Skip to main content

Az „ördög” és a tények

Vissza a főcikkhez →


Támpont egyelőre igen kevés van az elnökválasztási esélylatolgatáshoz, a show-műsor „retorikai luftballonjait” annál inkább érdemes óvatosan kezelni. Meglepve olvastam például a Magyar Hírlap hétvégi hírmagyarázatát, amelyben kollégám Bíróság elé a kormányfővel címen véres komolysággal ostorozta minden lengyelek jelenlegi elnökét. „Nem mindennapos, hogy egy államfő bíróság elé állíttassa miniszterelnökét. De Lech Walesa sem átlagos államfő. Amikor úgy döntött, hogy az állambíróság elé állíttatja Oleksyt, amiért részt vett Moszkvában a győzelem napi ünnepségeken, valószínűleg a történelmi gyökerű oroszellenességre játszott, újabb jobboldali csoportok támogatását remélve.” A jelenleg érvényes lengyel alkotmány értelmében azonban Walesa elnök nem állíttathatja a legfontosabb lengyel állami tisztviselők felelősségét kivizsgálni hivatott Állambíróság elé Oleksy miniszterelnököt, legfeljebb csak javaslatot tehet (nota bene: ez ideig nem tett!) erre vonatkozóan a szejmnek, amely azonban aligha teljesíti azt, hiszen – legalábbis 1993 szeptembere óta – bőven baloldali többségű, vagyis Oleksy-párti. Ugyancsak vitatható a kommentárnak az a kitétele is, mely szerint „az alkotmány és az azt módosító kis alkotmány homályos megfogalmazásait kihasználva Walesa gyakorlatilag elvette a külügyi, a belügyi és a védelmi tárca apparátusának irányítását a kormánytól”, hiszen erről 1993 októberében megállapodás született az államfő és a koalíció pártjai között.

Most, az elnökválasztási kampány küszöbén különösen csábító, kiváltképpen Lech Walesa kapcsán, tényként eladni a politikai retorikát – ezért nem hagytam szó nélkül a fönti apróságot, még akkor sem, ha ismét úgy látszik, mintha az ördög (Walesa) ügyvédjévé szegődnék. Mert az azért nem mindegy, hogy valaki fontolgat egy döntést, vagy „úgy döntött”; hogy „elvett” valamit, vagy megkapott valamit…




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon