Skip to main content

1 dollárért 41 centet

Vissza a főcikkhez →


Lengyelország és a Londoni Klub képviselői hosszas tárgyalás után ez év márciusában megállapodtak arról, hogy a 13,2 milliárd dollárnyi lengyel adósságot 45,2%-kal csökkentik. A kereskedelmi bankok ma már hajlandónak mutatkoznak a teljes lengyel adósságállomány csaknem 95%-ának redukálására. Varsó jelenlegi legfőbb problémája az, hogy ahhoz, hogy számára a legkifizetődőbb tegyen a redukció, adósságainak pontosan 95%-át kellene csökkenteni.

A lengyel fél több javaslatot is tett az adósságcsökkentés módjára:

– a bankoknak lehetőségük lenne a hiteleiket 30 éves, magasabban kamatozó diszkontkötvényre átváltaniuk: 1 dollár adósság után a hitelező 55 centnyi kötvényt kapna (ami azt jelentené, hogy a leszámítolás 45%-os lenne). Varsó ugyanakkor ezek után félévenként 15-16%-kal magasabb kamatot fizetne. Ezt a megoldást kívánja választani a hitelező bankok nagyobbik fele.

– Az ún. new money javalat szerint a tartozásokat gyorsabban, már 20 év alatt megvásárolnák a lengyelek. Cserébe a bankok minden dollár után 35 centet engednének. A tranzakció biztosítékát egy 30 éves futamidejű, alacsony kamatozású amerikai kormányhitel jelentené. Ezt a lehetőséget a Londoni Klub bankjainak mintegy 5%-a kívánja kihasználni.

– Azzal a lengyel ajánlattal, hogy az adósságokat minden redukció nélkül váltsák át egy 30 éves futamidejű hitelre (1 dollárt 1 dollárért), a klub egyetlen résztvevője sem élt.

– Végül lehetősége volna Varsónak ún. buy-back módszerrel visszavásárolnia tartozásait. Ez lenne számára a legkedvezőbb, ugyanis 1 dollárért mindössze 41 centet kellene fizetnie. A klub bankjainak 26%-a adta beleegyezését ehhez az adósságcsökkentési módszerhez.

Krzysztof Krowacki lengyel pénzügyminiszter szerint a legjobb az lenne, ha minél több bank választaná e „buy back” módszert, ez ugyanis jelentősen csökkentené a lengyelekre eső költségeket. Azonban ahhoz, hogy e legkedvezőbb eljárást alkalmazhassák a lengyelek, szintén az szükséges, hogy a bankok beleegyezésüket adják az adósságok 95%-ának csökkentéséhez. Krowacki szerint ezt már csaknem el is érte Lengyelország, hiszen július 18-ig a Londoni Klubban tömörülő 500 bank csaknem 95%-a nyilatkozott úgy, hogy hajlandó a csökkentésre. Bár a bankok nyilatkozattételére kijelölt határidő június 29-én lejárt, Varsó még kivár, és igyekszik meggyőzni a csökkentéstől húzódozó bankokat is.

Amennyiben sikerül összegyűjteni a 95%-ot, akkor Lengyelország adósságainak egy részét visszavásárolhatja, ami eddig nem sikerült, sem Mexikónak, sem Brazíliának.

Ez év áprilisában a lengyel fél javaslatot tett a hiteleknek privatizálandó vállalatokra történő átváltására is. A terv részletein még dolgoznak a varsói minisztériumokban, de e kérdésben amúgy is a szejmnek kell majd döntenie.

Amennyiben az adósságcsökkentés legkedvezőbb formája valósulna meg, akkor annak költségei – amelyet részben a lengyel költségvetés, részben pedig az IMF és a Világbank finanszíroz majd – évi kb. 400 millió dollárba kerülne. Az adósságcsökkentési megállapodást hivatalosan 1994. szeptember 13-án írják majd alá Varsóban.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon