Skip to main content

Beszélő hetilap, 20. szám, Évfolyam 7, Szám 20

(Dr. Őry Imre): Tisztelt Főszerkesztő úr!

–inka– [Mink András]: Szerény javaslat

révész: Két tény

(nem) [Neményi László]: Gazdaság, rendőrség, jogállam

révész: Esti vicc

zádori: Szíjat hasítani!

A pesthidegkúti és a nagykovácsi földárverésről

Mink: Maszatolók

Gosztonyi Ágnes: Vérmezői szombatok

: Léthatáron létminimum

(–) [Neményi László] - Vajda György: Két német tartományi választás / Elnökvadászat

Tálas Péter: A férfi, aki tetszik nekünk

[Tálas Péter]: Az „ördög” és a tények

Sz. Bíró Zoltán: Válassz!

Eörsi János: A kapitalizmus diadala

Székesfehérvári képek

Bízik László: Nagy egér vagy kis elefánt?

– Az evangélikus egyház mai dilemmái –

Nóvé Béla: Tények és víziók

Vizsgálat Elek Judit és társai ügyében

Kálmán C. György: Az órák és Rousseau

Bikácsy Gergely: A félelem zsenije

Eizenstein és a Rettegett Iván

[Kisbali László]: Maghab

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon