Skip to main content

Két tény

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Van két tény. Egy: leváltották a Híradó főszerkesztőjét. Kettő: a miniszterelnök és más szocialista politikusok több alkalommal megfogalmazták politikai jellegű kifogásaikat a Híradóval kapcsolatban. Minden egyéb híresztelés, és nem tény.

Mit kell tennie a jó demokratának, ha összefüggés van az említett két tény között? Tiltakoznia kell neki.

Tudhatja-e a jó demokrata, hogy van-e összefüggés a két tény között? Nem tudhatja, mert a televízió elnökének számos szakmai és egyéb oka lehet arra, hogy leváltsa a Híradó főszerkesztőjét, teljesen függetlenül attól, hogy mit gondolnak a szocialisták a Híradóról. (Sejtései persze a jó demokratának is vannak, de nem állíthatja, amit csupán sejt.)

Tudhatja-e a jó demokrata, hogy nincs összefüggés a két tény között? Nem tudhatja, mert semmi sem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a kormány nyomást gyakoroljon a televízió elnökére a Híradó főszerkesztőjének leváltása érdekében.

Mi zárná ki ezt a lehetőséget? Tökéletesen semmi, de nagy mértékben az, ha a Magyar Televízió olyan testületek irányítása és felügyelete alatt működne, amelyben a kormánypártok és az ellenzéki pártok azonos súllyal képviseltetik magukat.

Mit mondhat akkor a jó demokrata? Azt mondhatja, hogy amíg a Magyar Televízió nem ilyen irányítás és felügyelet alatt, hanem a kormány felügyelete alatt működik, addig a televízió elnöke ne váltsa le a kormánypárti politikusoknak nem tetsző főszerkesztőt akkor se, ha netán más oka van rá, hacsak el nem követ az illető valami egészen durva hibát vagy vétséget. Ha a Híradó főszerkesztőjének eltávolítását azok az ellenzéki pártok szorgalmazzák, amelyeknek nincs hatalmuk a Magyar Televízió felett, akkor persze egészen más a helyzet.

Tehát tiltakozhat-e a jó demokrata a Híradó főszerkesztőjének mostani leváltása ellen akkor is, ha nem állíthatja, hogy az a kormány nyomására történt? Tiltakozhat.

Tehát tiltakozunk.
















Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon