Skip to main content

A Köztársaság bemutatkozik

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Új, igen reprezentatív küllemű, kihívóan a patinás Spiegelt formázó hetilaptársunk, amely első, beköszöntő száma szerint igényes, értelmiségi közönségnek készül, s egyenlő távolságot kíván tartani minden politikai párttól, második számában mindjárt tesz egy kedves gesztust jóval szerényebb kiállítású – hogy ne mondjam, szegényebb –, ám nagy múltú Beszélőnknek, s úgy szőrmentén az egész kedves demokratikus ellenzéknek. (Nincs ezzel egyedül a sajtópiacon.) Archív interjút közöl az immár halott Aczél Györggyel, melyet bizonyos Simon János szociológus 1991. márc. 22-én készített közelebbről meg nem nevezett program keretében. Az interjúban többek között ez szerepel:

„…Nekem 1983-ban volt tárgyalásom a Donáthtal, ahol fölcsillant a lehetősége az ellenzékkel való megegyezésnek. Akkor gondolkodott Kádár is ezen. Aztán, hogy kik akadályozták meg? (…)

Kérdés: Milyen szinten történt a megegyezés?


– Donáth azt kérte, hogy ’56-tal kapcsolatban ne engedjük, hogy ez a minősítés visszasüllyedjen ellenforradalommá. Fogadják el, ők elfogadták első lépésként, a „nemzeti tragédiát”, de ettől valamennyire tovább kívántak lépni. Másodszor arról beszéltek, hogy a szamizdatot, megállapodás alapján, legalizálni kell. (…)

Kérdés: Attól kezdve a Beszélőt nem is nagyon piszkálták mint szamizdat-folyóiratot. Elnyerte a hallgatólagos legalitást.

Igen. Én akkor beszéltem Kádárral, és azt mondtam neki: „Nézd – és ezt ő el is fogadta – (…), sohasem lett volna Rajk-ügy, ha van egy Beszélő.”

A Donáth Ferenc és Aczél György közötti beszélgetés tartalmára ezúttal nem térünk ki, remélhetőleg meg tudják ezt tenni a Köztársaság hasábjain azok, akik hitelesen tehetik, vagyis Újhelyi Szilárd és felesége. (Donáth Ferenc már szintén halott.) Ami azonban a kérdező állítását illeti, miszerint a Beszélő 1983-tól hallgatólagos legalitást nyert; idézzünk néhány részletet a régi Beszélőkből:

„Inconnu-krónika: 1983. december 30., péntek 10 óra. Szolnok, Téglagyár u. 7/b. A pénzügyőrség vámkezeletlen árucikkek és kábítószer rejtegetésének gyanúja alapján házkutatást kezd Molnár Tamás grafikus édesanyja lakásán… értesítik a rendőrséget, amely néhány perc múlva nagy készültséggel érkezik a helyszínre. Művészeti kiadványokat, mail art levelezőlapokat és kéziratokat foglalnak le, majd egy bőröndben megtalálják a Beszélő 8. számának képmellékletét: Nagy Imre és mártírtársai arcmását. 17 óra, Bajcsy-Zsilinszky u. 8. Újabb házkutatás…” (Stb. stb.) (9. sz.)

„11. számunk jelentős részét a rendőrség elkobozta. Időközben elkészült az utánnyomás.” (14. sz.)

„Bouquet Gábor 1984. szeptember 30-án vasárnap de. 11 óra körül a Batthyány téren árusította a Beszélőt… Bouquet-t megbilincselték, a helyszínen átkutatták, elvették a nála maradt példányokat, majd bevitték az I. kerületi kapitányságra.” (Stb. stb.)

„A BESZÉLŐ 16. számát 1986. április 1-jén lefoglalták. A megjelent szám utánnyomás.” (16. sz.)

A 22. számban olvasható, hogy 1987 októberében baracskai elzárásra ítélték Kőszeg Ferencet sajtórendészeti szabálysértésért.

E szemelvények persze nem tartalmazzák az összes házkutatást, gépkocsi-feltartóztatást s példányelkobzást, mely a Simon Péter szerint piszkálásmentes tárgyidőszak alatt megesett. 1984, az állítólagos Donáth–Aczél-megegyezést követő év éppenséggel a legkeményebb retorziók ideje. Per Demszky Gábor ellen, aki többek között a Beszélő egyik fő terjesztője is volt. Nem szólnak arról az apróságról, hogy a Beszélő szerkesztői, csakúgy, mint a többi szamizdatos, a hivatalos nyilvánosságba nem tehették be a lábukat, sajtóban, rádióban, tévében, egyetemen nem szerepelhettek, állást nem kaphattak. Azt azért elég ékesen bizonyítják, hogy az a bizonyos kvázi legalitás soha nem létezett. Legfeljebb azoknak a rosszakaróinknak a fejében, akik szívesen hitték, s buzgón terjesztették a talári egyenest a pártközpontból származó legendát, hogy a Beszélő (más változatban az egész szamizdat) létezése puszta szemfényvesztés. Kényelmetlen volt tudomásul venni, hogy éppenséggel lehet csinálni valamit a Kádár-rendszer ellenében, ha ez nem is hoz a konyhára pénzt, előmenetelt, elismerést. A szamizdat, a demokratikus ellenzék lejáratása mostanában is lendületesen folyik. Vannak, akiknek még sokáig kényelmetlen lesz, hogy pl. a Beszélő megszületett, élt, él.

























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon