Új, igen reprezentatív küllemű, kihívóan a patinás Spiegelt formázó hetilaptársunk, amely első, beköszöntő száma szerint igényes, értelmiségi közönségnek készül, s egyenlő távolságot kíván tartani minden politikai párttól, második számában mindjárt tesz egy kedves gesztust jóval szerényebb kiállítású – hogy ne mondjam, szegényebb –, ám nagy múltú Beszélőnknek, s úgy szőrmentén az egész kedves demokratikus ellenzéknek. (Nincs ezzel egyedül a sajtópiacon.) Archív interjút közöl az immár halott Aczél Györggyel, melyet bizonyos Simon János szociológus 1991. márc. 22-én készített közelebbről meg nem nevezett program keretében. Az interjúban többek között ez szerepel:
„…Nekem 1983-ban volt tárgyalásom a Donáthtal, ahol fölcsillant a lehetősége az ellenzékkel való megegyezésnek. Akkor gondolkodott Kádár is ezen. Aztán, hogy kik akadályozták meg? (…)
Kérdés: Milyen szinten történt a megegyezés?
– Donáth azt kérte, hogy ’56-tal kapcsolatban ne engedjük, hogy ez a minősítés visszasüllyedjen ellenforradalommá. Fogadják el, ők elfogadták első lépésként, a „nemzeti tragédiát”, de ettől valamennyire tovább kívántak lépni. Másodszor arról beszéltek, hogy a szamizdatot, megállapodás alapján, legalizálni kell. (…)
Kérdés: Attól kezdve a Beszélőt nem is nagyon piszkálták mint szamizdat-folyóiratot. Elnyerte a hallgatólagos legalitást.
– Igen. Én akkor beszéltem Kádárral, és azt mondtam neki: „Nézd – és ezt ő el is fogadta – (…), sohasem lett volna Rajk-ügy, ha van egy Beszélő.”
A Donáth Ferenc és Aczél György közötti beszélgetés tartalmára ezúttal nem térünk ki, remélhetőleg meg tudják ezt tenni a Köztársaság hasábjain azok, akik hitelesen tehetik, vagyis Újhelyi Szilárd és felesége. (Donáth Ferenc már szintén halott.) Ami azonban a kérdező állítását illeti, miszerint a Beszélő 1983-tól hallgatólagos legalitást nyert; idézzünk néhány részletet a régi Beszélőkből:
„Inconnu-krónika: 1983. december 30., péntek 10 óra. Szolnok, Téglagyár u. 7/b. A pénzügyőrség vámkezeletlen árucikkek és kábítószer rejtegetésének gyanúja alapján házkutatást kezd Molnár Tamás grafikus édesanyja lakásán… értesítik a rendőrséget, amely néhány perc múlva nagy készültséggel érkezik a helyszínre. Művészeti kiadványokat, mail art levelezőlapokat és kéziratokat foglalnak le, majd egy bőröndben megtalálják a Beszélő 8. számának képmellékletét: Nagy Imre és mártírtársai arcmását. 17 óra, Bajcsy-Zsilinszky u. 8. Újabb házkutatás…” (Stb. stb.) (9. sz.)
„11. számunk jelentős részét a rendőrség elkobozta. Időközben elkészült az utánnyomás.” (14. sz.)
„Bouquet Gábor 1984. szeptember 30-án vasárnap de. 11 óra körül a Batthyány téren árusította a Beszélőt… Bouquet-t megbilincselték, a helyszínen átkutatták, elvették a nála maradt példányokat, majd bevitték az I. kerületi kapitányságra.” (Stb. stb.)
„A BESZÉLŐ 16. számát 1986. április 1-jén lefoglalták. A megjelent szám utánnyomás.” (16. sz.)
A 22. számban olvasható, hogy 1987 októberében baracskai elzárásra ítélték Kőszeg Ferencet sajtórendészeti szabálysértésért.
E szemelvények persze nem tartalmazzák az összes házkutatást, gépkocsi-feltartóztatást s példányelkobzást, mely a Simon Péter szerint piszkálásmentes tárgyidőszak alatt megesett. 1984, az állítólagos Donáth–Aczél-megegyezést követő év éppenséggel a legkeményebb retorziók ideje. Per Demszky Gábor ellen, aki többek között a Beszélő egyik fő terjesztője is volt. Nem szólnak arról az apróságról, hogy a Beszélő szerkesztői, csakúgy, mint a többi szamizdatos, a hivatalos nyilvánosságba nem tehették be a lábukat, sajtóban, rádióban, tévében, egyetemen nem szerepelhettek, állást nem kaphattak. Azt azért elég ékesen bizonyítják, hogy az a bizonyos kvázi legalitás soha nem létezett. Legfeljebb azoknak a rosszakaróinknak a fejében, akik szívesen hitték, s buzgón terjesztették a talári egyenest a pártközpontból származó legendát, hogy a Beszélő (más változatban az egész szamizdat) létezése puszta szemfényvesztés. Kényelmetlen volt tudomásul venni, hogy éppenséggel lehet csinálni valamit a Kádár-rendszer ellenében, ha ez nem is hoz a konyhára pénzt, előmenetelt, elismerést. A szamizdat, a demokratikus ellenzék lejáratása mostanában is lendületesen folyik. Vannak, akiknek még sokáig kényelmetlen lesz, hogy pl. a Beszélő megszületett, élt, él.
- Fül [10]