Skip to main content

Beszélő hetilap, 26. szám, Évfolyam 7, Szám 26

tápé [Tálas Péter]: M. M. és O. J.

lt [Solt Ottilia]: Az elnök életrajza

Solt Ottilia: Egy év után

efhá [F. Havas Gábor]: A második csomag

(eö) [Eörsi János]: Egy kis saját arculat

Gosztonyi Ágnes - Zolnay János: A gyógyítás megelőzése

M. A. [Mink András]: Védett rendőrök

B. B. [Bíró Béla] - B. G. [Bódis Gábor] - V. Gy. [Vajda György]: A „Villám” után / Ez (még) nem erőszak! / Piknik a csatatéren

Neményi László: A józan ész vagy a hisztéria diadala?

Békés Erzsébet: Kifakasztani a kelevényt!

Zádori Zsolt: Lépvessző vagy mentőöv?

Egy kórházprivatizációs kísérletről

Abody Rita: Mjúzik és feketefehér

Örkény Antal: „Simcity” valóságos modelljei

A modern metropolisz, Budapesti Negyed, 1994. tél – 1995. tavasz

Babarczy Eszter: A Sophia világa

Németh Gábor: A tomahawkok elrablása

Beszélgetés Gábor Miklóssal és Kornis Mihállyal

Szilasi László: Folnár Serenc

Hajdu István: Pro Ego et Universum

Inventárium – Forgács Péter kiállítása a Fővárosi Képtárban

[Kisbali László]: A tiltakozás érvénytelenített logikája

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon