Csodálkozom, hogy Budapest utcáin még nem jelentek meg az „I’m the Lion” feliratú Magda Marinko-trikók, sapkák, zászlók, töltőtollak, a Magda-arcú E. T.-figurák, gigantposzterek, gumi óvszerek vagy a „Marinko’s Style” napszemüvegek. Csodálkozom, hogy egyelőre csak Zalatnay Cini és Som Laja rukkolt ki egy Magda másik arcát bemutató pszichoanalitikus „portrékötettel” (amelyből kedvenc bulvárlapom – a 168 Óra – máris sietett közölni egy „exkluzív interjút a halálosztóval, aki azt kézjegyével is ellátta”), s hogy csak Kecskeméten nyitottak „tárlatot” Magda rajzaiból, pedig minden bizonnyal igen nagy siker lett volna Hódmezővásárhelyen, Szabadkán és Szegeden is. (Igaz, egy nap után az előzetes zsűrizést előíró rendelet alapján becsukták.) Csodálkozom azon is, hogy talán nem véletlenül legkedveltebb napilapunkban csak az évszázad büntetőperének kikiáltott Magda-tárgyalás ötödik napja után olvashattam dicshimnuszt M. M. tárgyalótermi teljesítményéről: „kitűnő színész”, „fantasztikus egyéni teljesítmény”, „páratlan figura”. (Csak úgy mellékesen jegyzem meg: Magdának itt egy életfogytiglan tudatában sokkal könnyebb nagyot alakítania, mint például társainak Szabadkán az akasztófa árnyékában.)
Azon már kevésbé csodálkoztam, hogy a legnagyobb magyar napilapokból a per első napjaiban sokkal többet tudtam meg M. M. külsejéről és öltözetéről, s a bíróságon lejátszódó – a magyar igazságszolgáltatásra nézve egyébként meglehetősen tekintélyromboló – cirkuszról, mint a konkrét vádpontokról. A „sörtére vágott haj”, az „aranykeretes napszemüveg”, a „sötétkék öltöny”, a „bordó cipő”, a „hófehér ing” és a „rózsaszín és kék mintás nyakkendő” a napilapok szerint sokkal inkább meghatározzák M. M. karakterét, mint a terhére rótt nyolc gyilkosság. Azon pedig végképp nem csodálkoztam, hogy mindössze egyetlen újság járt utána Senad Sinanovic azon vallomásának, hogy ő már a kecskeméti gyilkosság után jelezte a rendőrségnek Magdával szembeni gyanúját, pedig az ügy szempontjából azért ez mégiscsak fontosabb, mint az, hogy Magda Marinko E. T.-e vagy sem.
Számos mozzanatból úgy tűnik, hogy a magyar médiabiznisz Magda Marinkóban igyekszik megtalálni a maga O. J. Simpsonát. Én óvnám ettől: O. J. ugyanis (média-)sztár lett még mielőtt bíróság elé kerül volna, Magdából viszont – ha nem vigyáz – a magyar tömegtájékoztatás kreálhat sztárt. Márpedig egyáltalán nem mindegy, hogy egy sztárból lesz vádlott, vagy egy vádlottból lesz sztár. Még akkor sem, ha a közvélemény mindkettőre vevő.
- A hét hordaléka [5]