Skip to main content

A hét hordaléka


Kedves Beszélősök – Nagy Öregek és Nagy Fiatalok, belsők és külsők, külpolitikusok és kulturnyikok, éji baglyok és számítógépes lányok – attól tartok, én jobban siratom a Beszélőt, mint ti.

Merthogy ti ott, az annyira stílusos józsefvárosi IKV-dúcok alatt nyilván jó ideje belefáradtatok már a méltatlan hosszú harcba a lap életben tartásáért, belefáradtatok a hűtlenekbe, az intrikusokba, a bankárokba, az ellendrukkerekbe, a hátat fordított régi barátok hátának látványába.



A Népszabadság hétvégi állandó rovatában, a Hócipősarokban ezúttal (július 8.) Selmeczi Tibor csillogtatja humorát. Arról fantáziál, hogy miként köszöntenék születésnapján Torgyán Józsefet az FKGP-nek a rendkívüli választásokon aratott elsöprő győzelme után egy hónappal, új miniszterelnökként. Elképzeli, hogyan tudósítanák a népszerű pártvezért a feléje áradó szeretetről.

A torgyáni politikai stílust parodizáló mondatok sorába beékelődik egy Fidesznek szánt oldalvágás is, imigyen: „De ünnepelnek szövetségeseink is.



Szélsőségektől sem mentes vita a szélsőségekről. Ezzel az értékelő felcímmel indította első oldalas tájékoztató cikkét a Magyar Hírlap, miután a parlamenti ellenzék kivonult a plenáris ülésről, Horn Gyula kijelentéseire hivatkozva.


Horn Gyula a hétvégén a hűvösvölgyi Nagy-réten megrendezett munkásjuniálison Bokros Lajos 16 milliója kapcsán arról beszélt, hogy eztán hozzá kell szoknunk a pénzügyi csúcspozíciókban ülők kiemelt fizetéséhez.


Csodálkozom, hogy Budapest utcáin még nem jelentek meg az „I’m the Lion” feliratú Magda Marinko-trikók, sapkák, zászlók, töltőtollak, a Magda-arcú E. T.-figurák, gigantposzterek, gumi óvszerek vagy a „Marinko’s Style” napszemüvegek.


Az egészségnek, mint tudjuk, tisztaság a fele. Gazdagság a másik fele. A Magyar Rádió Névjegy című műsorában vasárnap ebédtájt Hegyi Imre mikrofonja dr. Appel György személyében egy roppant egészséges vállalkozót fogott. Dr. Appel az ország egyik legtehetősebb nagyvállalkozója, Dagobert bácsi hozzá képest ágrólszakadt nimolista. Ennyit az egészség egyik feléről. Ami a másik felét illeti: „Tisztán került ki azokból (ti. az átkos) időkből koránál fogva is” – mondja a riporter, aki szerint az egészséges polgártárs az ötven évéből legalább ötöt le is tagadhat.


Szállnak a nyárpelyhek, Tituszné, és ez jó, van sok jó, hogy jön a nyár, hogy élünk. Meg a könyvhét. Mire e sorok megjelennek, épp zajlik a könyvhét, mely ünnepe e „kultúra”, „könyvkiadás”, szűkebben „irodalom” nevezetű, homályos célú és szabadidős valaminek. Bizonyos szempontból az utolsó lesz, hisz július elsejével vége annak a felháborító és tűrhetetlen kivételezettségnek, mi az említett – szép szó! – ágazatban képződő jövedelmek bizonyos csoportját érintette.


Miből lehet tudni, hogy az ember bolsevik? Ez egyszerű: az Új Demokratából lehet tudni. Ki kell irtani minket, a neobolsevizmus vírushordozóit a szülőszobától a Beszélőig szétszóródott írmagvainkkal együtt (l. Bencsik András vezércikkét a fent nevezett lap május 6-i számában). Világos. De miből lehet tudni azt, hogy az ember nem bolsevik? Ez bonyolult. Mert mi jellemzi a bolsevikot? Például az, hogy üzenget, mielőtt szakítana.


Van két tény. Egy: leváltották a Híradó főszerkesztőjét. Kettő: a miniszterelnök és más szocialista politikusok több alkalommal megfogalmazták politikai jellegű kifogásaikat a Híradóval kapcsolatban. Minden egyéb híresztelés, és nem tény.

Mit kell tennie a jó demokratának, ha összefüggés van az említett két tény között? Tiltakoznia kell neki.

Tudhatja-e a jó demokrata, hogy van-e összefüggés a két tény között?





„Azonnali és közvetlen veszély.” Amikor nincs idő a fecsegésre. A pénteki Magyar Hírlapban közzétett alkotmánytervezet-tervezet X. fejezetének 5. bekezdése: „Gazdasági szükségállapot.” Akkor, ha az ország közellátását belső veszély (úgy mint sztrájk), külső veszély (úgy mint, …jézusmária) fenyegeti, avagy az államháztartás helyzete… stb., olyan rossz, hogy „a szükséges jogszabályok és más intézkedések bevezetése lehet olyan sürgős, hogy az alkotmányos döntéshozatal… stb. stb.”

1946 tavaszán egy bizonyos Rákosi kért különleges „felhatalmazást”.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon