Skip to main content

Tisztelt Főszerkesztő úr!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zolnay János: Városvédők és gyermekmentők (Beszélő, 1995. április 27.)


A Beszélő április 27-i számában cikk jelent meg kerületünk önkényes lakásfoglalókkal kapcsolatos gondjairól. Számomra igen meglepő volt a cikk stílusa és az, hogy a riporter milyen mértékben rugaszkodott el a valóságtól. Idézőjelbe tette és a számba adta saját megállapításait.

Fél füllel hallott információit valóságnak fogadta el. Megállapításaival kapcsolatban az alábbiakat kívánom leszögezni:

Kerületünkben több éve életveszélyesnek nyilvánított házak lebontását akartuk lehetővé tenni, mikor a lakóknak fokozatosan lakást biztosítottunk. A kitelepítés befejezésekor kiderült, hogy hat vidékről vagy más kerületből idejött önkényes lakásfoglaló lakja. Nevezettek mintegy év óta rendszeresen kaptak felszólítást távozásra, legutóbb januárban, mikor 120 ezer Ft-os villanyszámla kifizetéséért keresték meg önkormányzatunkat. Közöltük, hogy május végével megszüntetjük a közműellátást, a házat lebontjuk, s ha addig nem távoznak el, eredeti lakóhelyükre visszatelepítjük őket. A peresített foglalók másik csoportja az elfoglalt lakásokban életvitelükkel a többi lakó nyugalmát és biztonságát zavarja. Mindezek mellett nem igaz, hogy a kerülettől segélyt nem kaptak, hisz a gyerekekre tekintettel rendszeresen kaptak nevelési segélyt és egyéb gyorssegélyt. Sajnos az előző évben előfordult, hogy az önkényesen elfoglalt lakás közműszámláit is kifizettük. Tény, hogy ez évben ezt megtiltottuk.

A jelenleg peresített 35 lakás lakói közül 18-nál folyt le az eljárás, a többiek bírói tárgyalása még nincs kitűzve, de a múlt év végén elrendelt perek mellett újabb foglalásokkal gyarapodott számuk. Ezért kényszerült önkormányzatunk május 1-jétől szerződést kötni a Palotai Polgárőrséggel a még üres vagy ezután megüresedő lakások védelmére. Z. J. információja féligazság. A 3 millió Ft-ot valóban nem szavazta meg a képviselőtestület, de 1,5 milliót igen, amivel az őrzést elindíthattuk. Le kívánom szögezni azt is, hogy minden egyes lépést, mely e feladat elvégzése érdekében történt, a kerület teljes vezetésének együttes határozata előzte meg.

A Beszélő információival szemben az ügy nyilvánosságra hozatala óta a kerület lakosai a cigány társadalmat ért jogtalan kritikák okaként jelölik meg az önkényeskedőket, erőszakoskodókat, s ennek csökkenését remélik a jogrend helyreállításától.

Dr. Őry Imre

alpolgármester












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon