Skip to main content

Kétkulcsos áfa – első jelenet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A költségvetés és az adók alighanem a miénknél megállapodottabb parlamentekben is a nagy politikai játszmák tárgyai. A kormányoknak el kell fogadtatniuk következő évi működésük anyagi alapjait, s a parlamentek politikai erői feltételekhez köthetik az életfontosságú igent. Különösen, ha népszerűtlen költségvetést, népszerűtlen adókat kell megszavazni.

Hétfő délután elkezdődött a küzdelem a magyar parlamentben is: sorra került a Pénzügyminisztérium költségvetési csodafegyverének, a kétkulcsos áfa bevezetéséről szóló törvénynek az általános vitája. Kupa Mihály már jó előre megfenyegette a parlamentet: ő nem mániákus, nem ragaszkodik az eddig 0 forgalmiadó-kulcsos alapvető élelmiszerek és energiahordozók 8 százalékos megadóztatásához, de ha nem lesz a korábbi 0,15 és 25 százalékos áfakulcsok helyébe 80 milliárdos költségvetési bevételi többletet ígérő 8 és 25 százalékos két áfakulcs, akkor lefaragja a kiadásokat, s a képviselői javadalmakkal kezdi. A vita úgy kezdődött, hogy öt illetékes állandó bizottságból három nem tartotta vitára alkalmasnak a kétkulcsos áfáról szóló törvényjavaslatot. A költségvetési, a szociális és a környezetvédelmi. E legutóbbiban a képviselők egyharmada sem támogatta a kormány koncepcióját. A gazdasági bizottság és az alkotmányügyi bizottság többsége „igen”-t mondott ugyan, de a meleg hangú ajánlást csak a szociális bizottság kisebbsége csillantotta meg – mit tesz Isten, éppen ezt a hozzászólást vette a televízió. A kisgazda 36-ok enyhítő feltételekhez kötötték a 0 kulcs eltörlését, az SZDSZ és a Fidesz időszerűtlennek nyilvánította az áfa megváltoztatását az egyéb adóterhek csökkentése és a költségvetés kiadásainak strukturális átalakítása nélkül, az MSZP belenyugszik a 15 százalékos kulcs megszüntetésébe, azaz 25 százalékra emelésébe, de csak a 0 kulcs megtartása mellett. Az igazi feszültséget azonban az MDF vitte a délutánban, oldalán a KDNP-vel: e két párt nem nyilatkozott.

Vajon milyen feltételhez kötik az MDF-en belüli erős csoportok a bólintást? A parlamentben azt suttogják, hogy Hankiss és Gombár feje az ár.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon