Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Levélváltás (Beszélő, 1992. október 24.)


Olvasom a 43. szám 17. oldalán a Levélváltás című közleményben, hogy a Peter Hinke válaszából láthatólag Antall József „külföldi politikusok jelenlétében határozottabban utasítja el Csurka István nézeteit, mint a magyar parlament színe előtt”.

Hogy mi nyugtat meg egyes külföldi politikusokat, az kérdéses, de hogy Antall a CDU vezetői előtt is csak kertelt Csurka-ügyben, az viszont – a Beszélő értelmezésével ellentétben – világos. Mert mit is tart sajnálatosnak a magyar kormányfő? „Az antiszemita hangok keletkezésével kapcsolatos benyomásokat.” Nem az antiszemita hangokat tehát, még kevésbé azt, hogy pártja alelnöke a rendelkezésére álló teljes sajtózenekarral a zsidógyűlölet nótáját fújja (ami azért több, mint egy hang, sőt több, mint némely „hangok”).

„Az antiszemita hangok keletkezésével kapcsolatos benyomások” sajnálatosak – hát ennél nyakatekertebb, alamuszibb kertelést megfogalmazni nem is lehet. Azt várom el a kormányfőtől, hogy közérthetően, országnak és világnak egyidejűleg kimondja: Csurka igenis antiszemita uszítást űz, ami egyrészt teljességgel alaptalan, másrészt ugyanannyira elfogadhatatlan. Az ellenzéktől meg azt várom el, hogy ebben az ügyben (és ez – nyomatékosan állítom – ma a magyar demokrácia leglényegesebb problémáit szimbolizálja) kevesebbét ne fogadjon el Antalltól és pártjától.

Az ellenzék és azon belül az SZDSZ simán napirendre tért afölött a röplap fölött is, melyet október közepén Budapesten terjesztettek, és amely az SZDSZ-t zsidó pártként, az országot zsidó uralom alatt állóként mutatja. Ez a röplap a Csurka-féle „néhány gondolat” leglényegesebbjét, magát a csurkai szellemiséget jeleníti meg. Csurkáék ebben a szellemben és stílusban indították el (mert elindították) választási kampányukat, és ha a legkeményebben föl nem lépünk ellenük, akkor az SZDSZ-nek is, a magyar demokráciának is veszélyes mértékben a nyakára fognak nőni.

Megbékélni vele és a neki falazó MDF-centrum langyosságával, az Antall-féle kerteléssel – életveszélyes.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon