezzel hosszú távon veszélyezteti a bányászok munkahelyét. A bányászatban még nem fejeződött be az elbocsátási hullám, az Amazonit forgalma körülbelül 800 ember munkahelyét teszi feleslegessé. Ez egy kisebb bánya bezárását jelentheti.

Tervutasítás

A ligás bányászok szerint a kormányzati koncepció elhibázott, a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ, a Szészek nivellál, hiszen a szerkezetátalakításra kapott pénzből a veszteséges bányákat is támogatja. Már januárban lehetett látni azt is, hogy a koncepciójukban előírt mennyiséget például Tatabánya nem tudja megtermelni, Oroszlány viszont 800 000 tonnával többet teljesíthetett volna, és nem kellene a csődeljárással szembenéznie. Kiss István szerint a bányászoknak az az érdeke, hogy a most aláírt szerződésekhez hasonló gazdasági szerződések jöjjenek létre az erőművek és a bányaüzemek között. Mihamarabb el kell kezdeni a jövő évre szóló szerződések tárgyalását is.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon