révész

Nyomtatóbarát változat

Az egypárt- és egylaprendszer éveiben az Esti Hírlap volt az egyetlen bulvárlap. Fénykorában negyedmillió példányban kelt el délutánonként a főváros utcáin, és szép nyereséget hozott a pártkiadónak. Azután elszaporodtak a pártok, a lapok és a laptulajdonosok. 1990-ben az Esti Hírlap többségi tulajdonjogát a szerkesztőség beleegyezésével Robert Maxwell szerezte meg. 1991 októberében az Esti Hírlap nagy reklámkampány keretében megszínesedett, „színre lépett” – és hanyatlásnak indult.

Franka, a főcsődvezető

Maxwell – tisztázatlan körülmények között – a tengerbe fulladt, a Maxwell-birodalom pedig – dicstelenül – az adósságtengerbe fulladt. A lapot visszaállamosították, Maros Dénes főszerkesztőt lemondásra bírták, a szerkesztőség és az állami tulajdonos, a Hírlapkiadó 1992 márciusában új főnököt választott. A szerkesztőség választottja, Gazsó L. Ferenc nem kellett a Hírlapkiadónak (őt később – a szintén visszaállamosított – konkurens lap, a Mai Nap élére vezényelték); a Hírlapkiadó jelöltjét, Franka Tibort 28-7 arányban leszavazta a szerkesztőség. A szavazás másnapján már Franka vezette a szerkesztőséget, emberek jöttek, emberek mentek – március végén a megújult szerkesztőség végül is megszavazta, hogy a főnök legyen a főnök.

Március közepén Pető Iván interpellál – többek között – az Esti Hírlap ügyében. Franka főszerkesztő válaszol neki a lapjában: „…ebben a Budapesti Pártbizottság – majd Maxwell – verte Esti Hírlapnak az esetében nincs másról szó, mint egy csődbe ment gazdasági vállalkozás megmentéséről. (…) tavaly januárban a lapot még 94 ezerben (sic!) nyomták, s ebből 83 ezret el is adtak. Az idén januárban a példányszám már csak 62 ezer, de eladni mindössze 45 ezer példányt lehetett. (…) míg például 1987-ben 38 millió volt a nyereség, addig tavaly 51 millió a veszteség. Bizony ám, kedves Pető Iván, ez itt a lényeg.”

Franka Tibor lényeglátó vezetése mellett az eladott példányszám 1994 tavaszára húszezer alá süllyedt, a kinyomott példányok alig több mint egyharmada fogyott el, a veszteség megduplázódott. Mivel azonban ekkor már nem ez volt a lényeg, Frankának sikerült megakadályoznia, hogy a csődbe ment lapot megszüntessék.

Aczéltól a célig

Tóth Béla, a MAHÍR vezetője szeretett volna egy napilapot. O. Kovács Attila, D. Horváth Gábor és mások az ő megbízásából elkészítették egy napilap tervét 1993 nyarán. 1994 márciusában Tóth Béla megkereste O. Kovács Attilát azzal, hogy amennyiben sikerül megszereznie az Esti Hírlapot, számít rá főszerkesztőként.

Liszkay Gábor, a Hírlapkiadó vezérigazgatója viszont Aczél Gábort szemelte ki Franka utódaként, és április 30-án Aczél felelős szerkesztőként munkába áll a lapnál.

A vezetőváltást és a kiadóváltást a választások és az új kormány felállása közötti interregnumban kellett végrehajtani. A MAHÍR privatizációja, amelyben az MDF és a Fidesz gazdasági ügyeit intéző vállalkozók vettek részt, már önmagában is elég kínos volt, nem hiányzott még egy MAHÍR-ügy a kampányidőszakban. A Nahlik-féle kampánytelevízió prominens műsorvezetőjének a pozícióját sem volt tanácsos megbolygatni a választások előtt.

Május 29-én lezajlik a választások második fordulója, május 30-án Franka Tibor betegállományba vonul, május 31-én Frankát fölmentik főszerkesztői beosztásából.

Két hétig Aczél Gábor felelős szerkesztő vezeti a szerkesztőség munkáját, bértárgyalásokat folytat, rovatvezetőket nevez ki, készül a lap átvételére.

A Hírlapkiadó az ÁV Rt. mellőzésével (bizonyos vélemények szerint törvénytelenül, más vélemények és az azóta megszületett elsőfokú bírósági ítélet szerint törvényesen) öt évre mindössze 400 millió forintért átengedi az Expressz, a Magyar Nemzet és az Esti Hírlap kiadásának a jogát a MAHÍR-nak, és ezzel megakadályozza (megakadályozná) e lapok megpályáztatását és privatizációját 1999-ig, azaz a következő választási ciklusig.

Június 17-től tehát a MAHÍR adja ki az Esti Hírlapot, és rögvest ki is nevezik főszerkesztőnek O. Kovács Attilát, a helyettesének D. Horváth Gábort. A felelős szerkesztő kiszorul a lap vezetéséből – most ő megy betegszabadságra.

Az ÁV Rt. érvénytelennek nyilvánítja a szerződést, és Csepi Lajos a szerződés megkötése miatt rövid úton kirúgja a Hírlapkiadó vezérigazgatóját. Az ő helyére nevezi ki Csepi Lajos a Deutsch Tamás interpellációjában emlegetett „volt rendőrt”, Molnár Pétert. A „volt rendőrt” tehát nem az új kormány hivatali idejében nevezték ki, és nem is az új kormány embere nevezte ki. Nem tudjuk, hogy a kormányzásra készülő koalíciónak volt-e szerepe az ő kiválasztásában. Lehet, hogy volt, lehet, hogy nem.

A kétes kimenetelű per megelőzése végett az ÁV Rt. megállapodott a MAHÍR-ral abban, hogy a MAHÍR 200 millió forintért az év végéig adhatja ki a három bérbe vett lapot. Később kiderült, hogy a Hírlapkiadó a bérbeadással egy időben reklámszolgáltatásokat rendelt a MAHÍR-tól, megrendelte többek között a MAHÍR-nak átadott Magyar Nemzet reklámkampányát, és jelentős részben ez a megrendelés fedezte a bérleti díjat.

És vissza Aczélig

Aczél Gábor operációja után november elején tér vissza a szerkesztőségbe. Megkapja a felmondását azzal az indoklással, hogy a munkakörét megszüntették, noha a felelős szerkesztői munkakör megszüntetéséről formálisan nem született döntés. Aczél pert indít.

Eljött az év vége, de a MAHÍR az elszámolás körüli tisztázatlanságokra hivatkozva nem adta vissza a lapokat. Végül is hosszas tárgyalások után február 22-én kerültek vissza a lapok a Hírlapkiadóhoz, a MAHÍR pedig visszakapta azt a pénzt, amivel több veszteséget termelt a Magyar Nemzet és az Esti Hírlap, mint amennyi nyereséget hozott az Expressz.

Júniustól novemberig 18 ezerről 12 ezerre csökkent az Esti Hírlap eladott példányszáma, viszont a remittenda is lecsökkent 64%-ról 35%-ra. (A remittenda csökkentése végett jóval kevesebb példányban nyomták a lapot, az kevesebb helyre jutott el, az eladott példányszám csökkenésének ez volt az egyik oka.) Decemberben egy telefonos játék egy-két ezer példánnyal megnövelte az eladott példányszámot, a remittenda ismét megközelítette az 50%-ot. Az eladott példányszám 12-13 ezer körül stabilizálódott.

A Hírlapkiadó Rt. örült, hogy visszakapta a lapot, de nem örült, hogy vele együtt visszakapta a MAHÍR által kinevezett főszerkesztőt és helyettesét. A két vezetőt meghatározott időre, 1997 közepéig nevezték ki még akkor, amikor úgy volt, hogy öt évig adhatja ki a lapot a MAHÍR. Felmentés esetén több mint kétévi fizetés járt volna nékik (havonta több mint kétszázezer forint). Ha közbe nem jön valami, ami a rendkívüli felmentést indokolja. Jött.

Március 30-án reggel lapzárta előtt az utolsó pillanatban a szerkesztőség olyan információt kap, hogy a MAHÍR megvette az Expresszt, miközben az Expressz eladásáról a HEBDO MAC céggel folytak a tárgyalások. Az információ ellenőrzésére nincs idő. A hírt a lap – nem a főszerkesztő, hanem a főszerkesztő-helyettes döntése alapján – az első oldalon közli.

Másnap tíz órakor lefut a gépről a következő lapszám, tizenegykor összeül az Esti Hírlap Rt. Igazgató Tanácsának rendkívüli ülése. Molnár Péter vezérigazgató a jegyzőkönyv szerint tájékoztatja az IT tagjait arról, hogy „O. Kovács Attila ígéretet tett arra, hogy a másnapi lapszámban a megjelent hír pontosítását közzéteszi. Mindezek ellenére az Esti Hírlap 1995. március 31. számában megjelent cikkben főleg a szoftvervásárlás tényéről tájékoztatta az olvasókat, és csak mintegy mellékesen közölte, hogy a MAHÍR Rt. nem az Expressz újságot vásárolta meg, és nem kért elnézést a téves tájékoztatásért. Az Esti Hírlapban megjelent közlemény a tulajdonosi jogokat gyakorló ÁV Rt. képviselőjének állítása szerint a HEBDO MAC-kel folytatott tárgyalásokat rendkívüli módon megzavarta, és a lap értékesítésének üzleti körülményeit rendkívüli mértékben rontja és felmerül a nagy összegű károkozás lehetősége is.” A vezérigazgató javasolja, hogy O. Kovács munkaviszonyát „a munkaviszonyból származó súlyos gondatlanság” címén szüntessék meg. A javaslatot elfogadják.

Egyrészt kétségtelen, hogy a főszerkesztő kissé elbagatellizálta ezt a súlyos baklövést, és nem kért elnézést az olvasótól úgy, ahogy ilyenkor illik. Másrészt az is kétségtelen, hogy a helyreigazítás tényszerűen megtörtént. Harmadrészt a HEBDO MAC képviselője a szerkesztőség megkeresésére cáfolta, hogy a másnapra kiigazított álhír bármilyen befolyással lett volna a tárgyalásokra, és nincs is rá értelmes magyarázat, hogy miért lett volna. Azóta kiderült, hogy nem is volt, az Expressz eladása megtörtént. Negyedrészt, ami a tárgyalásokat valóban megnehezítette, arról az Esti Hírlap a valóságnak megfelelőn számolt be. A Hírlapkiadó Rt. ugyanis hagyta, hogy azt a szoftvert, ami nélkül az Expressz nem működtethető s ami egy magánszemély tulajdonában volt, elhalássza az orra elől a konkurens hirdetési újság kiadására készülő MAHÍR. Ötödrészt a Hírlapkiadó Rt. vezérigazgatója már az előző napon megkereste Aczél Gábort, hogy legyen az utódja utóda, tehát a helyreigazítás megjelenése előtt egy nappal már tudta, hogy az neki nem fog megfelelni.

Tiszta lappal…

Péntek délután a főszerkesztő-helyettes összeállított egy lapoldalt a leváltás dokumentumaiból. Ott volt Molnár Péter és O. Kovács Attila előző napi leváltása, a felmondó levél, az HEBDO MAC képviselőjének fent említett nyilatkozata, és egy cikk, amely emlékeztet Suchman Tamás minapi ígéretére, miszerint a privatizációig nem lesz változás az állami lapoknál.

Molnár Péter tudomást szerez a készülő összeállításról, és telefonon követeli, hogy azt ne jelentessék meg. A nyomdába két ötödik oldal megy el, az egyiken az összeállítás, a másikon csupán egy felirat: cenzúrázta Molnár Péter. A nyomdában ott van a főszerkesztő helyettese és a vezérigazgató helyettese, Horácski József. A vezérigazgató egyiknek a megjelentetését sem engedélyezi. A főszerkesztő-helyettes tájékoztatása szerint a vezérigazgató helyettese (a jelenlegi megbízott vezérigazgató) dönt úgy, hogy az üres oldalt nyomják felirat nélkül. Horácski József az üggyel kapcsolatban sem erről, sem másról nem nyilatkozik. A főszerkesztő-helyettes természetesen betehette volna az üres oldalra azt a konzervanyagot, amit azon a héten a szombati lapszámba beterveztek, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy a cenzúrának nyoma legyen.

Hétfőn a parlamentben Deutsch Tamás napirend előtt lobogtatja az üres oldalt. Ez a cenzúra „a magyar sajtóirányítás történetében – az elmúlt évtizedek történetén végigtekintve – példátlan intézkedés volt… ezzel a döntéssel az MSZP–SZDSZ-kormány – akarva-akaratlanul – megvalósítja Csurka István sokat emlegetett sajtópolitikáját, aki rendőri eszközök alkalmazását várta volna el a korábbi kormánytól… Láthatóan Pető Ivánék tudják, hogy mit akarnak csinálni.” Pető Ivánéknak láthatóan fogalmuk sincs, miről van szó. Deutsch Tamás szavait nem is cáfolhatná hitelesebben más, mint az a tény, hogy a kormánypárti frakcióvezetők semmit nem tudnak sem állítani, sem tagadni, nem készültek a botrányra semmilyen szöveggel, mert nem is tudnak az ügyről. Pető Iván: „Az Esti Hírlap főszerkesztőjének elbocsátása… ha politikai okból történt, ugyanolyan szégyenteljes, mint amilyen szégyenteljes volt korábban. (…) Az, hogyha egy üres oldallal jelenik meg az Esti Hírlap, ennek okát nem tudom, hogy mi lehet. Ha ennek politikai cenzúra az oka, ugyanúgy elítélem a cenzúrát, mint ahogy elítéltem az előző időszakban.”

Függő

Suchman Tamás tudja, hogy miről van szó, de ő ekkor nincs a parlamentben, mert éppen intézkedik. Felfüggeszti beosztásából az üres oldalért felelős vezérigazgatót, és elrendeli a vizsgálatot.

Suchman Tamás másnap felszólal a parlamentben, és közli, hogy vizsgálatot rendelt el mind a főszerkesztő felmentése, mind a szombati lapszám cenzúrázása ügyében.

A kormánykoalíció politikusai az elkövetkező napokban nem győzik hangsúlyozni, hogy a cenzúra nagyon csúnya dolog, viszont a főszerkesztő felmentését indokolja a lap sanyarú állapota.

A valóságban a vizsgálatokat nem folytatják le sem az egyik, sem a másik ügyben.

Molnár Pétert még azon a napon, amikor Suchman bejelenti a vizsgálat elrendelését, felmentik a beosztásából, később pedig csöndben megállapodnak vele, hogy a vezérigazgató közös megegyezéssel távozik a Hírlapkiadótól a neki járó végkielégítéssel együtt.

O. Kovács Attila esetében a felmondás eredeti kivizsgálatlan (és mint láttuk, fölöttébb kétes) indoklását felcserélték egy másik indoklással, amely, ha igaz volna, sem alapozhatná meg a munkaviszony megszüntetésének adott módját.

Hogy van-e jövője, és milyen jövője lehet az Esti Hírlapnak, amely volt már sikeres szocialista bulvárlap, sikertelen kapitalista bulvárlap, rikító kormánypárti vegyes cefre és mérsékelt ellenzéki lap, sok vezetőváltással, sok új csapattal, sok régi kirúgottal, sokszor megosztott szerkesztőséggel, miközben az eladott példányszáma a huszadrészére zsugorodott – nos, ez igen érdekes kérdés, de az állami tulajdonosnak nem az a dolga, hogy megválaszolja. A jó kormánynak az a dolga, hogy megszabaduljon a lapjaitól úgy, ahogy vannak, ahogy rossz elődjétől örökölte őket.

Ez a kormány nem úgy bánik a lapjaival, nem úgy reagál az ellenzék bírálataira, nem úgy kezeli az ellenzéki sajtót, nem úgy érvényesíti a politikai érdekeit, nem úgy rúg ki, és nem úgy nevez ki, mint az elődje, de azért úgy, ahogy elfogadhatatlan. A kétszer kettő már nem hat csak öt.

Sok. Mihez képest? Ahhoz képest, hogy juthatunk az ötről hatra…

• Belföld