Skip to main content

Szerelmescikk

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kedves Beszélősök – Nagy Öregek és Nagy Fiatalok, belsők és külsők, külpolitikusok és kulturnyikok, éji baglyok és számítógépes lányok – attól tartok, én jobban siratom a Beszélőt, mint ti.

Merthogy ti ott, az annyira stílusos józsefvárosi IKV-dúcok alatt nyilván jó ideje belefáradtatok már a méltatlan hosszú harcba a lap életben tartásáért, belefáradtatok a hűtlenekbe, az intrikusokba, a bankárokba, az ellendrukkerekbe, a hátat fordított régi barátok hátának látványába. És nem látjátok a dolgot kívülről, a Beszélő megmaradt hűséges híveinek szemével.

Nem tudhatjátok, milyen érzés arra gondolni hét közben egy-egy ellentmondásos hír olvastán (s mostanság csak ilyen hírek vannak), no vajon mit ír majd erről a Beszélő, hogyan kommentálja? Mikor lesz már csütörtök?

Merthogy a Beszélő nem egyszerűen egy lap a többi közül. Hanem Érték és Jelkép. Akár a pompeji strázsa, aki a láva alatt is ott áll dárdájával, védi, aminek védelmét egyszer régen fölvállalta. Tragikomikus, de hát épp ez benne a szép. A Beszélő azt őrizte meg a Demokratikus Ellenzékből, Szetából, a Független Jogvédőből, a Menedék bizottságból, ami feledésbe ment volna. Amit végképp elborított volna a Vezúv lávája. A realitás.

Jogtiprásoktól szenvedő kisemberek, csakazértis-független szakszervezetek, megruházott romák, kisemmizett melósok: ki fog eztán írni rólatok? Kit érdekeltek?

Hát ti, közvagyonnal seftelő funkcik, korrupt, pocakos szakszervezeti boncok? Örülhettek, senki más nem fogja eztán piszkálni a közerkölcsötöket, karrieretek most már gáttalanul szárnyalhat az egekig. Ki mást zavarnak a csibészségeitek?

Jöhet a farkasvilág.

Igen, hallom, lesz havi Beszélő, sok sikert hozzá – de az más lesz. Biztosan színvonalas, szellemileg izgalmas, de más. Ennek a „szürke” Beszélőnek a szép tragikuma hiányozni fog az életünkből. Nehéz lesz nélkületek.


Így ahogy voltunk
Így ahogy voltunk




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon