Skip to main content

Beszélő hetilap, 45. szám, Évfolyam 4, Szám 44

Gadó György: [Olvasói levél]

(Nagy Kálmán): Tisztelt Főszerkesztő Úr!

(Kulcsár Ágnes): Tisztelt Solt Ottilia!

solt: Kétkulcsos áfa – első jelenet

nwa [Nagy W. András]: Új idők focija / Pragmatisták / Harmadik kiút

Eörsi János: Szakszervezeti rétestészta

(Mink): Bátorság! Tehetség!

Konrád György: A sikeres Magyarország

A sikeres Magyarország? Miben és miből áll egy ország sikere?

Révész Sándor: Az a megoldás, hogy nincs megoldás

Beszélgetés Gombár Csabával

F. Havas Gábor: Indokolatlan minden bizalmatlanság

Tardos Márton a médiatárgyalásokról

–kl– [Kozák László]: Magyar bányász, külföldi szén

: Az egyetemalapítás: harci művészet

Miklós Pál: [Alapkő-tétel]

Illés Iván: Hármas könyvelés

A „visegrádi hármak” és a gazdasági dezintegráció

Vitalij Moszkalenko: Kutyák

(Riport a fajtiszták kiállításáról)

Darvasi László: Mindenki nyerni akar

Ambrus Judit: Tök

Bori Erzsébet: A valóság és annak képi mása

(A nyúl kérdez)

Hajdu István: B. A. mint N. N.

Baranyay András kiállítása az Óbudai Társaskörben

(Kertész Erzsébet): Tisztelt Beszélő!

[Kisbali László]: Szex és fasizmus

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon