Skip to main content

Beszélő-hírek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1985 júniusában megjelent a Máshonnan Beszélő 1. száma. A lap beköszöntője így szól:

„A szamizdat hőskorában, a gépiratos kiadványok idején létezett egy időszaki sorozat, a Kelet-európai Figyelő, melynek szerkesztői térségünk demokratikus kultúráját igyekeztek a magyar olvasóhoz közvetíteni. Amikor 1981 őszén megindult a Beszélő, úgy gondoltuk, a lap ezt a feladatot is átveheti. Azonban, főként a rendelkezésünkre álló terjedelem korlátozott volta miatt, elképzelésünktől el kellett állnunk, így született meg a Máshonnan Beszélő terve. Új kiadványunk egyszerre folytatja a Kelet-európai Figyelő hagyományát, és kiegészíti a Beszélő rendes számait.”

Az első szám tartalma:

Samuel Beckett Havelnek ajánlott egyfelvonásosa – Havel válaszdarabja – Zdenek Mlynar: A Kreml ítélőszéke előtt – Milan Kundera: Két regényrészlet és egy interjú – Jan Józef Lipski: Két haza, két hazafiság – Déry Tibor kiadatlan novellája: Sirályháton – Adam Zagajewski: Versek – Varlam Salamov: Két novella – Dmitrij Sosztakovics: Tanúvallomás – A novoszibirszki jelentés a szovjet gazdaság helyzetéről – Slawomir Mrozek: (Fel)-jelentések




11. számunk példányainak jelentős részét a rendőrség elkobozta. Időközben elkészült a szám utánnyomása, melyhez olvasóink a szokásos úton hozzájuthatnak.











Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon