Skip to main content

A gyógyítás megelőzése

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Leválasztás

Június 8-án Makara Péter, a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (NEVI) megbízott igazgatója értekezletet tartott, ahol bejelentette: szakmai koncepciójába nem fér bele a NEVI négy szatellitintézménye, a Szív Tv-t üzemeltető Szívesház (a felszámolása még májusban, dr. Buda Béla igazgatósága alatt megkezdődött), a természetgyógyász csoport, a Caritas Egyházi Mentálhigiénés Program, illetve a Budai Drogambulanciát és Módszertani Központot működtető Drogmegelőzési Program. Az első három részleg további sorsáról gondoskodott az új igazgató: az egyházi csoportot – bérkeretével együtt – a Testnevelési Egyetemnek, a Szívesházat – „a NEVI forrásaiból beszerzett eszközeivel együtt” – a Szív Tv-nek, a természetgyógyászokat a Népjóléti Minisztériumnak adta át, míg a Drogmegelőzési Program nyolc főállású munkatársának június 15-i hatállyal felmondott.

„E részlegek tevékenysége a finanszírozás kivételével eltávolodott a NEVI munkájától… önállósági törekvéseik miatt irányításuk és ellenőrzésük már néhány év óta nehézkes, szinte lehetetlen”, állítja a korábban az intézet tudományos igazgatójaként működő Makara Péter, Szabó György népjóléti miniszterhez június 23-án írott feljegyzésében. „A sürgős döntést a NEVI gazdasági helyzete kényszerítette ki. A NEVI költségvetésének tervezett zárolása 2,227 millió Ft, ehhez járul Buda dr. 2,3 milliós végkielégítése… Ha a felmentésekkel akár néhány napot is várok, a végkielégítéseket tb-járulék is terheli, több más anyagi hátrány mellett.”

Őstörténet

A Budai Drogambulanciát 1988-ban hozta létre az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság. Négy területen kezdte el működését: volt egy megelőzési program, egy szakemberképzési program, egy kutatási program és egy gyógyító részleg. A programok az egész ország területére kiterjedtek. 1990-ben az időközben Országos Egészségvédelmi Tanáccsá alakult bizottságot összevonták az Országos Egészségnevelési Intézettel és a Szívesházzal, s ebből lett a NEVI, ami így „megörökölte” a bizottság funkcióit, költségvetését és munkatársainak egy részét, például a drogambulanciát is. A program vezetője, Gerevich József szerint ezután a NEVI fokozatosan sorvasztotta el az ambulancia költségvetését, majd 1994-ben költségvetési önállóságát megszüntetve az AIDS-program alá sorolta be. Így jutottak el végül a mostani felszámolási kísérletig.

Szakmai ellentétek?

Makara szerint a drogambulancia leválása már korábban megkezdődött, mivel Gerevich nem ismerte el a NEVI szakmai felügyeletét. A korábbi igazgatókkal, Frenkl Róberttel és Buda Bélával is konfliktusba került. (Gerevich ilyen konfliktusokra nem emlékszik.) Úgy véli, a drogprogramnak nem volt joga ambulánskezelést folytatni, mivel a NEVI megelőző s nem gyógyító intézmény. „Ellentétes az egészségügyi ellátási intézményrendszer reformjának egész logikájával”, hogy a drogprogramon belül gyógykezelnek. A megbízott igazgató a leépítéseknél a NEVI átvilágítását végző Mediconsult Kft. tanulmányára hivatkozik, amely egyértelműen sürgeti a drogprogram leválását. „Különálló drogprogram tartós üzemeltetése akkor lenne célszerű, ha az intézet az addiktív kórképek és magatartások teljes körét felvállalhatná. Az intézet jogosítványai azonban még ez esetben sem tennék lehetővé gyógyító-megelőző egészségügyi intézmény üzemeltetését, amint azt a drogprogram illegálisan tette. Ez a részleg emellett szisztematikusan megtagadta beszámolási kötelezettségét (dr. Buda Béla, szóbeli közlés, 1993), és például az intézetnek, a szakmának súlyos károkat okozva deklarálta a program NEVI-től való különállásának szándékát” – írja a jelentés.

A Magyarországon még fiatal és ezért viszonylag szűk drogszakma egyik legnevesebb képviselője Gerevich József, tulajdonképpen az ő irányítása alatt áll a középfokú addiktológiai szakemberképzés, évekig a Narkológiai Társaság elnöke volt (a múlt héten tartott tisztújításon egyik munkatársa, Pallaghy Sándor váltotta fel). A Mediconsult jelentésének elkészítésében közreműködő programfelelős egyébként Cserne István, aki történetesen a másik, többek szerint „konkurens” budapesti drogambulancia vezetője volt egykor. A Mediconsult igazgatójáról, Erdélyi Istvánról, aki egyébként szintén a drogszakma területén dolgozott valamikor, azt pletykálják a szakmában, hogy visszatérni készül oda.

Veér András szárnyai alatt

Szabó György miniszter a sajtóbotrányra érkezett haza külföldi útjáról, s az ambulancia ügyét kivette Kökény Mihály kezéből, és rábízta Veér András mentálhigiénés címzetes államtitkárra, hogy július 15-ig dolgozza ki az ambulancia további működésének lehetséges variációt. Az már biztosnak látszik, hogy a drogambulancia Veér András fennhatósága alatt fog tovább működni: vagy a minisztérium Mentálhigiénés Programirodája vagy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet – közkeletűbb nevén a Lipót – ernyője alatt, de továbbra is önálló intézményként. Némelyek szerint elképzelhető a – szintén a Lipót alá rendelt, de önálló költségvetésű – Országos Alkohológiai Intézettel Országos Addiktológiai Intézetként való egyesítése is, mások szerint erre ma nincs pénz. Veér András azonban mindenképp úgy véli: a drogambulanciának magával kell vinnie új gazdaintézményéhez évi 8 milliós költségvetését is. Mindazonáltal azonban Makarának, az ez év végéig megbízott igazgatónak nem kellett volna ilyen radikális, a leendő kinevezett igazgatók szakmai programjával esetleg merőben ellentétes döntést felvállalnia.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon