(Dr. Fried Ervin)

Nyomtatóbarát változat

A múlt héten Hamburgban voltam; ott egy előfizetőnél a kezembe került lapjuk 1995. június 8-i száma. Ebben azonnal megütötte szememet Mink András és Zádori Zsolt írása; amely „húsomba vágott”. Annál is inkább, mert hasonló témájú olvasói levelem megjelent a Népszabadság április 11-i számában.

Természetesen egyetértek az idézett cikkben megjelentekkel. Szeretnék azonban néhány dolgot hozzátenni. Mindenekelőtt azt, hogy az ELTE-n szinte a teljes leépítést a Természettudományi Karra terhelték; mondván, a Bölcsészkaron és a Jogi Karon növelni kell a hallgatói létszámot.

A magyar (vagy magyar származású) Nobel-díjasok jelentős része éppen a természettudományokban ért el kiváló eredményt. Nem hiszem, hogy ezt célszerű volna feladni. Tudom, vannak olyan tanszékek, amelyeknél a tanár-diák arány rettenetesen „rossz”, rontva az egész karon meglévő arányt. Kérdezem azonban, meg kell-e szüntetni a Csillagászati vagy a Meteorológiai Tanszéket. Szükség van évente egy-két-három csillagászra és meteorológusra. Ezek oktatására mintegy ugyanekkora létszámú tanszék szükséges. Persze ezeknek a diákoknak fizika, matematika is szükséges; ami tovább rontja az arányt. A mai egyetemi tanári, docensi, adjunktusi, tanársegédi fizetés mellett azt hiszem, még mindig ez olcsóbb, mint ezeket a diákokat külföldre küldeni.

Térjünk azonban az engem személyesen leginkább érintő kérdésre, a matematika oktatására. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy az ELTE-n a leépítések első lépcsője a matematikai tanszékeket érintette talán legkevésbé. Ennek az az oka, hogy ezeknél a tanszékeknél jutott egy-egy oktatóra a legtöbb hallgató. Persze nem annyi, mint például Amerikában vagy Kanadában. Mi ennek az oka? A fenti országok egyetemein szinte minden irányban szükséges matematikai kreditet szerezni; mégpedig kalkulusból és/vagy lineáris algebrából. Mivel rengeteg hallgató kerül be az egyetemekre – hiszen általában nincs felvételi vizsga – ezért szükséges a hallgatók megrostálása. Ezt a szerepet tölti be a fenti két tárgy. Nem kell megijedni, ez nem jelenti azt, hogy matematikai gondolkozóképességgel kell rendelkezni. A fenti tárgyaknál ugyanis csak azt nézik meg, hogy a tanult receptek formális alkalmazásával korlátozott idő alatt meg tudják-e oldani a numerikus feladatokat. Tekintettel arra, hogy ezeknél a tárgyaknál „schwarz auf weiss” ki lehet mutatni a hibát, ezért sokkal könnyebb e tárgyakból buktatni. Ha mi is adnánk óriási előadásokat e tárgyakból a bölcsész-, jogi, orvosi hallgatóknak, akkor a mi „arányszámaink” is fantasztikusan jók lennének.

Mi a helyzet a tanár-diák aránnyal? A természettudományoknál, de elsősorban a matematikánál azt a legfontosabb megtanítani, hogy miképpen gondolkozunk. Ezt tömegelőadásokon lehetetlen.

Nem tudom, hogy Fodor Gábor (miniszter) melyik szakon tanít; ahol nincs szükség ilyesmire.

Persze tudom, sok dologban igaza van a Bokros–Fodor-párosnak. Nem is lenne veszélyes az egész, ha semmiben nem volna igazuk. Tudomásul kell venni, hogy az egyetemek „összességén” folyik pazarlás. Azt is tudomásul kell venni, hogy ez a „szocialista rendszer”-ben, vagy még előbb alakult ki. Sajnos, mennél inkább szellemi szegény valaki, annál inkább külsőségekben akarja megmutatni a rangját. Nem tudom, hogy egy ilyen kis ország elbír-e ennyi egyetemet!? Azt viszont tudom, hogy ha minden egyetemen egységesen 30%-kal csökkentenék az oktatók számát, akkor a színvonal lényegesen esne. És itt merül fel a legnehezebb probléma: kiket kellene elbocsátani. Sőt! Kik lehetnének azok, akik megmondanák, hogy kiket kell elbocsátani. Könnyű volna azt mondani, hogy az akadémikusok. Csakhogy! Ki lehet biztos abban, hogy az akadémikusok a szakma legjobbjai. Én nem! Pontosabban szólva, én biztos vagyok abban, hogy ez nem így van. Tudom, hogy sok esetben az akadémikusságra való jelölés megalkuvások és politikai meggondolások következménye volt!

Lehet, hogy egy ilyen megállapítás botrányos; mert hiszen akkor kiben higgyen a „nép”?! Természetesen „saját magában”. Matematikailag bizonyított tény, hogy ha valaki szavazásában az „okosokat” követi, akkor nagyobb a tévedés valószínűsége, mint ha mindenki a saját buta feje után megy! (Durván megfogalmazva ez azért van, mert ha egy „okos” hibázik, és mindenki vele szavaz, akkor nincs lehetőség a korrekcióra.) Igazi demokrácia tehát csak akkor lehetséges, ha mindenki a saját feje és hite után megy. Sajnos, mindig minden kormánynak az volt a célja, hogy az emberek buták maradjanak.

Talán most is ez fáj legjobban. Kitalálták azt a hazugságot – sőt ennél rosszabb, azt az értelmetlenséget –, hogy rossz a tanár-diák arány. Ha azt mondták volna csak, hogy nincs pénz, és ezért el kell bocsátani véletlenszerűen (de akkor tényleg véletlenszerűen!!) embereket, talán „lenyelném a békát”. Tudom, hogy tényleg nincs pénz, de nem hiszem, hogy ezen és így kellene takarékoskodni. Kellene szponzorokat találni. De honnét? Magyarországon a gazdagok még nem loptak eleget ahhoz, hogy a „kóved” (ez egy jiddis szó, körülbelül azt jelenti, hogy tisztesség, itt megbecsültetés) kedvéért támogassák az egyetemeket, mint egy Rockefeller vagy egy Vanderbilt. Persze a legjobb egyetemeket Amerikában is az állam támogatja. El kell ismerni, az állami támogatás egyre kisebb mértékű mindenhol. A múlt héten Darmstadtban járva láttam az ottani sztrájkfelhívást, válaszul arra a szigorú tervezetre, hogy nagymértékben kell az oktatói gárdát csökkenteni. Meg is értem! Hiszen azt tervezik, hogy öt év alatt 2,2%-os csökkenés legyen. (Magyarul szólva nem minden nyugdíjas helyébe lehessen újakat felvenni!) Ami a tandíjat illeti, azzal viszont teljes mértékig egyetértek. Igaz, célszerűbb volna ezt is kölcsön formájában az államnak állni.

Végül még egy dolog. Jövő évben Magyarországon lesz a második Európai Matematikai Kongresszus. Az első Párizsban volt 1992-ben. Ezeket a kongresszusokat az Európai Matematikai Társulat égisze alatt rendezik. (E társulat létrejöttében magam is bábáskodtam tizenkét éven keresztül; harcolva az akkori szocialista országok minél jobb lehetőségeiért.) Nem tudom, mi lesz a vezető matematikusok véleménye arról a kormányról, amely célul tűzte ki az itteni magas szintű – általuk nagyra értékelt – matematikaoktatás tönkretételét! (Illetve tudom!)

Dr. Fried Ervin

egyetemi tanár


(A levelet rövidítve közöljük.)

• Visszabeszélő