Skip to main content

M. M. és O. J.

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Csodálkozom, hogy Budapest utcáin még nem jelentek meg az „I’m the Lion” feliratú Magda Marinko-trikók, sapkák, zászlók, töltőtollak, a Magda-arcú E. T.-figurák, gigantposzterek, gumi óvszerek vagy a „Marinko’s Style” napszemüvegek. Csodálkozom, hogy egyelőre csak Zalatnay Cini és Som Laja rukkolt ki egy Magda másik arcát bemutató pszichoanalitikus „portrékötettel” (amelyből kedvenc bulvárlapom – a 168 Óra – máris sietett közölni egy „exkluzív interjút a halálosztóval, aki azt kézjegyével is ellátta”), s hogy csak Kecskeméten nyitottak „tárlatot” Magda rajzaiból, pedig minden bizonnyal igen nagy siker lett volna Hódmezővásárhelyen, Szabadkán és Szegeden is. (Igaz, egy nap után az előzetes zsűrizést előíró rendelet alapján becsukták.) Csodálkozom azon is, hogy talán nem véletlenül legkedveltebb napilapunkban csak az évszázad büntetőperének kikiáltott Magda-tárgyalás ötödik napja után olvashattam dicshimnuszt M. M. tárgyalótermi teljesítményéről: „kitűnő színész”, „fantasztikus egyéni teljesítmény”, „páratlan figura”. (Csak úgy mellékesen jegyzem meg: Magdának itt egy életfogytiglan tudatában sokkal könnyebb nagyot alakítania, mint például társainak Szabadkán az akasztófa árnyékában.)

Azon már kevésbé csodálkoztam, hogy a legnagyobb magyar napilapokból a per első napjaiban sokkal többet tudtam meg M. M. külsejéről és öltözetéről, s a bíróságon lejátszódó – a magyar igazságszolgáltatásra nézve egyébként meglehetősen tekintélyromboló – cirkuszról, mint a konkrét vádpontokról. A „sörtére vágott haj”, az „aranykeretes napszemüveg”, a „sötétkék öltöny”, a „bordó cipő”, a „hófehér ing” és a „rózsaszín és kék mintás nyakkendő” a napilapok szerint sokkal inkább meghatározzák M. M. karakterét, mint a terhére rótt nyolc gyilkosság. Azon pedig végképp nem csodálkoztam, hogy mindössze egyetlen újság járt utána Senad Sinanovic azon vallomásának, hogy ő már a kecskeméti gyilkosság után jelezte a rendőrségnek Magdával szembeni gyanúját, pedig az ügy szempontjából azért ez mégiscsak fontosabb, mint az, hogy Magda Marinko E. T.-e vagy sem.

Számos mozzanatból úgy tűnik, hogy a magyar médiabiznisz Magda Marinkóban igyekszik megtalálni a maga O. J. Simpsonát. Én óvnám ettől: O. J. ugyanis (média-)sztár lett még mielőtt bíróság elé kerül volna, Magdából viszont – ha nem vigyáz – a magyar tömegtájékoztatás kreálhat sztárt. Márpedig egyáltalán nem mindegy, hogy egy sztárból lesz vádlott, vagy egy vádlottból lesz sztár. Még akkor sem, ha a közvélemény mindkettőre vevő.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon