Skip to main content

Spekulálunk, spekulálunk

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Miből lehet tudni, hogy az ember bolsevik? Ez egyszerű: az Új Demokratából lehet tudni. Ki kell irtani minket, a neobolsevizmus vírushordozóit a szülőszobától a Beszélőig szétszóródott írmagvainkkal együtt (l. Bencsik András vezércikkét a fent nevezett lap május 6-i számában). Világos. De miből lehet tudni azt, hogy az ember nem bolsevik? Ez bonyolult. Mert mi jellemzi a bolsevikot? Például az, hogy üzenget, mielőtt szakítana. Így üzengetett Moszkva Belgrádba és Pekingbe, Peking Moszkvába például Hruscsov idejében – emlékezteti az olvasót Szabó Miklós a Magyar Hírlap hasábjain múlt pénteken („Üzengetünk, üzengetünk”). Nem véletlenül emlékezteti, hanem azért, hogy a naiv olvasót felvilágosítsa: az MDF is ezt csinálja. Az egyik része a Bencsik tollával üzenget, a másik része meg a Debreczeni József tollával.

Honnan lehet tudni, hogy a moszkvai és pekingi pártok üzengettek? Ez egyszerű: az üzenő brosúrát és állásfoglalásokat a pártok adták ki, és egyébként sem volt szabad sajtó, amelyben a párttól függetlenül meg lehetett volna szólalni. Honnan lehet tudni, hogy az MDF-darabkák üzengetnek? Ez bonyolult kérdés. A párttollak magántollaknak adják ki magukat, és ugyanazt a szabad sajtót használják, mint Szabó Miklós magántolla vagy az enyém. Ismerjük már ezt a módszert. „Debreczeni régóta kedvelt üzenetközvetítő”, akkor is az Antall-kormány, illetve a pártvezetőség írt a tollával, amikor alkotmányos ficamnak nevezte a köztársasági elnököt, meg akkor is, amikor lenácizta Csurkát. Hogy ezt honnan tudjuk? Ugyanonnan. Aki nem vak, látja.

Szabó Miklós tollát is látták már ilyennek, az enyémet is, azokról is leírták már, hogy párttollak, hogy üzengetnek velünk. Honnan tudjuk akkor, hogy létezünk-e mint szuverén írástudók? Micsoda kérdés! Aki nem látja, hogy mi szuverén írástudók vagyunk, az elvakult. Aki pedig nem látja, hogy a Debreczeni József nem egy szuverén írástudó, az is elvakult.

Honnan lehet tudni, hogy ki elvakult és ki nem? Onnan, hogy az elvakult nem gondolkodik logikusan, a tisztánlátó pedig igen.

Mit gondol a tisztánlátó Debreczeni Józsefről és az MDF-ről? A maga kristályos logikájával azt gondolja, hogy ha egy párt a maga álláspontját homályban akarja tartani, nem akar szembenézni a Csurka-dolgozat náci alapvetésével, a „pogromok gyilkos indulatával”, amely Debreczeni szavaival Bencsik írását jellemzi, nem akar ezekről hivatalosan állást foglalni, nem akarja ezen nézetek képviselőit kivetni magából, akkor olyan írásokat rendel „kedvelt üzenetközvetítőjétől”, amelyek ezt követelik. Nagy elokvenciával, „erkölcsi halállal” fenyegetve a pártot.

Ha nagy leszek, én is ilyen logikusan fogok gondolkodni, és nagyon gyanús lesz nekem minden magántoll, ami nem az enyém.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon